Űrgolyhók-ajánló: a Schwarz legyen Veled!

„Én vagyok az apád unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársa.”

Ez csupán egyetlen kiragadott idézet az Űrgolyhók megszámlálhatatlan zseniális poénja és beszólása közül. Annak idején, mikor 1987-ben bemutatták a filmet, vegyes kritikai fogadtatásban részesült, de George Lucas elismerően nyilatkozott róla. Igaz, a Star Wars csapatának is köze volt a film sikeréhez, ugyanis Brooks közel 5 millió dollárt fizetett nekik azért, hogy végezzék el az utómunkákat.

Miért A Birodalom visszavág a „legrosszabb Star Wars-film”?

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Mel Brooks filmjeit sokan nem szeretik, és én sem vagyok minden alkotásáért, de az Űrgolyhók az abszolút kedvencem, amit bármikor szívesen veszek le a polcról, és ugyanúgy könnyesre nevetem magam rajta a 620-dik megtekintésénél is.

A történetben az Űrgolyhók Lord Helmet vezetésével elrabolják Druidia bolygó királyának lányát, Vespa hercegnőt, hogy vele tudják megzsarolni az apját, és kicsalják tőle a bolygó levegőpajzsának zárókombinációját, hogy elszívhassák tőlük az összes levegőt. A király megbízza Lone Starr-t és hűséges társát, Morzsát, hogy szabadítsák ki a hercegnőt az Űrgolyhók fogságából.

Megvalósításában nem áll távol a Star Wars-tól, ugyanazokat a technikai megoldásokat, és filmes trükköket fedezhetjük fel benne, éppen ezért mondhatjuk, hogy amellett, hogy egy paródiafilmről van szó, teljes tisztelettel nyúl a Csillagok háborújához, és egyáltalán nem akarja gátlástalan módon hasbaszúrni Lucas-t és az univerzumát.

Az Űrgolyhókat tulajdonképpen mindenkinek tudom ajánlani, mert egy remek paródiafilm, de jó, ha az ember tisztában van a 70-es, 80-as évek alkotásaival, és egy minimális irodalmi alaptudás is szükséges ahhoz, hogy minden poén üssön.