promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Egy animációs sorozat, ami vígjátéknak álcázott brutális dráma

Egy animációs sorozat, ami vígjátéknak álcázott brutális dráma

Borítókép:  Bill Burr / Terry Wyatt / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc

A világ egyik legviccesebb és legidegesebb stand-up komikusa, Bill Burr csinált a saját gyerekkora alapján egy animációs mesét, ami hiába indult egy könnyed kis komédiának, végül kőkemény dráma lett. Komolyan érinti a gyerekkori traumákat, az apa-gyermek kapcsolatokat, és bemutatja a rasszizmussal, szexizmussal teli 70-es évek Amerikáját, miközben még nevetni is tudunk a sok elszállt dolgon, amik igazából nem is annyira légből kapottak.

Bill Burr most az egyik legjobb humorista, hiszen talán ő az egyetlen olyan mainstream előadó, aki nem fél kimondani azt, amit igazából gondol. Sőt, még ki is figurázza a különböző mozgalmakat, ezzel pedig rengeteg embert magára haragított az évek során, de szerencséje van, hiszen nem gyűlöletet keltően mondja el a dolgokat, hanem elgondolkodtató módon. Szóval, hiába nem látszik elsőre, tényleg egy zseniről van szó, aki sajnos nehezen tudja kordában tartani indulatait, de szerencsére ettől csak viccesebb lesz.

A Csé, mint család (F is for Family) című, Netflixen futó animációs sorozatot Bill Burr gyerekkora inspirálta, így a 70-es évek Amerikájában járunk egy középosztálybeli család hétköznapjait megfigyelve, ahol az idegeskedő, kiabálós apuka minden érzelmét elfojtja, ezzel pedig pontosan azt csinálja gyerekeivel, mint amit annak idején a saját apja is elkövetett vele szemben.

Elég komoly dolognak hangzik ez, de szerencsére szeretettel és humorral vegyítik a mély érzelmeket, így egy nagyon szórakoztató mesét kapunk, ami tele van káromkodással, agresszióval, valósnak ható, mókás cselekménnyel, amik tanulságosak és meglepően őszinték. Elég szokatlan ez egy ilyen alkotástól, és pontosan ebben rejlik a különlegessége is.


Kép: Csé, mint család / imdb.com

Teljesen hétköznapi itt a rasszizmus és a szexizmus, ráadásul mindezt úgy kezelik, hogy megadják a kellő tiszteletet a fiktív szereplőknek, akik itt reagálni is tudnak a támadásokra – és általában egy életszerű, de mégis hatalmas poénnal zárulnak ezek az összerezzenések. Tényleg bele tudunk csöppenni ebbe a korszakba, és láthatjuk a jó, illetve a rossz dolgokat is egyaránt – mintha mi is ott élnénk a bohókás szereplőkkel.

A sorozat fő motívuma az apa-gyermek kapcsolat, és hogy mennyire próbáljuk elkerülni azt, hogy hasonlítsunk a szüleinkre, akik bizonyos szempontból megkeserítették az életünket. A tanulság pedig az, hogy akármennyire is harcolunk, mindenképp veszíteni fogunk, ha nem figyelünk oda, és adunk bele mindent, amit saját családunk megérdemel.

Ez előhozza a fájdalmat, a boldogságot, a tehetetlenséget, amit alapból csak egy szülő érezhet, és hihetetlen, hogy ezt mennyire képes átadni a Csé, mint család. Ez mondjuk annak is köszönhető, hogy van egy érdekes, átívelő szál (a szereplők élete), valamint a karakterek is jól működnek. Mindenki magára ismerhet, és a szinkronhangok (Bill Burr, Laura Dern, Justin Long, Sam Rockwell) is remek munkát végeznek.


Kép: Csé, mint család / imdb.com

Akinek volt valaha problémája az édesapjával, vagy az érzelmeinek kifejezésével, az remekül fog majd azonosulni ezzel a sorozattal és a főszereplő apukával. Ám az is szuper kikapcsolódásban részesülhet, aki csak nevetni, vagy hüledezni akar egy-két jelenet láttán, mert a Csé, mint családban minden megvan, ami kell: vicces, megható és gondolatébresztő.

Mindenkinek erősen ajánlott, mert példás egyensúlyban tartja a komoly és nevetséges témákat, ráadásul mindezt kiemelkedően őszintén teszi, szóval valóban egy értékes alkotásról van szó, amit nem szabad kihagyni.

A napokban mutatták be a negyedik évadot, és mivel csak 6-10 részesek a szezonok, így könnyen, kényelmesen lehet őket darálni – és érdemes is, főleg, ha szeretjük Bill Burr helyenként elvetemült humorát.