Sötét vizeken-kritika: Le a teflonnal!

Az elmúlt 22 évben több olyan film is készült, amelynek alapja egy nagyvállalat ivóvízszennyezési botránya. A John Travolta főszereplésével készült Zavaros vizeken, és az Erin Brockovich – Zűrös természet is erre épült, és sajnos mindkét történet igaz eseményeket dolgoz fel.

Ki tudja, hány ilyen esettel találkoznánk, ha rákeresnénk az interneten, éppen ezért több filmes feldolgozás is készülhet ebben a témában; és biztosak lehetünk benne, hogy nem a Sötét vizeken lesz az utolsó. Johnny Depp-el leforgatták már a Minamata című filmet, amiben a színész W. Eugene Smith-t, a Life magazin szerkesztőjét alakítja, akit a Japánban található tengerparti városkába küldenek, hogy tárjon fel egy súlyos higanymérgezési botrányt, ami az egyik gyár károsanyagokkal való vízszennyezésével hozható kapcsolatba.

De egyelőre foglalkozzunk a Sötét vizekennel, ami már megtekinthető a mozikban is. Őszintén szólva nem is tudtam ennek a filmnek a létezéséről, amíg nem kaptam meghívót a vetítésre. Majd utánaolvastam, és több szempontból is felkeltette az érdeklődésemet.

Egyrészt azért, mert egy olyan üggyel foglalkozik, ami már több mint 20 éve zajlik, és még mindig nincsen vége, másrészt kecsegtető volt, hogy egy Oscar-díjra jelölt, független filmrendező kezei közül került ki, aki már bizonyított a Távol a menyországtól-ban, a Carol-ban, vagy az I’m Not There – Bob Dylan életeiben. Nagyon mélyen nem is ástam bele magam a Robert Bilott kontra DuPont-ügybe, szerettem volna a filmből megismerni a történetet és a tényeket.

A Sötét vizeken Nataniel Rich cikke alapján született, ami a The New York Times-ban jelent meg. A főszerepben Robert Bilott céges jogász áll, aki nagyvállalatokat véd nagy hatékonysággal. Egy nap felkeresi egy farmer, akit imádott nagyanyja küldött hozzá, hogy segítsen neki. Bilott hamarosan rájön, hogy a DuPont vegyi vállalat évek óta mérgezi egy kisváros ivóvizét, amitől többszáz állat pusztult el és a helyi lakosokat is mérgezi. Az ügyvéd kilátástalannak tűnő küzdelembe kezd a kisemberek védelmében a hatalmas nagyvállalat ellen. A világ egyik legnagyobb vegyi gyára ellen vívott jogi küzdelem tétje, hogy a számos rejtélyes megbetegedés és haláleset, valamint az évtizedeken át tartó ivóvíz-szennyezés ténye napvilágra kerüljön. Az ügyvéd az igazság kiderítése érdekében kockára tesz mindent, a karrierjét, a családja és a saját biztonságát is.

A film műfaji besorolása életrajzi-thriller-dráma. Ebből én a thrillert erősen zárójelbe tenném, mert bár valóban vannak benne thriller elemek, de sokkal inkább van jelen a dráma, azon belül is az egyén drámája, és ez egyértelműen a Mark Ruffalo által briliánsan alakított Robert Bilott-ra húzható rá. A színész egy interjúban beszélt arról, hogy mennyire megérintette őt ez a történet, és az elejétől fogva nagyon szerette volna eljátszani a jogász szerepét. Ez abszolút meg is látszik a játékán, és bár az ő karakterére fókuszál leginkább a sztori, nem szabad megfeledkezni a mellékszerepekben játszó színészekről sem.

Tim Robbins és Bill Pullman kisujjból hozzák a rájuk osztott karaktereket, az egyetlen szereplő, akinek létjogosultsága számomra érthetetlen, az Anne Hathaway karaktere. Bár a színésznő játékával sincsen probléma, és értem, hogy miért került bele a forgatókönyvbe a jogász családi élete, mégsem tett hozzá annyit a történethez, ami miatt indokolt lenne. Ennek a levét bizonyos jelenetek itták meg, amelyek véleményem szerint erősen meg lettek vágva. Arról nem is beszélve, hogy a film második harmadában van egy rész, amely láttán a nézőt elfoghatja a hiányérzet; mintha leforgattak volna néhány odaillő jelenetet, ami végül nem került bele a végső vágatba.

A Sötét vizeken nem egy unalmas, de nem is egy izgalmas film. Az már a témájából is látszik, hogy nem szórakoztatni akar, és nem a széles közönség ízlésének kielégítése érdekében született. Emellett nem is akar hosszú tárgyalótermi jeleneteket, sokkal inkább a tények feltárásával foglalkozik, és igyekszik a kétórás filmbe mindent belerakni, ami a történet szempontjából lényeges, és szükséges. Mivel majdnem két évtizedet ölel fel a film, gyakran ugrálunk előre éveket, ennek ellenére mégsem válik vázlatossá vagy érthetetlenné. A Sötét vizeken egyértelműen a kapitalizmust és az amerikai rendszert kritizálja, és egy percig sem akar mellébeszélni, vagy szépíteni a történteken.

Mindent összevetve azt kell mondjam, hogy Todd Haynes ezúttal is profi munkát végzett, remek forgatókönyvből dolgozott, fantasztikus színészekkel, és nagyszerű operatőrrel. Amellett, hogy az embert elszomorítja majd ez a film, és elgondolkozik bizonyos dolgokat illetően, nem hiszem, hogy bárki úgy érezné majd, hogy érdemtelen volt rá jegyet váltani.