Happy!-kritika: cuki unikornis ide vagy oda, nincs ennél betegebb sorozat

Kész csoda, hogy két évadot is megélt a Crank – Felpörögve-filmeket is készítő Brian Taylor – amúgy képregényeken alapuló – szériája, mielőtt a csatorna könyörtelenül elkaszálta volna 2019-ben. Sajnos teljesen érthető volt a döntés, hiszen nem igazán megszokott az, hogy ennyire durva dolgok történnek egy alkotásban.

Gondoljunk csak valami teljesen eszement, elmebeteg dologra, és azt szorozzuk meg százzal, majd öntsük le egy jó adag művérrel: kész is a Happy!

Érezni, hogy a széria mögött álló agytrösztök mindig meg akartak lepni minket. Végül egy olyan különleges művel ajándékozták meg a nézőket, ami egy bizonyos szinten mindenkit kiakaszt, miközben csak bámuljuk tovább a képernyőt, mivel nem csupán kényelmetlen, de fantasztikus is, amit csinálnak. És az már csak hab a tortán, hogy még vizuálisan is érdekesen teszik a dolgukat.

Kép: Happy! / imdb.com

Botrányos gondolatokat sikerül úgy megvalósítaniuk, hogy közben fergetegesen szórakozunk, meg persze szörnyülködünk egyszerre. Ehhez hasonló élményt talán még egyetlen mű sem produkált, így a frissesség erejével hat a felvázolt világ mocska. Már az alapötletet hallva is rájövünk, hogy tényleg van mire építeni a sok furcsaságot.

A Happy! egy teljesen lecsúszott, piás, drogos, ma már bérgyilkosként dolgozó exzsaruról szól, akit megkeres a számára ismeretlen lányának képzeletbeli barátja, hogy mentse meg a kölyköt a pszichopata Mikulástól.

Ebben talán benne is van minden, amit tudni érdemes arról, hogy mire is számíthatunk ettől a sorozattól. A Patton Oswalt hangján megszólaló Happy egy cuki, naiv, jóságos unikornis, míg a Christopher Meloni által megtestesített Nick Sax egy igazi vadállat, aki előbb lő, robbant, bevesz egy hallucinogén tablettát és benyakal egy üveg whiskeyt, majd csak utána kérdez.

Kép: Happy! / imdb.com

A végére persze előjön belőle az odaadó apuka, és jó látni a fejlődését, mivel mindez úgy történik, hogy nem hazudtolja meg önmagát, és végig szórakoztatóan bunkó és erőszakos marad, ahogy az első pillanattól kezdve megszerettük őt. Egy igazán tökös karakterről van szó, aki bátor, idióta és a maga módján hősies, szóval egy igazán felejthetetlen figura.

De egy hős sem lehet igazán jó, ha az ellensége gagyi. És itt bizony olyan beteg gonoszok vannak, hogy az valami felfoghatatlan.

Az első évad a karácsony, a második a húsvét körül mozog. Szóval mindkettőnél kapunk pár tematikában odaillő pszichopatát, akik a lehető legváratlanabb csapásokkal teszik pokollá a főszereplő életét. Az egyik például egy felcsatolható műpénisszel esik neki – szóval vannak itt gondok.

Kép: Happy! / imdb.com

A sok idiótaság mögött pedig igencsak valós érzelmek rejlenek, így tudunk izgulni a kislányért, láthatjuk Nick Sax és a Happy őszinte barátságának kialakulását, miközben maga az emberként diszfunkcionális hősünk is megembereli magát – persze a körülményekhez képest – hogy jobb apa, és értékesebb személyiség legyen.

A Happy!-nél nem létezik egyedibb, furcsább és szórakoztatóbb sorozat, szóval egyszerűen muszáj megnézni, hogy minket is berántson a mókás gusztustalankodás.

Kifejezetten ajánlott, ha már unjuk a sok klisét, és valami elborult újdonságra vágyunk. Szerencsére nem csupán az ötletek, de a megvalósításaik is elég jók, és rengeteg vad, látványos jelenetet kapunk, szóval ezt látni kell.

Jelenleg is elérhető mindkét évad a Netflixen, és aki megnézi, az sajnálni fogja, hogy véget ért, de tökéletesen érthető lesz, hogy miért.