Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

A Scooter nem hazudtolta meg önmagát: az új album rendesen odacsap

A Scooter nem hazudtolta meg önmagát: az új album rendesen odacsap

Zene, Film & Kultúra

A Scooter nem hazudtolta meg önmagát: az új album rendesen odacsap

Zene, Film & Kultúra

Baranyecz János 10:10

Megjelent a Scooter 20. stúdióalbuma, a God Save The Rave, ami az eddig kijött slágerek alapján a banda egyik legveretősebb munkája – már csak az a kérdés, hogy HP Baxxterék energiája kitart-e az 52 perces lemez végéig. Kritika.

Szinte hihetetlen, de a Scooter már 1993 óta, azaz 28 éve aktív és sikeres, ami valószínűleg az alapvető értékeik megtartásának, a folyamatos megújulásuknak és természetesen a hűséges rajongóiknak köszönhető – na meg persze annak, hogy az énekes, HP Baxxter valószínűleg egy vámpír, aki a bulizó fiatalok életerejével táplálkozik.

Valljuk be, ennyi idő után már nem igazán lehet mellényúlni HP folyamatos ordibálásával és a vadul lüktető basszussal, szóval mondhatjuk, hogy viszonylag ritkán lőnek mellé a srácok (vegyük úgy, hogy a „Shake That!” meg sem történt).

Mérföldkőhöz érkezett a Scooter, ugyanis megjelent a God Save The Rave, ami a zenekar 20. albuma, és talán az eddigi legfontosabb, mivel a „FCK 2020” óriásit robbant, így már az újabb generációk is felfigyeltek a bandára – szóval lényeges volt, hogy ez a lemez kielégítse a régi, és frissen csatlakozó szimpatizánsokat is, akik maximum annyit tudtak róluk, hogy hájpá hájpá meg töptöptöp.

HP Baxxter, Michael és Sebastian viszonylag sok zenét megjelentettek már a várva várt korongról (amit egy egész héten át ízlelgettünk), de még így is akadtak bőven meglepetések:

1. Futurum Est Nostrum

Egészen hangulatos lett az album rövid bevezetője, hiszen a gregorián stílusú dallamok utáni mély, misztikus szöveg grandiózust folytatást ígér – meg persze rengeteg basszust, szóval indulhat is a zakatolás.

2. God Save The Rave

A Harris & Ford formációval közösen készített track még 2019-ben jelent meg, de szerencsére sikerült helyet kapnia az új albumon (pláne, hogy ugyanazt a címet kapta). HP kemény szövegelése, a kellemes lüktetés és a fülbemászó dallamok (természetesen a zenekartól megszokott közönséghanggal, hogy ezzel is közös éneklésre buzdítsanak minket a koncerteken) remekül indítják a lemez érdemi részét, főleg, hogy még hardstyle elemek is bőven vannak benne.

Határozott kezdés, ami megmutatja, hogy nagyjából hol áll most zeneileg a Scooter, szóval eddig elég jó a srácok teljesítménye.

3. Never Stop The Show

A korong első új, slágergyanús szerzeménye cirógató zongoradallammal indul, amit aztán rögtön könyörtelenül széttapos az agresszíven megjelenő ütem és a kihagyhatatlan kiabálás. Miközben szépen épül a meglepően igényes és gyönyörű kiállás felé a zene, a háttérben még zúzós elektronikus gitár is megtámogatja kicsit az ütemet, ezzel is egy kis nosztalgiát előidézve a rajongókban, akik esetleg a „Fire” miatt szerették meg annak idején a Scootert. Ezek után egy selymes női hang ad a lelkünknek megnyugvást, majd rögtön egy fesztivál kellős közepébe csöppenünk és beindul az igazi hardstyle, ráadásul olyan keményen, ahogy csak lehet.

Még HP szövegei is mókásak (reméljük, hogy szándékosan), szóval csupán pár percet kellett várnunk a God Save The Rave egyik (ha nem a legjobb) zenéjére, ami szinte minden szempontból kielégítő.

4. We Love Hardcore

Ez a dal már márciusban megjelent és elég nagyot ütött, ami azért is lehet, mert Dimitri Vegas és Like Mike keze munkája is benne van. A „We Love Hardcore” az ikonikus „Kernkraft 400” című zene jól ismert dallamát idézi, de ezzel a picit pofátlan lopással most kivételesen nincs semmi baj, hiszen cserébe elég veretős lett, így igazi csemege lehetett volna a fesztiválokon. Természetesen itt is zakatol a hardstyle, ahogy illik, ezért az album negyedik szerzeményénél már mindenki rájöhet, hogy:

itt a féktelen, dobhártyapusztító lüktetésé a főszerep – van, aki meglepődik ezen?

