Ajánlat karanténra: beperelnéd a szüleidet, mert életet adtak neked? – Kafarnaum – A remény útja

Bár a koronavírus miatt elég felkapottak lettek a járványokról szóló filmek, ennek ellenére inkább egy olyan alkotást választottam, ami elég rövid ideig volt a köztudatban, és a magyar mozikban nem mutatott akkora érdeklődést, mint amennyire jó kritikákat közöltek róla a hazai újságírók. Ez a film a 2018-ban bemutatott libanoni-francia-amerikai-ciprusi-katari koprodukcióban készült filmdráma, a Kafarnaum – A remény útja.

A történet középpontjában a 12 éves libanoni Zain áll, aki bepereli a szüleit, amiért életet adtak neki. A fiú úgy gondolja, hogy apja és anyja nem alkalmasak szülőknek, és felelőtlenül vállalnak gyerekeket, ezért azt a büntetést kéri a bíróságtól, hogy a szüleinek ne lehessen több gyerekük.

A tárgyaláson megelevenedik egy olyan kisfiú élete, aki a felnőtteket is megszégyenítő módon vigyáz testvéreire, tiszta szívvel és hatalmas felelősségérzettel fordul gyerektársai felé. Zain eddigi, rövid élete alatt több bölcsességre tett szert és több szeretetet adott, mint mások öregkorukig, de feltevődik a kérdés, hogy mindez felhatalmazza-e őt arra, hogy a szülein számon kérje, hogy a világra hozták őt?

A libanoni rendezőnő, Nadine Labaki (Karamell) alkotása egyszerre megható és lenyűgöző, amely nem véletlenül kapott negyedórás ovációt és három díjat a 71. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, továbbá Oscar-jelölést a Legjobb nemzetközi film kategóriában.

Az alkotás legnagyobb erénye, hogy a rendezőnő itt is hasonlóan járt el, mint az És most merre? című filmjénél, vagyis hivatásos színészek helyett amatőr szereplőket választott, akik hasonló társadalmi helyzetben vannak, mint a filmben látható karakterek. Érdemes megfigyelni a főszereplő kisfiút alakító Zain al-Rafeea játékát, aki egészen elképesztő, és egyértelműen látszik, hogy Nadine Labaki a nagyobb libanoni városok nyomornegyedeinek helyzetét akarta reflektorfénybe állítani a Kafarnaum-ban.

Nem egy könnyű darab, és nem biztos, hogy emiatt fogja mindenki megkedvelni a közel-keleti filmalkotásokat, de mindenképpen elgondolkodtató és megható történet, ami sokkal több figyelmet érdemelne, mint amennyit kapott.