Nicolas Cage egy disznónak köszönheti élete legjobb alakítását – Pig-kritika

Sokan már elengedték Nicolas Cage-et, hiszen Hollywood egykori szupersztárja ma már leginkább jóval kisebb, gagyibb alkotásokban szokott szerepelni, de még ezekben a förmedvényekben is a maximumot nyújtja, ami egészen tiszteletre méltó. Sok idő eltelt azóta, hogy igazán meg tudta villantani tehetségét egy hozzá méltó filmben, de most végre megérkezett a Pig, hogy végérvényesen bebizonyítsa: Nicolas Cage korunk egyik legjobb színésze.

A Pig című drámában Nicolas Cage egy erdőben élő remetét alakít, aki a disznójával együtt gyűjti a drága, minőségi szarvasgombát a gazdag megrendelőknek, de minden megváltozik, mikor egy szörnyű este megverik őt, és ellopják tőle szeretett malacát – hősünk ezek után elhatározza, hogy megtalálja kis kedvencét, akármit is kell megtennie ezért.

Így elsőre mondhatnánk, hogy ez olyan, mintha a John Wick és az Elrabolva keveréke/paródiája lenne, de egyáltalán nem erről van szó, hiszen ez egy kőkemény karakterdráma, ami kellemesen lassú, melankolikus, és hihetetlenül mély nyomot hagy maga után – csupán a végig érezhető feszültség, és néhol a fenyegető hangulat köti össze az imént említett filmekkel.

_{Kép: Nicolas Cage a Pig című filmben / Profimedia}

A Pig nem kifejezetten eseménydús, de mégis van egy nagyon jól működő ritmusa és felépítése, ami végig leköti a figyelmünket, és arra ösztönöz minket, hogy mi is részt vegyünk azon a pokoli „kalandon”, amit a főszereplőnek is át kell élnie. Ahogy szép lassan kibontakoznak az események, megismerhetjük Nicolas Cage karakterét, és végül a kellemetlen stílusa ellenére is sikerül megszeretnünk őt.

Nicolas Cage elképesztően jó alakítást nyújt ebben a remekműben, ugyanis hibátlan, amit csinál. A tekintete, a hanglejtése, az arca apró rezzenései mind azt mutatják, hogy teljes mértékben elmerült a szerepben – mintha egy egész életen át arra készült volna, hogy bemutassa, milyen fájdalmas egy magányos ember számára, ha megfosztják őt az egyetlen társától, a disznójától.

A mellékszerepben tündöklő Alex Wolff remekül kiegészíti őt, és élvezetes nézni a köztük lévő, szinte „apa-fia” dinamikát. Nekik köszönhetően néhol még humor is akad ebben a meglepően intenzív és nyers alkotásban, ami egy viszonylag kisköltségvetésű, független filmként példásan bánik az eszközeivel.

_{Kép: Nicolas Cage a Pig című filmben / Profimedia}

Az elsőfilmes író/rendező, Michael Sarnoski fantasztikus munkát végzett, hiszen ahhoz képest, hogy még nem túl tapasztalt, egy határozottan összeszedett művet hozott nekünk, ami pont annyira művészi, amennyire kell – ráadásul még azt is hagyta, hogy Nicolas Cage szárnyaljon, és kiélje magát, szóval ez is nagy bátorságra utal.

A Pig egy lenyűgöző dráma, amiben Nicolas Cage élete talán legjobb alakítását nyújtja. Elgondolkodtató, hatásos és céltudatos, miközben hatalmas lélek van benne, így nem csupán magányról, fájdalomról, szeretetről és barátságról szól, hanem arról is, hogy kinek mit jelent maga az élet.

Tény, ez nem egy könnyen fogyasztható darab, de az biztos, hogy mindenképp érdemes adni neki egy esélyt – ha másért nem, legalább Nicolas Cage miatt, aki kitárja előttünk a szívét egy olyan történet elmesélésének érdekében, ami az értékrendszerének köszönhetően szinte bárkivel képes rezonálni, ha kicsit is nyitott rá.