„A zöld tinta kiapadt...” – 84 évvel ezelőtt, ezen a napon halt meg Kosztolányi Dezső

1919 után ragályosan terjedtek a budapesti kávéházak irodalmi barlangjainak játékai. E szellemi torna két legfőbb hadvezére természetesen Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes voltak. 

A játékok azonban néha egészen félelmetesre sikeredtek – Kosztolányi és Karinthy egyik leghátborzongatóbb mókája az úgynevezett halál-játék volt. 

Ennek lényege, hogy egyikük lefeküdt a díványra, hörgött, kifordította a szemét, míg a másik csitította, vigasztalta, majd mikor a „haldokló” végre kilehelte lelkét, ott helyben gyászbeszédet mondott fölötte.

Valamikor, huszon-egynéhány éves korukban, így kezdte búcsúztatóját „a színes tintákról álmodó” Kosztolányi felett a mókás Karinthy:

„A zöld tinta kiapadt...”

E játék után három évtized sem telt el, mikor Kosztolányi Dezső Tábor utcai lakásán gócos tüdőgyulladásban haldokolt. Utolsó látogatása után Karinthy dermedten, megrogyó térddel fordult ki az ajtón.

Ha eszükbe jutna most az a régi-régi játék...

Aztán Kosztolányit eltemették, s Karinthy hajdani játékos búcsúztatójából nekrológ lett. Ezekkel a szavakkal kezdődött: 

„A zöld tinta kiapadt...”