„Ha mi árnyak” – Gergye Krisztián új előadása a Régi Zsinagógában

Gergye Krisztián Harangozó Gyula-, és Imre Zoltán-díjas táncos, koreográfus, rendező, performer. Az utóbbi években a kortárs tánc, a színház, az opera, a performansz és a képzőművészet műfajai között keresi a határátlépések lehetőségeit.

A „Ha mi árnyak…” performansz-sorozat stációi, eddig rendhagyó szabadtéri helyszíneken zajlottak, hogy kimozdítsák az előadóművészetet a színház fekete dobozából, lehetőséget teremtve nézőknek egy XXI. századi rituálé közvetlen megtapasztalását. A Gergye Krisztián Társulat a XIII. stáció keretében azonban különleges, mégis színházi térbe emeli be produkcióját, a régi Zsinagóga szakrális terébe, ami úgy színház, hogy mégsem az.

„Az evilág és túlvilág, a személyes és a társadalmi, a múlt és a jelen, a szellemi és az ösztönös, az egyén története és a történelem kontrasztjába feszülő ember élni akarását és túlélési ösztönét, kultúrához és valósághoz, Istenhez és alvilághoz való viszonyrengetegének bemutatását céloztuk meg egy a XXI. században lehetséges rituálé keretében”

– mondta Gergye Krisztián.

A kortárs tánc és performansz-művészet mellett a díszlet, mint térinstalláció (Gergye Krisztián), az abba belehelyezett, majd „életre keltett” szobor (Rabóczky Judit műve), az improvizatívan a pillanatban komponálódó zene (Zombola Péter – zeneszerző), az énekhangon megelevenedő, operai minőségben megszólaló (Philipp György – ének) kortárs költészet (Áfra János – költő), az aktív szereplőként darabba emelt Fotográfus (Dömölky Dániel), aki a rituálé eseményeit belülről dokumentálja, sőt jelenlétével alakítja is, maga a gyakran múzeumi, de sosem mindennapi közeg, a közönség, mint közösség, akiknek aktív részvételére lehetőségek teremtődnek, a társalkotókkal való művészi párbeszéd – mind-mind kis szilánkjai a darab valóságteremtő erejének, mind-mind hihetetlen mélységek felismerésére késztetnek.