Téboly-kritika: sose dudálj rá Russell Crowe-ra!

Bár hozzá kell tenni, hogy a Russell Crowe által alakított Tom Cooper nem egyetlen nap miatt tébolyul meg, hiszen a film első pár perce, és később néhány jelenet rávilágít arra, hogy milyen nehéz időszakon megy keresztül mostanában a karakter. De kétségtelen, hogy az utolsó löketet az őrület medrébe az adja meg, hogy a Caren Pistorius által megformált Rachel rádudál az egyik kereszteződésben, és később nem hajlandó bocsánatot kérni tőle. Tom ezért úgy dönt, megleckézteti a fiatal édesanyát, és megmutatja neki, hogy milyen, ha valakinek tényleg rossz napja van.

A Téboly már az első előzetesével felkeltette az érdeklődésemet, mert bár az alapanyag semmi újat nem ígért, hiszen ugyanerre építkezett Steven Spielberg Párbaj című filmje, és Joel Schumacher 1993-as Összeomlása is, mégis már abban a két perces kedvcsinálóban látszott, hogy ez az őrült ámokfutó szerep mennyire jól áll Russell Crowe-nak, és biztosra vettem, hogy ebben újfent megmutatja, hogy még mindig ő korának egyik legnagyobb színésze. Ebből a szempontból nem is csalódtam.

Jobban mondva nem is okozott csalódást a film, hiszen egyáltalán semmit sem vártam tőle, mindössze annyi elvárásom volt felé, hogy másfél órán keresztül szórakoztasson, és ne sajnáljam rá a mozijegy árát. Ez pedig abszolút sikerült neki. A Téboly ugyan nem lett egy okos és minden tekintetben kimagasló film, viszont egy jól sikerült thriller, ami a logikátlanságok ellenére is működik, és abszolút aktuális.

Mindenki tudja, hogy egy hétfő reggel önmagában is mennyire meg tudja határozni az ember életkedvét, ezen pedig csak ront az, ha összetalálkozik az utcán egy idióta sofőrrel, egy böszme eladóval a boltban, vagy egy szándékosan szemétkedő jegyellenőrrel a buszon, aki szerint a szeptember 12-ig érvényes bérlet 12-én már nem érvényes.

Ugyan a Téboly az amerikai társadalomról akar egy lenyomatot készíteni, és tény, hogy az Egyesült Államokban kezdenek nagyon eldurvulni a dolgok a politikai helyzet és a járvány miatt, de bizonyos szempontból azt az életképet, amit ez a film, mint egy tükör elénk rak, bármelyik társadalomra, és bármelyik országra ráhúzható. Éppen ezért nincs szükség arra, hogy Russell Crowe karakterének összeomlását külön megmagyarázzák, legalábbis nem nagyon akarja mélyen beleásni magát a film, de ezzel nincs is semmi gond.

A Téboly egyáltalán nem akar felesleges, és túlnyújtott jelenetekkel húzni az időt, a kevesebb, mint másfél órás fim éppen emiatt folyamatos pörög, és akárcsak Tom Cooper figurája, a cselekmény sem lassít egy pillanatra sem. Egyértelmű, hogy ezt a filmet Russell Crowe viszi el a hátán, akit a zseniális játéka mellett hatalmas termete tesz még inkább félelmetessé.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogok szórakozni a Téboly-on, mondjuk ehhez elengedhetetlen az, hogy tényleg ne várjunk tőle sokat. Akik szeretik a thrillereket és Russell Crowe-t, azoknak biztos nem fog csalódást okozni a film, amit szeptember 10-től már a legtöbb hazai moziban vetítenek.