Új múlt: sírni fogsz Hugh Jackman legújabb sci-fijén – kritika

Lisa Joy (Westworld) írta és rendezte az Új múlt című neo-noir alkotást, ami az újhullámos sci-fi, és a régi idők detektíves filmjeinek hangulatát eleveníti fel ezerszer használt eszközökkel, de mégis egészen frissítő módon.

Az Új múlt története a jövőben játszódik, ahol a bolygó túlnyomó részét már ellepte a víz, nem igazán van az emberiségnek jövője, ezért mindenki inkább a múltba réved, és különleges gépek segítségével éli újra a régi, kellemes emlékeit. Egy ilyen masinát üzemeltet Hugh Jackman kicsit nyúzott karaktere is, viszont minden megváltozik, mikor betoppan az életébe egy gyönyörű nő (Rebecca Ferguson), akibe szerelmes lesz – de a boldogságot hamar megtöri a nő eltűnése, így hősünk mindent megtesz, hogy kiderítse az igazságot, akármennyire is el kell merülnie érte a mocsokban.

Igaz, hogy az izmos Hugh Jackman első látásra kicsit hiteltelennek tűnhet ebben a szerepben, hiszen túl jó fizikummal rendelkezik ahhoz, hogy megtört hősszerelmest játsszon, de mégis van egy olyan nyers erő az alakításában, ami képes feltölteni, és folyamatosan előre gördíteni ezt a művet – ami jó eséllyel pontosan emiatt működik ennyire.

^{Kép: Profimedia}

Az Új múlt követi a klasszikus film noirok nyomvonalát, hiszen ugyanúgy az az alapja, hogy a titokzatos femme fatale mindent felforgat, és meglepő dolgok derülnek ki a nyomozás közben – de Lisa Joy képes volt ezt a jól működő receptet igazi szívvel és lélekkel fűszerezni, így kifejezetten nagy hatással van ránk a dráma.

Már a film által bemutatott világ is rögtön beránt minket a nyomasztó hangulatának köszönhetően, és erre csak rátesz pár lapáttal a kellemesen feszült cselekmény, ami Hugh Jackman és Rebecca Ferguson mindent elsöprő szerelme köré épül – és milyen jól tette a rendező, hogy ezt használta motornak, hiszen egy valóban szívszorító eseményekkel teli kapcsolat bontakozik ki a szemeink láttára, ami a végére szinte biztos, hogy könnyeket csal a szemünkbe.

Van pár akciójelenet is az alkotásban, de azok eléggé kilógnak, ráadásul nem is igazán lehet őket jónak nevezni – sőt, van egy lövöldözés, ami néhol egészen kellemetlen, és olyan, mintha egy másik filmhez tartozna.

^{Kép: Profimedia}

A színészek remekelnek, a forgatókönyv működik , a rendezés pedig kellően érzéki és határozott – egyedül a műbe erőszakolt csaták, egyes klisék, illetve pár apró logikátlanság rontja el az amúgy remek élményt.

Az Új múlt példásan keveri a sci-fit, és a sötét, nyomozós filmek izgalmát, misztikumát, miközben megható, és meglepően elgondolkodtató – így Hugh Jackman elhozta nekünk az év eddigi talán legkülönlegesebb, legelragadóbb művét, amit semmiképp sem szabad kihagyni.

Ez a film nem fogja megváltani a világot, de még így is bőven kiemelkedik a mostani felhozatalból, és megérdemli a nézők szeretetét, mert érezni rajta, hogy a hibái ellenére odafigyeléssel készítette el Lisa Joy, a végeredményre pedig büszke lehet.