Az első magyar káromkodás egy jókora anyázás volt 1479-ben – így hangzott

Igen, pontosan így hangzott az első írásban rögzített magyar káromkodás!

Újmagyar fordításban pedig így:

„Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.”

A szöveg az 1479-ben összeállított Dubnici Krónikából származik, és Nagy Lajos egy 1355-ös hadjáratáról tudósít, amikor a magyar király hadakat küldött Zürich ostromához II. Albert osztrák herceg és IV. Károly német-római császár megsegítésére. A brutális ütközet hevében a magyarok azt a parancsot kapták, hogy minden németet vágjanak le, egy hírmondót se hagyjanak életben, a mészárlás pedig – a krónika szerint – a fent idézett szöveg kíséretében történt meg.

A krónika amúgy latinnyelvű, de ez az egy mondat magyarul szerepel benne.

Az ópuszt a 19. században a ma szlovákiához tartozó Dubniczon találták meg, napjainkban pedig az Országos Széchényi Könyvtárban található meg.

Miért ekkora nóvum egy írásban rögzített káromkodás a középkorból?

A középkorban nagyon szigorúan büntették az Isten ellenes cselekményeket, így a szitkozódást is, épp ezért a faluban nagyon figyeltek egymásra az emberek, hogy senki ne káromkodjon, aki mégis megtette, legvégső esetben a nyelvét is kitéphették. Az egész oda megy vissza, hogy minden sors- és természeti csapást Isten bűntetésének tekintettek, így inkább nem akarták kihívni maguk ellen a sorsot egy-két rosszul megválasztott szóval – derül ki a Múltkor kutatásából.