5. Paul is Dead

Harris & Ford, illetve Dimitri Vegas & Like Mike után az elektronikus zene másik nagy arcát, Timmy Trumpetet is sikerült elcsábítani a Scooternek egy közös nótára, ami meglepően rádióbarát az eddigiekhez képest, ugyanis most nem hardstyle irányba haladtak, hanem egy kis drum and bass dobja fel az amúgy ismételten fülhöz simuló dallamokat.

Ettől függetlenül ez is egy remek track, hiszen erre is ugyanúgy muszáj bólogatni, mintha morzsavadász galambok lennénk a nyugdíjasotthon melletti parkban – ez pedig akármennyire is furcsán hangzik, a siker jelének számít most.

Ebben a cikkünkben írtunk bővebben a „Paul is Dead”-ről:

6. Bassdrum

Scooter és Finch összefogott még 2020 nyarán, és elhozták a rajongóknak azt a zenét, amit nagyon kevesen tudtak elsőre befogadni, így végül enyhén szólva eléggé megosztó lett még a fanatikusok körében is. Az egyszerű, monoton lüktetés híveinek nagyon bejött a „Bassdrum”, mivel tényleg nincsenek benne világmegváltó dallamok, cserébe olyan nemtörődömséget áraszt, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni valamilyen szinten.

Néha bevállalósnak kell lenni, a Scooter pedig elég bátor volt ahhoz, hogy csináljon egy veretős, élvezetes, de bizonyos szempontból rettenetesen buta és igénytelen zenét, ami tökéletesen be tud indítani egy olyan házibulit, aminek az a célja, hogy elfogyjon az előző összejövetelek maradék piája.

Itt írtunk bővebben a már-már zseniális „Bassdrum”-ról:

7. Which Light Switch is Which?

Ennek az alapból 2019-es számnak az intrója az egekig pitch-elt vokálnak köszönhetően a „Nessaja”-s korszakot idézi, amivel nincs is baj, hiszen akkoriban elég sok rajongó fogadott örök hűséget a Scooternek. Ezek az emberek most, sok-sok évvel később megint itt vannak, hogy a kellemes emlékeket felidézve hallgassák ezt a dalt, ami a végére:

naná, hogy átcsap hardstyle-ba, hiszen manapság az a „legkeményebb” fesztiválzene, aminek a handsuppal ellentétben sikerült túlélnie.

A „Which Light Switch is Which?” teljesen korrekt, de 1,5 évvel ezelőtt is az volt.

8. FCK 2020

Amikor a világ szenvedett és megváltásért könyörgött, a Scooter meghallotta az emberek imáit, és elhozta a „FCK 2020”-t, a szinte hibátlan Scooter slágert. A jó szöveg, kellemes dallam, zúzós alap, és egy releváns téma szókimondó megközelítése elég volt ahhoz, hogy a srácok ismételten maradandót alkossanak, és elérjék, hogy ez a dal legyen a frusztrált, kitörni vágyó partyarcok himnusza.

Le a kalappal, hogy 28 év után is képes volt a Scooter egy ennyire energikus és menő számot összehozni, ami hallgatók millióinak segített az utóbbi hónapokban kiadni a feszültséget.

A „FCK 2020” nálunk külön cikket is érdemelt:

9. Groundhog Day

Az albummal együtt jelent meg a legújabb single is, amit az Idétlen időkig című Bill Murray klasszikus ihletett, és érezni rajta, hogy a „FCK 2020” sikerét hivatott megismételni. Igaz, hogy az átvezető zakatolás a Cosmic Gate „Fire Wire” című számát idézi, de még így is a jobb Scooter slágerek közé tartozik a kellemes kis melódiáival.

Nem emelkedik ki a többi muzsika közül, szóval mondhatjuk, hogy ez a mostani Scooter zenék vaníliája – de van, akinek az a kedvence, szóval ilyennek is kell lennie.

10. Hang The DJ

Elérkeztünk az album másik nagy dobásához, ugyanis a „Hang the DJ” a skótdudának köszönhetően egyből visszarepít minket a „How Much is the Fish?”-korszakba, ráadásul nem akárhogyan, hiszen megspékelték egy kis psy-trance-es betéttel is a szerzeményt.

Valljuk be, szinte igényeljük is a Scootertől, hogy felcsendüljön időnként egy jó kis skótduda, most pedig elégedettek lehetünk, mert brutáljó dallamot találtak az epikus hangszerhez.

Na, ez egy tipikusan olyan szám, amire képtelenség nyugton maradni, mert annyira jól összerakták, hogy végig lendületes marad, szépen, érdekesen építkezik és érezni benne azt a pluszt, ami miatt emberek milliói rajonganak a Scooterért. Már csak abban kell reménykednünk, hogy helyet kap a fellépéseken is, mert az biztos, hogy nagyon felpörgetné a népet.

