The Empty Man-kritika: üres film az Üres Emberről

Ne hibáztassa magát senki, aki esetleg azt se tudja, mi ez a film. Röviden összefoglalva ez egy városi legendákra, eltűnt, majd némelyiket holtan megtalált tinikre, és egy eltökélt nyomozóra fókuszáló krimi-horror, amit még a 20th Century Fox készített, de miután a Disney bekebelezte a filmstúdiót, az ő kezükbe került a projekt, akik 2020 őszén váratlanul kidobtak egy előzetest a YouTube-ra, amiben bejelentették, hogy a The Empty Man még ősszel az amerikai mozikba érkezik (már amelyik nyitva van).

Arról persze semmit sem lehetett tudni, hogy Magyarországon ezt hogyan és miként fogjuk látni; moziba mutatják-e be, és ha igen, ki lesz a hazai forgalmazója, vagy csak letöltve, az otthon kényelmében nézhetjük meg. Nos, a napokban felkerült a torrentoldalakra a film feliratos verzióban, így ez rögtön meg is válaszolta a kérdést.

Mivel nem ismertem Cullen Bunn képregényét – ami az egész film alapját adta –, csak és kizárólag az előzetesben látottakra és a történet leírásában olvasottakra tudtam hagyatkozni, ami nagyjából annyit mutatott, hogy ha belefújunk egy üres üvegbe, és az Üres Emberre gondolunk, akkor eljön értünk, de van itt nekünk egy kettyós, agymosott emberekből álló szektánk is, akik pont ennek az iszonyatos entitásnak a megidézésén munkálkodnak.

Spoilermentesen nem is akarok ennél többet elárulni a történetről, annyit mindenképpen tudnotok kell, hogy nem egy szörny-, vagy szellemidézős horrorfilmről van szó, tehát aki ilyen típusú, jump scare-ekkel telepakolt tucathorrorra vágyik, már most ne üljön neki a The Empty Man-nek, mert halálra fogja magát unni az egyébként feleslegesen hosszúra nyújtott, 137 perces játékidő alatt. Persze ez a veszély úgy is fennáll, hogy pontosan tudjuk, milyen alkotással állunk szembe, mert tény és való, hogy a The Empy Man egy borzalmasan vontatott, unalmas film, ami egyáltalán nem tudja fenntartani a néző érdeklődését.

Ez pedig egyértelműen a rendező, David Prior hibája, aki saját forgatókönyvéből dolgozott, vagyis két olyan területre is bepofátlankodott, ahol semmi keresnivalója. Az eddig csak rövid videókat és egyetlen rövidfilmet rendező Prior számára ez volt az első nagyfilmje, és őszintén remélem, hogy az utolsó, mert ha más miatt nem is, amiatt mindenképp érdemes megnézni a The Empty Man-t, hogy lássunk egy remek példát arra, amikor egy kezdő rendező maga sem érti a saját filmjét, de mégis megpróbálja átmosni vele a néző agyát.

Kétség sem fér hozzá, hogy a Boom! Studios képregénye egy kiváló alapanyagul szolgált volna, csak kellett volna hozzá egy jó forgatókönyvíró, aki normálisan átírja filmre, és egy tapasztalt rendező – kapásból M. Night Shyamalan jutott eszembe –, aki egy jó filmet tudott volna készíteni belőle. Valahol meg tudom érteni, hogy a Disney miért hallgatott ilyen sokáig a film sorsával kapcsolatban, mert gyakorlatilag ugyanúgy sültek el a dolgok, mint az Új mutánsok-nál. Ott is volt egy kész film, ami komoly fejtörést okozott az Egérgyárnak, hogy ezzel most mit csináljanak, be merjék-e vállalni, küldjék-e moziba, vagy csak hagyják feledésbe merülni.

Miután mindkét filmet becsülettel végigszenvedtem, azt mondhatom, bárcsak eltemették volna őket valahova mélyre.

A The Empty Man-nek egyetlen szerethető és emlékezetes jelenete, de még pillanata sincsen. Tipikus példája azoknak az alkotásoknak, amelyeket már a stáblista alatt nem tudunk felidézni. Egy borzalmasan gyenge elsőfilm semmit mondó színészi „alakításokkal” és egy amatőr rendezővel. Pont olyan üres, mint maga az Üres Ember.