Vongozero: Az oroszok előre megjósolták egy sorozattal a világjárványt? – kritika

Amikor kijött 2011-ben a Fertőzés című hollywoodi film, még senki sem sejtette, hogy mennyire félelmetes módon fogja szemléltetni az idei évet, és a sokak életét pokollá tévő koronavírus-járványt. Most kiderült, hogy Oroszország is képes bizonyos szinten megjósolni az eseményeket, ugyanis nemrég elérhetővé vált a Netflix kínálatában a Vongozero – Menekülés a tóhoz, vagyis a To The Lake, ami kifejezetten baljós jövőt vetít elénk – bár eléggé elrugaszkodtak a készítők, legalábbis reméljük.

Az oroszok pandémiás sorozata egy fiatal férfiről szól, aki próbálja megmenteni a családját, miközben megjelenik az országban egy rejtélyes, gyorsan terjedő, halálos betegség, ami megtámadja a légutakat, vért köhögnek tőle az emberek, fehér lesz a szemük és végül 3-4 nap alatt hatalmas szenvedések között elhunynak.

Hősünk egyetlen reménye a kilátástalannak tűnő helyzetben, ha összeszedi a környezetében lévőket, és elmennek egy tóhoz, ami mindentől távol van, és élhető körülmények uralkodnak, leszámítva a hideget. Kalandos útjuk során rengetegszer kerülnek életveszélybe, miközben a vírus is minden sarkon ott leselkedik rájuk, szóval nem kérdés, hogy ez lett az év egyik legizgalmasabb szériája.

Kép: Vongozero – Menekülés a tóhoz / via cinemaescapist.com

A Vongozero kicsit a The Walking Dead, Z világháború, Csernobil és a 28 nappal később keverékeként írható le, ugyanis nagyon feszült, drámai és bizonyos szempontból nyomasztó. Érdekes módon kifejezetten egyedi élményt kínál, pedig végig látványosan koppintja az előbb említett műveket, de ez könnyen elnézhető, hiszen érezni rajta, hogy a készítők nagyon akartak bizonyítani.

Nagyon kevés nyugodt pillanat van a szériában, hiszen a karaktereknek folyamatosan figyelniük kell arra, hogy ne érjenek semmihez, amitől elkaphatják a vírust, illetve végig fogyóban van az étel, víz és az üzemanyag is – na meg persze a türelem, mivel nem elég, hogy folyton akadályokba ütköznek, de még a belső viszályok is tönkreteszik a csapatot.

Ez főleg azért van, mert rengeteg különböző embertípust és figurát láthatunk benne, így van naiv, de jólelkű főszereplő; hisztis, de határozott exfeleség; önző, bunkó szomszéd; a múltjával harcoló apuka; egy szerelmes Asperger-szindrómás fiú; egy vadóc tinilány; és többek között egy pszichológus is, aki akármennyire is próbál felülkerekedni a világ káoszán, sajnos szép lassan őt is elnyeli a sötétség.

Kép: Vongozero – Menekülés a tóhoz / via bgr.com

Viszont sajnos van, hogy túltolják a drámát, így esetenként felesleges viták törik meg az amúgy remek ritmust, és néha időhúzásnak tűnik pár dolog. Magáról a járványról sem tudunk meg sokat, és előfordul, hogy a karakterek döntései is teljesen megalapozatlannak tűnnek, de szerencsére még így is működik, amit az alkotók megálmodtak.

A Vongozero – Menekülés a tóhoz meghálálja a türelmünket, hiszen mindössze nyolc epizód alatt egy szinte felejthetetlen kalandot kapunk, ami tele van izgalommal, érdekes gondolatokkal és gyönyörűen megkomponált, sokszor egészen sokkoló jelenetekkel. Az oroszok alkotása ugyan nem mestermű, de a minőségének köszönhetően bőven kiemelkedik a mezőnyből.

Mindenképp ajánlott ez a különleges sorozat, mivel tud újat mutatni, illetve nem fél mocskos, embertelen és erőszakos lenni, ha kell. Hamar beszippant bennünket a fojtogató világa, amiben hiába van egy gyilkos vírus, mégse az kapja a főszerepet. A készítők időzítése egészen félelmetes, hiszen egy évvel ezelőtt még szó sem volt világjárványról, és mivel vannak jóslatként felfogható párhuzamok az itt látott fikció és a valóság között, így legalább megtudtuk, hogy egészen szerencsések vagyunk, hiszen lehetne sokkal rosszabb is.