11. Rave Teacher (Somebody Like Me)

2019 áprilisában jött ki a Xillions segítségével készített „Rave Teacher (Somebody Like Me)”, ami gyakorlatilag elkezdte a Scooter hatodik fejezetét. Itt a kiállásban felcsendül egy kis zongora, ami a „Posse (I Need You on the Floor)”-t juttathatja eszünkbe, és gyakorlatilag ez egyben a legnagyobb pozitívuma is a szerzeménynek, mivel itt már észrevehető egy kis lendülethiány (főleg a „Hang the DJ” után).

Nem rossz ez a track sem, csak az eddigiekhez képest olyan vérszegény, mintha a Penge című film vágott változatát néznénk a TV2-n szombat délelőtt.

Ennél azért illett volna egy kicsit ütősebb kezdés egy ilyen jelentőségteljes korszakhoz, de amíg ez az utóbbi évek „legunalmasabb” Scooter zenéje, addig nincs okunk panaszra.

12. Анастасия

Ismét egy meglepetés a Scootertől, ugyanis egy kicsit érettebb, nagyon monoton minimal-techno tracket kapunk, amiben van egy hangyányi trance-es dallamvilág is.

Az album leghosszabb számaként majdnem 7 percen keresztül élvezhetjük a különleges utazást. Ez a szerzemény nem siet sehová, és ha átadjuk magunkat a hangulatának, akkor bizony rájövünk, hogy a banda néha képes megmutatni azt az oldalát is, ami nem csak a felhőtlen bulizásról szól.

Attól függetlenül, hogy egyesek szerint ilyen a tipikus „drogos zene”, mindenképp üdítő színfoltja lett a lemeznek, akármennyire is kilóg belőle.

13. Devil's Symphony

A célegyenesben megérkezett az a dal, amiben a hosszan tartó pettingelés után a Scooter végre teljesen átadja magát a hardstyle-nak, miközben megalázza Csajkovszkij klasszikus szerzeményét. Így kell ezt csinálni!

Brutál veretős alap, pörgős HP szöveg, meg egy melódia, amit mindenki ismer – csak persze most jóval keményebb változatban araszol be a hallójáratainkba sáros bakanccsal. Az ilyen trackek mindig különleges helyre kerülnek egy rajongó szívében, akár jó, akár rossz okból. A lényeg, hogy itt aztán mindent beleadott a csapat, hogy a basszus dolgozzon helyettünk a vakolatleszedésnél.

14. These Days

Számos albumtracknek köszönhetően kiderült már az utóbbi évtizedekben, hogy a Scooter szereti a trance-et (gondoljunk csak a fantasztikus „Trance-Atlantic”-ra, ami máig az egyik legigényesebb munkájuk), és szerencsére most is helyet kapott egy ilyen szerzemény a korongon.

Nem bonyolították túl, de legalább nem is húzták, mint a rétestésztát, így végül 4 perces lett ez az érdekes kis kiruccanás a trance világába.

A mai trendeknek köszönhetően ez is egy picit zakatolósabb, monotonabb tech-trance, de azon belül teljesen működőképes, és ez is csak színesebbé teszi a God Save The Rave-et.

15. Wand'rin' Star

Örülhetnek azok, akiknek a párjuk egy túlzottan rámenős kérdés után csak annyit válaszolt, hogy „majd akkor, ha a Scooter country zenét csinál”, ugyanis eljött a nagy nap, ami egyben a legfélelmetesebb is: HP Baxxterék hoztak nekünk egy igazi popos country tracket, szóval tényleg érezhető, hogy 2020 után megváltozott a világ. A maga műfajában nem lenne rossz ez a valószínűleg csak egy őrült poénnak szánt nóta, de maradjunk annyiban, hogy:

nem éppen méltó lezárása a God Save The Rave-nek – sőt egyeseknek konkrét traumát okozhat, szóval csak óvatosan.

Végezetül:

A Scooter büszke lehet magára, mivel ez összességében egy elég jó album lett, tele veretős slágerrel, amik egyszerre késztetnek minket egy fal lebontására puszta kézzel, illetve nosztalgiára.

Közben sikerült is egy kicsit kalandozniuk a stílusok között, szóval nemcsak az energiájukat demonstrálták a srácok, de még a kreativitásukat és a kitartásukat is. Lehet szidni a Scootert, sőt, akár cikinek is tarthatják őket egyesek, de talán nincs más olyan banda a műfajon belül, akik ennyi ideje tolják úgy, hogy nem hazudtolják meg önmagukat és végig óriási bulikat csapnak.

Borítókép: Michael, HP Baxxter és Sebastian, vagyis a Scooter / via allartists.agency