Járvány, szörnyek, világvége: dél-koreai horror sorozattal szép az új év

A történet szerint a fiatal Hyun-su (Song Kang) családja tragikus halála után beköltözik egy omladozó lakóépület egyik lepukkant kis lakásába. Miközben a fiú bánatát a videójátékokba igyekszik fojtani, az öngyilkosságot tervezgeti. Az élet azonban váratlan és bizarr fordulatot vesz: valami oknál fogva az emberek egy része sorra vérszomjas, rémisztő szörnnyé változik, legyilkolva mindenkit, aki csak az útjukba kerül. Az életben maradás érdekében az épület falai között ragadt lakóközösség tagjainak Hyun-suval együtt össze kell fogniuk a rémisztő lények ellen.

Csakhogy hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a főszereplőnk csakugyan a szörnyitisz egyértelmű tüneteit kezdi produkálni.

^{Forrás: Netflix}

A történet egy népszerű, dél-koreai képregény alapján készült, és a Netflix vélhetően komoly megfontolásból tette a premiert még idén decemberre: a cselekmény egyes elemei ugyanis egyértelműen párhuzamba vonhatóak ennek a furcsa, járvány-súlytotta 2020-as évnek néhány meghatározó pillanatával.

Bezártság és járvány?

A szereplők egy nyolc emeletes tömbház földszintjén ragadtak: az épület felsőbb szintjeit és a külvilágot már elárasztották a szörnyek, ráadásul senkiben sem lehet megbízni maradéktalanul, ugyanis nagyjából bárki bármikor átváltozhat valamiféle öldöklő rémséggé. 

A vérben és kibuggyanó belekben bővelkedő poszt-apokaliptikus disztópia akciódús első néhány epizódjának és az egyedi megjelenésű szörnyeknek köszönhetően a sorozat a számitógépes játékok stílusát idézi: az animációs effektek néhol bámulatosan jól sikerültek, egy valóban különleges, egyedi képi világot megjelenítve. A történet azonban az erős kezdés után mintha lassan beilleszkedne a zombi-apokalipszis történetek hagyományos mintájába, különös tekintettel a Holtak hajnalára. (Az animáció egyébként nem mindenhol kiemelkedő, néhány jelenet az olcsónak tűnő VFX miatt kifejezetten a számítógépes technikák hajnalát idézi, ez azonban nem annyira zavaró azok számára, akik nem érzékenyek az ilyesmire, mivel a kiemelkedő hangeffektek elég jól felhúzzák a végeredményt.)

^{Forrás: Netflix}

Sokkal nagyobb baj, hogy az ingadozó színvonal nemcsak a vizuális effektekben nyilvánul meg, hanem bizony a történetmesélésben is. A sztori bővelkedik olyan melodramatikus fordulatokban, amelyek európai szemmel nézve néha annyira mesterkéltnek tűnnek, hogy már-már a nevetségesség határát súrolják.

Ott van például a főszereplő, Hyun-su háttértörténete, akit az osztálytársai gyakorlatilag mindenféle ésszerű magyarázat nélkül addig szekáltak, amíg a fiú öngyilkos nem akart lenni, majd nem sokkal ez után a szülei és a testvére is meghaltak egy tragikus autóbalesetben. Hasonlóan tragikus múltat rejteget a balerinának készülő Eun-yu (Go Min-si), akinek a szülei a lány balett előadására tartva vesztették életüket. De megemlíthetnénk például a vadóc basszusgitáros lányt, Yoon Ji-soo-t (Park Gyu-young), aki az ex barátja öngyilkosságán rágódik.

^{Forrás: Netflix}

Ezek a nehéz jelenetek sajnos gyakran teljesen megakasztják a sorozat ritmusát és az első epizódok alatt létrejött feszültséget. A megállíthatalan és szinte megölhetetlen vadak hordái elvileg például folyamatos fenyegetést jelentenek az emberekre, kivéve akkor, ha éppen drámáznak a szereplők, mert olyankor mintha teljesen eltűnnének.

Ha azonban túl tudjuk tenni magunkat a néhol karikatúra-szerű, fojtogató melodrámákon és az apró de rendszeres következetlenségeken, akkor a történet számos izgalmas kérdést kínál nekünk, és bővelkedik látványos jelenetekben is. Példának okáért magának a fertőzésnek a rejtélye önmagában elgondolkodtató – rögtön a sorozat legelején kiderü ugyanis, hogy voltaképpen nem is járványról van szó, hanem valamiféle misztikus titok áll a világvége mögött, ezzel pedig a Sweet Home valamennyire mégis kilép a már unalomig ismert zombi apokalipszises filmek sorából. 

Azoknak, akik kedvelik a horror műfaját, mindenképpen megér egy misét.