Szex és festék: angyali melleit csak félig takarva ért partot az isteni szépségű olasz modell

A világ egyik legismertebb festményét Sandro Botticelli készítette 1482 és 1485 között, első blikkre azt gondolnánk, hogy értjük miről van szó, a rengeteg jelentéshalmaz azonban még ennél is több értelmezési lehetőségnek ad helyet. De vajon mi az igazság a képpel kapcsolatban? Amely olyan kategóriába esik, hogy a képet át kellett alakítanunk a közösségi média megjelenés miatt, mivel a Facebook policy azt mondja, hogy mellbimbós képeket nem lehet kitenni nyitóképnek. 

Botticelli festménye tehát sértő tartalomnak minősül Zuckerbergék szerint. Azért ez elég meredek. Pedig minden idők egyik leghíresebb alkotásáról van szó, ami az örökkévalóságnak készült, miközben ez a Facebook-ról ez nem igazán mondható el.

A merev Facebook-szabályok szerint nem lehet, de a stilizáció és a kontextus függvényében elvileg beleférhet, főleg úgy, hogy sok ilyen képet egyenként néznek át a cég tartalomnézegető emberei. De nem nagyon érdemes játszani az oroszlán bajszával, 2016-ban például egy svéd, mellrák elleni szervezet egyik videóját szedték le a stilizált mellbimbó mutatása miatt. Utána természetesen bocsánatot kértek, mivel belátták, hogy hibáztak.

A Vice-on pár napja jelent meg egy cikk a Facebook mellbimbó-politikájáról, amelyből az derül ki, hogy a cégnél ez ügyben elég nagy a fejetlenség. És ennek még nem látszik a vége.

Miért izgalmas maga a kép?

Botticelli Firenze egyik leggazdagabb családjának, a Mediciek egyik rokonának megbízásából készítette a festményt, amely manapság megkerülhetetlen alkotás bármely művészettörténettel foglalkozó könyvben. Sőt, rengeteg popkulturális átszabása is létezik. Az egyik leghíresebb Leia hercegnőhöz kapcsolódik, a másik pedig,

amely kapásból adja magát, hipp jött azonnal egy kagylós Shell-reklám, amely bekebelezte Vénuszt.

^{Kép: Technobob.com}

De még Lady Gaga egyik dalának (Applause) klipjében is megelevenedik az ábrázolás. És ez nem csak egy szimpla popkulturális húzás, jelentés nélkül, hiszen, mint azt az énekesnő elmondta, ez a dal a művészetről és az alkotásról szól, hogy a művész a közönségnek alkot valami felemelő, forradalmi és szórakoztató dolgot. 

Ha a szépségről beszélünk, a festők nyelvén ezt a képet hoznánk fel azonnal.

Egyes értelmezések szerint a tökéletes szépség ábrázolása a képen nem véletlen, egészen a reneszánsz korában népszerű neoplatonista filozófiához kell visszanyúlnunk, hogy megértsük. Platón szerint ugyanis csak az ideáknak van valódi létezésük, a Földön csupán ezek másolatai szaladgálnak. Botticelli képén maga az idea jelenik meg istennő képében.

A fedetlen kebel sem véletlen, a reneszánszban ez az ifjúság, az ifjonti női szépség elsőszámú kifejezője volt.

Ez volt az első kép a reneszánszban, ami full aktot ábrázol. Ezzel lett vége a középkori puritanizmusnak, ahol nem készültek ilyen, mindent megmutató képek. Ez a kép Michalengelo Dávidjához hasonlóan forradalmi. És ez a kép az itáliai reneszánsz egyik remekműve is egyben, amely jelképezi az európai civilizáció újjászületését is.

Amúgy pedig Vénusz partraszállását jeleníti meg, amikor Ciprus szigetén kiköt.

Mégis miért így születik Vénusz? Mi a kép története?

Egy kis horrorsztori feszül az egész mögött.

A mitológia szerint Krónosz, anyja unszolására megdönti apja, Uranosz uralmát az egekben, ezután pedig kasztrálja, majd nemi szervét beledobja a tengerbe, amely megtermékenyíti azt, és a habokból megszületik a nagybetűs gyönyörűség, Vénusz. Ezt a jelenetet ábrázolj a festmény. A kagylót, amely segítette őt partra evickélni, maga Zephürosz, a görög mitológiában a nyugati szelek istene segíti, vagyis a szél. Zephüroszon pedig egy nimfa csüng, kettőjük násza az új élet sarjadását szimbolizálja.

A történet tavasszal játszódik, mikor is születhetne a szerelem? A lágy szellőben rózsák kavarognak Vénusz körül. A virágok képrevitele pedig azt a legendát adja vissza, miszerint Vénusz születésekor virágoztak először ezek a virágok. Ezért a szerelem jelképei manapság is a rózsák.

Jelentése ma

Botticelli festménye tehát a szépséget és a szerelmet ünnepli, és az ábrázolás maga az antikvitás, az ókori elődök dicséretét zengi. Miközben felsejlik benne egy új korszak, a reneszánsz újjászületése is, egy forradalom, ami a középkor béklyóit leveti magáról. És épp ez a forradalmi momentum az, amiért sokan ma is előszeretettel ültetik át saját művészetükbe Botticelli alkotását.