Egy magyar ember volt a földönkívüliek csúcsfegyvere, hogy átvegyék az uralmat a Földön? Akár! - 9-es terv a világűrből kritika

Ed Wood sokak szerint minden idők egyik legrosszabb amerikai rendezője volt, aki görcsösen akart, csakhogy igazából nem volt szépérzéke és tehetsége, így pedig elképesztően kusza alkotásokat készített. És tényleg olyanok a filmjei, mintha csak azért filmezett volna, mert benne volt a vérében az alkotásvágy, közben elfeledkezett volna arról, hogy egy film jó forgatókönyv nélkül nem igazán tud működni.

Ha ezeket már tudjuk, könnyen eldönthetjük, hogy meg akarjuk-e nézni azt a filmet, amelyet minden idők legrosszabb filmjének tartanak. 

Zs-kategóriás filmajánló-sorozatunk tizenkettedik részében a 9-es terv a világűrből című, 1959-ben készült szinte besorolhatatlan műfajú filmmel foglalkozunk, amely nemcsak áthágja, de egyszersmind meg is hágja az értelem határait. A szerelemgyerek pedig mindannyiunk örömére a felhőtlen szórakozás lesz.

Nincs értelme annak, ami történik, ezért nem is tudunk szpojlerezni

Középkori jelmezekbe bújt, paprikajancsi kinézetű űrlények támadják meg a Földet, legalább hárman, hogy kiírtsák az univerzumot szennyező emberiséget, ez a kilences terv (az első nyolcról nem esik szó). A dolog irtó egyszerűen hangzik, életre kelteni a halottakat, hogy a holtak seregét irányítva az élőket eltegyék láb alól.

Bele is fognak a nagy mutatványba, de lebuknak, és néhány ember végül felvállalja a harcot ufóinkkal.

A film egy igazi mexikói zöldségkeverékként hat, mivel vannak benne űrlények, zombik és vámpírok is, miközben belefűztek egy szerelmi drámát, na meg persze Lugosi Bélát is, aki a film kontextusából kiragadott, de a filmbe belefűzött jelenetekben is megjelenik.

Első hallomásra úgy tűnik, hogy rendezőnk tudta, hogy mi kell egy jó filmhez az ötvenes években. Aztán megnézzük a filmet, és rájövünk, hogy nem. 

Ed Wood tényleg úgy készítette el ezt a filmet, mint egy olyan kezdő szakács, aki belemászott pár receptkönyvbe, megnézett jó pár Jamie Oliver-féle főzős műsort, így látta, hogy éppen milyen alapanyagok számítanak menőnek a kor nagy gurujai szerint, majd minden jól pörgő és népszerű dolgot fogott, és beledobott egy lábasba, várva, hogy ha fél óra főzés után felemeli majd a fedőt, ott lesz álmai kajája, amivel lenyűgözhet mindenkit.

Egy dolgot azonban kifelejtett, a tehetséget. Ezt nem lehetett megvenni a piacon.

Azt viszont nem vehetjük el tőle, tudta, hogy mitől lehet halhatatlan kultusza egy filmnek a 21. században, amikor körülöttünk minden annyira képmutató, hogy szinte nincsenek is már őszinte kapaszkodóink, amelyekre mindig számíthatunk, amelyek mindig figyelmeztetnek, hogy a vastag, képmutató felszín alatt mindannyian halandó és bukdácsoló emberek vagyunk. Rengeteg hibával és tökéletlenséggel. Ed Wood filmje azt üzeni, hogy vállaljuk fel magunkat, aztán ha el is bukunk, tegyük mindezt baromi jó hangulatban, élvezzük ki a bukásunk minden pillanatát. 

Két hatalmas egyéniség találkozása

Ed Wood-nak azért is volt szüksége Lugosira, hogy a moziplakáton feltűntethesse a nevét, hiszen a nagy magyar vérszívó, az igazi Drakula renoméja ugyan már az ötvenes évekre jócskán megbicsaklott a szakmában, moziszerető közönség azonban még mindig emlékezett rá. Lugosi a forgatás előtt halt meg, ezért egy rakat jelenetben Tom Mason csontkovács próbálja helyetesíteni a magyar Drakulát, így legtöbbször ezért is csak háttal vagy az arcát takarva láthatjuk. Lugosiról pedig olyan jelenetek kerültek bele a filmbe, amelyeket még a forgatás előtt vettek fel kézikamerával.

Ezért nincs és nem is lehet kontextus.

Ed Wood ás Lugosi Béla amúgy nagyon jó kapcsolatot ápoltak, nagyon jól egymásra találtak, ezt a viszonyt pedig kitűnően bemutatja Ed Wood életéről készült film, amelyben Johnny Depp alakítja a "csiszolatlan gyémántot". A filmet Tim Burton rendezte, az alkotás pedig Oscar-díjat is kapott, ez tette fel a koronát Ed Wood egész földi pályafutására.

A Drakula miért csatlakozik?

Lugosi már rengeteg csalódáson van túl, amikor összehozza őt a sors Ed Wood-dal. Húsz év házasság után elvált feleségétől, Liliana-tól, majd alkohol- és drogfüggőségbe menekült a világ elől. A kapcsolat pedig mindkettőjüket felemeli, és hát, mint utólag kiderült, halhatatlant alkottak.

Lugosi így pedig kétszer is jegyet válthatott a halhatatlanságba. Az egyik repülőn pedig éppen Ed Wood mellett ült. Valószínűleg ez volt a világ egyik legjobb repülőútja.

Szinkronnal is nagyon menő lett

A szinkron zseniálisra sikerült, kifejezetten amatőr szinkron készült hozzá, hogy magyarul is visszaadják a résztvevők amatőrségét. Nincs mese, itt most a szinkronos film elviszi a pálmát. Ettől is sokkal egyedibb, mint bármelyik film.

Amatőrségekben amúgy is tobzódik a film.

Ha a Zs-kategóriáról kéne készíteni egy bemutató filmet, nem is kellene már megcsinálni, csupán ezt kellene levetíteni az illetőnek, aki szeretné megérteni a kategóriát. Felboruló díszletek, papírmasé sírok, 5-10-szer bevágott jelenetek, a repülő csészealjakon látszódó zsinegek. Egyes párbeszédek pedig olyan bő lére vannak eresztve - miközben nem tesznek hozzá semmit a sztorihoz -, hogy az ember kizökken a saját tudatából. De a legjobb talán az, amikor 1 percen belül 3 jelenetben váltakozik a nappal és a sötét a háttérben. 

Ajánlás

Ha életed egyik legjobb 75 percét szeretnéd eltölteni valami szórakoztatóval, akkor ez a film nagyszerű lehetőség. A legjobb, ha társaságban nézitek, akkor még nagyobbat ütnek a poénok, és a közös értetlenkedés is jó alkalom lesz egy kis közös beszélgetésre. Kezdetben nem fogod elhinni azt, amit látsz, de ne aggódj, sokan voltunk így vele. Ez egy igazi szerzői film, amely megismételhetetlenül egyedi, Ed Wood egész szíve és lelke benne van, egy korszakban, amikor az álmok netovábbját a filmkészítés jelentette.

A Zs-kategóriás haverok Facebook-oldalhoz az alábbi linken tudtok kapcsolódni, hogy ne maradjatok le egyetlen filmről sem, ami maradandó filmművészeti sokk: