Raya és az utolsó sárkány-kritika: sárkányok tánca Kumandrában

Másfél évvel a Jégvarázs 2. része után a Walt Disney Animation Studios újabb alkotással rukkolt elő, ami egy abszolút egyedi ötleten alapuló, kreatív és egyéni kultúrával rendelkező történetre épül, emellett annyi varázst, bájt, és tanulságot hordoz magában, ami alapján joggal gondolhatjuk, hogy egy újabb Disney-klasszikus fog születni.

Hogy a Raya és az utolsó sárkány valóban olyan klasszikussá válhat-e, mint mondjuk a Jégvarázs, vagy a Zootropolis, azt egyelőre nehéz lenne megjósolni, de azt már most kijelenthetem, hogy a Disney már évek óta nem készített ennyire aktuális filmet.

Bár amikor a Raya készült, még sehol sem volt a koronavírus, a világunk már 2-3 évvel ezelőtt is rendkívül megosztott volt, nemcsak az országhatárokon kívül, de azokon belül is. Szomorú, de a bizalom régóta kiveszőben van az emberekből, és ez a bizalmatlanság a pandémia miatt még inkább jelen van; mint egy arctalan, gomolygó sűrű ködfelhőként megjelenő negatív erő, ami járványt és pusztulást áraszt magából.

Az egykor harmóniában egymás mellett élő emberek és a sárkányok pontosan egy ilyen ellenséggel néznek szembe, a drúnokkal, akik évszázadokkal ezelőtt letarolták egész Kumandrát, kővé változtatva minden élőt, akik az útjukba kerültek. Bár az utolsó sárkányoknak köszönhetően a drúnok legyőzettek, az emberek egymás ellenségeivé váltak, és az addig egységes Kumandra öt darabra szakadt szét. Most, 500 évvel később ez a gonosz visszatért, s egy magányos harcosra, Rayára hárul a feladat, hogy felkutassa a legendás utolsó sárkányt, aki egyesítheti a széthullott földet és megosztott népeit. Útja során a lány megtanulja, hogy egy sárkánynál többre van szükség a világ megmentéséhez – bizalom és csapatmunka is kell hozzá.

A Raya és az utolsó sárkány alapsztorijának ötlete nyolc ember fejéből pattant ki, amiből aztán ketten írtak kész forgatókönyvet. A történet főszereplője, Raya egy végletekig kitartó és elszánt hősnő, aki számtalan kislány példaképe lehet a későbbiekben, csak úgy, mint Namaari, az ellenséges törzs főnökének leánya, aki mondhatni a tükörképe Raya személyiségének. Bár a látszat azt mutatja, hogy Namaari a történet egyik antagonistája, valójában nincs élő gonosztevő a történetben.

A drúnok mellett sokkal inkább az ember az ember legnagyobb ellensége, csak úgy, mint a való életben. A szétszakadt kumandraiakból rég kiveszett a bizalom, és ez ugyanúgy vonatkozik Rayára is, akinek le kell vetkőznie magáról az elvakultságát is, hogy meglássa a világban uralkodó igazi problémát, a bizalmatlanságot és a megosztottságot.

A két erős női karakter mellett ott van Sisu, a nőstény sárkány, aki első blikkre egy szerencsétlen és buta, emellett imádnivaló jószág, de később meglátjuk, hogy ő a kapocs, az összetartó erő, és a reménysugár, aki rávilágít arra, hogy milyen rossz irányba tart a világ, és ha ezen nem változtatunk, az mindannyiunk vesztét fogja okozni. Nem véletlenül váltottam át többes szám első személyre, hiszen az alkotók Sisu-n keresztül próbálnak rávilágítani arra, hogy mi a legnagyobb probléma jelenleg a világunkban, és mi az, amin változtatnunk kell, ha túl akarjuk élni akár ezt a világjárványt, akár a következő csapást, ami próbára teszi majd az emberiséget.

A Raya és az utolsó sárkány kendőzetlen őszinteséggel és olyan humanitással beszél a nézőhöz, amit akár egy gyermek is könnyen megérthet, hiszen ne felejtsük el, hogy ez még mindig egy Disney-film, ami nem csak a kicsiknek, és nem csak a nagyoknak szól.

Egyedi története mellé lélegzetelállító látványvilágot is kapunk. Kumandra egy rendkívül varázslatos helyként van ábrázolva, ahová bármikor szívesen ellátogatnék. Fontos megemlítenem a páratlan akciójeleneteket és az apró részletek precíz kidolgozását, ami olyan vizuális élményt nyújt, hogy sajnálom, hogy nem moziban láthattam ezt a filmet. De biztos vagyok benne, hogy ha április közepén az újranyíló mozik műsorra tűzik, mindenképpen megnézem nagyvásznon is, mert abszolút megéri.

A Raya és az utolsó sárkány kétségkívül egy varázslatos alkotás, aminek egyik legnagyobb erénye, hogy nem egy újabb remake, hanem egy eredeti történettel rendelkező tanmese, még akkor is, ha itt-ott azért felismerünk néhány elemet korábbi Disney-alkotásokból. Bár a történet kidolgozása néhány ponton minimális kivánnivalót hagy maga után, ez mégsem von le sokat az értékéből. Ez egy olyan animációs film, ami ha tegyük fel nem is lesz klasszikus, de nem fog egyhamar feledésbe merülni, és ami után nekünk is kedvünk lenne James Newton Howard zenéjére eljárni a sárkányok táncát.

A Raya és az utolsó sárkány július 1-jén debütál a magyar mozikban.