Űrhadosztály-kritika: az űrben senki sem hallja a poénokat

Steve Carrel alapból főleg a 40 éves szűz, Evan, a minden6ó, és az Őrült, dilis szerelem című komédiákból ismert, de a leghíresebb szerepe a The Office című sorozat Michael Scottja volt. Miután évekig bizonyította tehetségét vígjátékokban, áttért a drámákra, és egészen egy Oscar-jelölésig jutott. Most viszont úgy gondolta, hogy ideje visszatérnie a gyökerekhez.

Fogta a The Office egyik készítőjét, Greg Danielst, és közösen alkották meg az Űrhadosztály című szériát a Netflix számára, ami 10 részen keresztül meséli el egy generális megpróbáltatásait, aki azzal lett megbízva, hogy hódítsa meg Amerika nevében a világűrt, ebben pedig rengeteg bohókás karakter segít neki, persze több-kevesebb sikerrel.

A rajongók már nagyon várták ezt az alkotást, hiszen ilyen nevek mellett mindenki egy sírva röhögős, agyament komédiát képzelt el. Valószínűleg pontosan ezért is csalódtak olyan sokan, mivel az Űrhadosztály egyáltalán nem olyan humort alkalmaz, mint a készítők eddigi művei. Sőt, valójában nem is igazán vicces, hanem inkább olyan, mint egy átlagos dráma, csak rengeteg idiótával.

Az ötlet amúgy szuper, hiszen a szituációk remek táptalajként szolgálnak a teljesen elmebeteg humorhoz, de végül ezt egyáltalán nem használják ki. Olyan semmilyen az egész, mintha folyamatosan csak várnánk a poént, de az sosem jön el, hanem inkább megkapjuk a legkiszámíthatóbb, legunalmasabb megoldásokat.

Kép: John Malkovich és Steve Carrel az Űrhadosztály című sorozatban. / imdb.com

Pedig minden adott volt, hiszen ott van nekünk a fantasztikus Steve Carrel, és John Malkovich, akik valóban szinte tökéletesen hozzák a figurájukat, csupán az a baj, hogy azokban nincs puskapor. Kellemetlen, és dühítő nézni, hogy ennyire nem éltek a készítők a lehetőségeikkel, és igazából egy drámának komolyan vehetetlen, vígjátéknak meg rettentően unalmas sorozatot készítettek.

Az a legfurább az egészben, hogy még ezek után sem lehet teljesen utálni az Űrhadosztályt, mert összességében még így is egészen szerethető. Mókásak a karakterek, a problémák, és végig ugyanazt a kellemes szintet hozza.

Ez egy végtelenül egyszerű mű, amin érezni, hogy elég sok pénzbe került, mert szinte teljesen profi a megvalósítás. Viszont hatalmas probléma, hogy a készítők nem találták meg a saját hangnemüket, és azt az összetételt, amitől igazán működne ez a széria. Túlzottan csapongó, humortalan, és üres ahhoz, hogy maradandó legyen, viszont megvan benne minden lehetőség, hogy egyszer kiemelkedjen.