Vörös pont: mit tennél, ha a semmi közepén megjelenne a sátradon egy fenyegető lézerpötty? – kritika

Alain Darborg (A tuti terv) legújabb filmje első ránézésre lehet, hogy egy végtelenül egyszerű ötletre épül ezzel a piros lézerpöttyös, terrorizálós dologgal, de szerencsére nem csupán erről van szó. Az alkotás egy idő után szépen elmélyül, és jóval szívszorítóbb irányt vesz, amiért hálásak lehetünk, hiszen ennek köszönhető, hogy a Vörös pont nem lett egy idegesítő, gagyi horror/thriller – legalábbis nem végig.

A történet szerint Nadja (Nanna Blondell) és David (Anastasios Soulis) már jó ideje együtt vannak, és egy traumatikus esemény után kezdenek nagyon elhidegülni egymástól, ezért a férfi elhívja a nőt egy romantikus kiruccanásra, ahol a sarki fény nézése közben újra egymásba tudnak szeretni. Minden jól is halad, egészen addig, amíg meg nem jelenik egy vörös lézer a sátruk falán, majd elkezdődik a pokol, hiszen az életükért kell szaladniuk, és a zord időjárás sincs az oldalukon – de vajon ki, és miért csinálja ezt velük?

Izgalom van bőven, a színészek is nagyjából jók, viszont fel kell készülnünk arra, hogy rengeteg szenvedés van ebben a filmben, ami eléggé próbára teszi a türelmünket, mivel általában az alkotásban látható szörnyűségek azért történnek meg, mert hőseink buták, mint egy fagyott rénszarvasürülék. De nem kell aggódnunk, mert a Vörös pontnál megéri kitartani az utolsó jelenetig, szóval a készítők meghálálják, hogy összesen 86 percig a munkájuka figyelünk.

Kép: Nanna Blondell és Anastasios Soulis a Vörös pont című filmben / via digitalspy.com

Nadja és David az első pillanatban még szimpatikusak, majd hamar rájövünk, hogy igazából nem túl jó emberek, ez viszont itt hatalmas gond, mivel pont, hogy azért kéne izgulnunk, hogy túléljék az atrocitásokat, de így nehéz drukkolni nekik. Éppen ezért olyan rossz nézni a mű első óráját, mert nem túlzottan érdekel minket, mi lesz velük, a lényeg, hogy történjen már valami – ami általában egy jó nagy baromság, mivel tényleg számtalan hülyeséget csinálnak a szereplők, mint például: valaki fegyverrel közelít feléjük, ők elintézik, majd nem viszik magukkal a puskát...

Viszont az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a hangulat, zene, és a megvalósítás remek, ráadásul a műfaj egyik sajátossága a sok butaság, így muszáj elnéznünk ezt a filmnek, hiszen csak olyan ösvényen halad, amin a legnagyobbak is jártak már legalább egyszer. A végén lévő „csavar” pedig bőven elég ahhoz, hogy megmentse az élményt, sőt, még kicsit fel is emelje azt, és még pont a korrekt thrillerek táborába taszítsa ezt az alkotást.

A Vörös pontnak rengeteg hibája van, hiszen nincsenek jól kezelve a karakterek, túl sok a szenvedés, illetve nagyon frusztráló a cselekmény, viszont még ezek mellett is élvezetes, mivel profi a megvalósítás, a végén érdekes irányt vesz a történet, és még pár egészen meglepő dolog is megesik benne.

Nem egy világmegváltó film, az biztos, de mindenképp érdemes adni neki egy esélyt. A Vörös pont már elérhető Netflixen, itt lehet megtekinteni az előzetesét: