Gyilkos paradicsomok támadták meg a világ legerősebb országát, óriásira nőnek, csak egy gyermekdal pusztítja el őket

A gyilkos paradicsomok támadása egy 1978-ban készült amerikai film, amelyet csupán 33 másodpercig lehet komolyan venni, amíg lemegy a felkonferáló szöveg, majd hirtelen a filmben találod magad, és realizálod, hogy ez egy zs-kategóriás mozi lesz. Persze szatirikus beütéssel.

Amatőr szereplők, gagyi díszletek, a kamera elé odahányt paradicsomok, amelyek érthetetlen nyelven motyognak valamit. Mindezek ellenére a film témafelvetése csillagos ötös, merthogy ki ne lenne kíváncsi egy filmre, amelyben tényleg gyilkos paradicsomok teremnek?

Hát nem? Hát de!

Zs-kategóriás filmajánló-sorozatunk tizedik részében ezzel a paradicsomos filmmel foglalkozunk, amely után azt gondolnád, hogy máshogy fogsz ránézni a paradicsomokra, de nem, egyáltalán nem fogsz máshogy, minden marad a régiben.

A paradicsomok beemelése a gyilkológépek panteonjába

A film története roppant egyszerű, a vidéki Amerikát megtámadják a gyilkos zöldségek, akik megállíthatatlanul pusztítják a lakosságot. A világ legerősebb országa pedig leblokkol, tehetetlenül áll a jelenség előtt, és bár bevetik a hadsereget is, a katonák kudarcot vallanak. Úgy tűnik, nincs menekvés, az USA elbukik, de akkor emberek egy bátor csoportja vállalkozik a lehetetlenre, hogy legyőzzék a gyilkos paradicsomokat.

Már az is abszurd, hogy az Államok nem is gondolkodik más megoldáson, hanem rögtön az erőnek erejével kezdenek bele a növények lázadásának leverésébe. Sőt, még egy FIA ügynököt is bevetnek, aki az álcázás nagy mestere, de amikor paradicsomnak öltözve kecsöpöt kér az ételhez, azonnal lelepleződik. Tetszett volna mustárt kérni.

A szituáció persze nagyon fura, hiszen Amerikát egy olyan ellenség támadja meg, amely eddig készségesen kiszolgálta amerikaiak millióinak étvágyát. Így talán nem is meglepő a katyvasz, és az, hogy hirtelen nem tudják, mihez kezdjenek.

Miért gyilkolnak a paradicsomok?

A választ nem tudjuk pontosan, de valószínű, hogy azért, mivel a felemelkedő amerikai szuperhatalom egyik elsőszámú popkulturális kincséről van szó, így egy szimbólum ember ellen fordulása sokkal erőteljesebben működhet a filmvásznon, mint mondjuk a brokkolik revolúciója. A brokkolik zöldek, a brokkolik nem érdekelnek senkit. A paradicsom viszont minden háztartásban ott van, a piros zöldség ellenséggé avanzsálása egy olyan képet fest, mintha a saját családtagunk támadna minket hátba. Így már nagyobb tétje van a filmnek. 

Másrészt egy ártatlan zöldség gyilkossá válása is sokkal rémisztőbb bármiféle más fordulatnál. Ez a film az éberségre is szeretne minket nevelni, ha lenne mondanivalója, de valószínűleg ilyen gondolatok már nem fordultak meg az alkotók fejeiben.

Harmadrészt a gyilkos paradicsomoknak lehet egy mélyrétege is, egy kultúrtörténeti máza. Hiszen a paradicsomot évszázadokig mérgező növénynek tartották, merthogy ónból készült tányérokon tartották őket, és ónból készült evőeszközökkel is fogyasztották őket, és a paradicsom savassága kioldotta az ónt, így az megmérgezte rengeteg arisztokrata szervezetét is. Sokáig tartott, mire rájöttek erre.

Népi neve méregalma volt, és már ott is vagyunk, hogy összekötötték a boszorkánysággal a zöldséget. Majd csak a pizza feltalálásával indul hódító körútjára világszerte. A pizza pedig Amerika nagy szimbóluma, és már meg is érkeztünk a paradicsomokhoz.

Feltűnik a férfi, aki nem tudjuk, hogy mit keres itt

A gyilkos paradicsomok története végül sorozat lett, elkészült szépen lassan még további három rész. És tervben van egy remake is, ami elvileg az elkövetkező években jelenhet majd meg. A második rész 1988-ban jött ki, az események pedig tíz évvel a paradicsomok inváziója után játszódnak. A filmben az egyik főszereplő élete második szerepében feltűnő George Clooney.

Ebben a filmben emelik a tétet, a gyilkos paradicsomok izmos budybilder emberekké is át tudnák már változni.

Ajánlás

Ezt a filmet látnotok kell legalább egyszer, de ha nem is bírjátok végignézni, legalább nézzetek bele, mert gyilkos paradicsomokat még nem láttatok, az tuti. Főleg nem ilyen vernyákolós piros zöldségeket. A filmnek rengeteg hibája van, de nagyszerűen beleillik abba a szatirikus hangvételű filmhullámba, ami végigsöpört az USÁ-n a vietnámi háború befejezése után. Bár az Airplane-nel és a Csupasz pisztoly filmekkel nem lehet egy lapon említeni,mivel itt azért jóval silányabb minőségről van szó, humorbombonokban is elmarad bármelyik alkotástól.

Mindezek ellenére a témafelvetése zseniális, megmutatja, hogy mi történne, ha a zöldségek valójában gyilkolni kezdenének, valószínűleg mi is úgy viselkednénk, mint a film pancser főszereplői, először elbuknánk, mert nem hinnénk a szemünknek, és persze az eszünknek sem.

Valószínűleg tömegpánik törne ki, és nem fogyasztanánk egy darabig pizzát sem. Aztán a végén valószínűleg győznénk, de a világ soha nem lenne többé olyan, mint előtte volt. A győzelemnek hatalmas ára lenne. 

A Zs-kategóriás haverok Facebook-oldalhoz az alábbi linken tudtok kapcsolódni, hogy ne maradjatok le egyetlen filmről sem, ami maradandó filmművészeti sokk: