Az űrsepregetők: Dél-Korea látványos válasza a Galaxis őrzőire – kritika

Az ember már úgy hozzászokott az amerikai látványfilmekhez, hogy szinte egyből érezni, ha nem onnan származik egy alkotás, és ez most is így van, ugyanis a Netflixen bemutatott Az űrsepregetők akármennyire is egy vérprofi munka technikailag, valahogy mégis végig kilóg egy kicsit a robotlóláb.

Az űrsepregetők című film 2092-ben játszódik, amikor a Föld már szinte halálra van ítélve, és egy megmentőnek tűnő, de valójában gonosz, nagy hatalommal rendelkező ember irányít mindent, miközben csak a kiváltságosoknak segít. Meggyötört hőseink űrszemét gyűjtésével és eladásával keresik a kenyerüket, tele vannak adóssággal, de hirtelen rájuk kacsint a szerencse, mikor találnak egy kislányt, aki rengeteg pénzt ér. Végül kiderül, hogy az emberiség jövője függhet a kölykön, így eddigi életük legfontosabb, egyben legveszélyesebb kalandjába keverednek.

A történet egyszerű, és valószínűleg direkt nem akarták túlbonyolítani annak érdekében, hogy a lehető legtöbb ember legyen képes befogadni, és ezzel a készítők egy kicsit maguk alatt vágták a fát, ugyanis néhol nagyon buta megoldásokat alkalmaznak. Őszintén zólva folyton a szemünk előtt lebeg A galaxis őrzői című Marvel-film, mivel nagyon sok szempontból arra épített a rendező, Sung-hee Jo, de nem sikerült pontosan azokat a húrokat megpengetnie, amiket kéne – de legalább próbálkozott, és az is valami.

Kép: Az űrsepregetők / via scmp.com

A karakterek érdekesek, a színészek jók, a látvány pedig fenomenális – bár néhol teljesen elfelejtődnek a fizika alaptörvényei –, de az akciójeleneteket többségét nagyon nehéz követni a rengeteg vágás miatt. Akármilyen eszközöket vetnek be, sajnos érzelmileg sincs hatással ránk a cselekmény, ami probléma, mivel a fent említett A galaxis őrzőinél pont, hogy ez a kötődés volt az, ami a siker kulcsának számított – itt viszont jóval inkább tömegtermelés szaga van az egésznek.

Klisékből nincs hiány, mivel megkapjuk a szokásos, kétdimenzionális gonosztevőnket; az elsőre megbízhatatlannak tűnő, de igazából aranyszívű főszereplőinket; és egy különleges lényt, aki többször is a humor forrása tud lenni. Szóval a készítők követik a Hollywoodban bevált receptet, csak rosszul fűszerezik, és valószínűleg ezért nem olyan, mint amilyennek valójában lennie kéne.

Az űrsepregetők egy viszonylag korrekt látványfilm példás megvalósítással, ami képes kikapcsolni a nézőt, hiszen vannak benne jó poénok, kedvelhető figurák, ráadásul kalandos is – viszont mellette több szempontból is kicsit semmilyen, helyenként zavaróan furcsa, és összességében felejthető.

Az biztos, hogy ez az alkotás technikailag simán képes felvenni a harcot a hollywoodi blockbusterekkel, de a hangulat, történet és a tipikus „giccs” még nincs a helyén. Az viszont hatalmas pozitívum, hogy fel tudott építeni egy különleges világot, amibe élmény belecsöppenni, így mindenképp ajánlott a megtekintése, még a hibái ellenére is – főleg, ha egy egyszerű, szórakoztató sci-fi/akcióra vágyunk.

Az űrsepregetők már elérhető Netflixen, itt lehet megtekinteni az előzetesét: