Star Wars: Skywalker kora-kritika: Egy korszak vége

Mind ez idáig sosem akartam Star Wars-filmről kritikát írni, mert rajongóként nem tudok nem elfogulatlanul értekezni róla. Ez most is bebizonyosodott, amikor a moziban a vetítés előtt egy rohamosztagos jelmezbe öltözött sráccal lőttem közös szelfit.

Nem tudom pontosan, hogy mikor láttam életemben először Csillagok háborúja-filmet, de biztos, hogy a klasszikus trilógia egyik darabja volt, és az is biztos, hogy már akkor, kisgyerekként beszippantott ez a világ. A Baljós árnyakat moziban láttam a szüleimmel, majd az előzménytrilógia többi etapját már otthon, a monitor előtt ülve néztem meg. Mind a hat részt imádtam, és ez felnőtt, ha fogalmazhatok így, a filmekhez hozzáértőbb fejjel is így van; annak ellenére, hogy látom már a hibákat az egyes epizódokban, mégsem tud érdekelni, mert egyszerűen nem akarom őket észrevenni.

Amikor megnézek egy Star Wars-filmet, mindig az a kisgyerek jut eszembe, aki a nagyszülei házában ül a TV vagy a számítógép előtt, és legbelül már akkor hálás volt George Lucas-nak, hogy megteremtette ezt a világot.

Majd jött az új trilógia első felvonása, Az ébredő Erő, és valami megváltozott. Az első megtekintéskor még mindig elkápráztatott, de az igazi Star Wars-érzés nem jött át. Az járt a fejemben, hogy ezt én már láttam valahol. Egy új remény átdolgozást láttam benne, ami ráfekszik a rajongók kiszolglására, a klasszikus trilógia hangulatának megidézésére, és ebben szerintem jelesre is vizsgázott. De nem tudott nekem jóformán semmi újdonságot nyújtani.

Ennek ellenére kíváncsian vártam Az utolsó Jediket, mert mégis csak egy Star Wars-film, amit látnom kell. Rian Johnson egészen máshogy állt ehhez a világhoz. Visszafogta a nosztalgiafaktort, és inkább az újításokra ment rá. Jó néhány merész húzással rukkolt elő, de emellett kitágította az Erő misztikumát, és egy olyan karakterközpontú történetet rakott le elénk, amihez foghatót A Birodalom visszavágnál láttam utoljára.

Azonban az ő filmjével kapcsolatban úgy gondoltam, hogy túl sok időt fordítunk az űrfogócskára, olyan mellékkarakterekre, akik nem tesznek igazán sokat a történethez, inkább csak fejfájást okoznak nekem. Ezzel szemben több, akkor még fontosnak vélt karaktert egy egyszerű tollvonással kihúzott a sztoriból. De itt sem adtam fel a reményt. Arra gondoltam, hogy jön az új trilógia záró darabja, amit ugyancsak látnom kell: mert Star Wars!

Ezek után pedig most először nem egy filmkritikát fogtok olvasni tőlem, hanem egy elfogult Star Wars-rajongó élménybeszámolóját és szubjektív véleményét a sagát lezáró Skywalker koráról. Természetesen szigorúan spoilermentesen.

A történetről nem akarok sokat beszélni, mert már az is spoileres lenne. Annyit árulnék el róla, hogy néhány hónappal, maximum egy évvel járhatunk Az utolsó Jedik cselekménye után, Rey az Ellenállás bázisán képzi magát, míg Kylo Ren Legfőbb Vezér azon munkálkodik, hogy a galaxis különböző szegletében megszilárdítsa hatalmát. Azonban mind az Ellenállás, mind az Első Rend terveit megzavarja egy üzenet, ami a régen halottnak hitt Palpatine-tól érkezett.

Nem volt könnyű dolga J.J. Abrams-nek és a történet másik írójának, Chris Terrio-nak. Elképesztő nyomás nehezedett rájuk: egyrészt le kellett zárniuk egy trilógiát és vele együtt egy 42 éve szövődő történetet, az egész Skywalker-sagát; másrészt meg kellett felelni a rajongók elvárásainak, és pontosan tudjuk, hogy ez manapság mennyire problémás, szinte lehetetlen küldetés, főleg egy Star Wars esetében.

Mégis nekiültek, és igyekeztek minden szálat elvarrni, minden kérdést megválaszolni, és minden rajongónak megfelelni, még ha tisztában is voltak azzal, hogy ez nem fog sikerülni. Ezúton is főhajtással szeretném megköszönni nekik és az egész stábnak, hogy elkészítették ezt a filmet, és megajándékoztak egy újabb Star Wars-filmmel. Mert minden hibájával együtt én még mindig egy ajándéknak tekintem ezt.

Bár a világot George Lucas teremtette meg, ez már nem az ő meséje. Ez a Disney meséje, és ezen túl kell lendülni, el kell fogadni, és úgy kell leülni elé, hogy hátha mégis jó lesz, hátha ez már tetszeni fog. Összességében így is hagytam el a mozitermet: azzal az érzéssel, hogy az új trilógia epizódjai közül ez tetszett a legjobban.

De előbb a negatívumokkal kezdeném. A Skywalker kora legnagyobb hibája valójában nem csak ennek a filmnek a hibája, hanem az egész trilógiáé. Lehet szidni Lucas előzménytrilógiáját, de azt el kell ismerni, hogy neki legalább volt egy elgondolása, egy előre eltervezett és összerakott váza, hogy a három epizódban mit akar elmesélni. Az új trilógiánál ez nincs meg.

Kathleen Kennedy teljesen alkalmatlan a Lucasfilm élére, ez már bebizonyosodott. Úgy gondolom, bár Kennedy szerint a jövőben már nem a trilógiák gyártására mennek rá, hogy ennek a világnak is szüksége lenne egy olyan összetartó kapocsra, mint a Marvel-nek Kevin Feige. Erre pedig még mindig a legmegfelelőbb ember szerintem Dave Filoni lenne, aki most fejezte be éppen A klónok háborúja animációs sorozat utolsó 12 epizódját. Ezt csak így zárójelben megemlítve, ha már úgyis a témánál vagyunk.

Visszatérve az új trilógiára, már a legelején el lett rontva az egész. Az ébredő Erőben egy kevésbé a nosztalgiára épülő, sokkal egyedibb történetet kellett volna elindítani, amit ugyanannak az írócsapatnak kellett volna végigvinnie az egész trilógián. Orbitális hiba volt tejhatalmat adni Rian Johnsonnak Az utolsó Jedikben, mert nagyon sok hasznos játékidő ment el feleslegesen; nem akarok példákat mondani, arra ott van a nemrég publikált TOP 10-es Star Wars-filmes anyagom.

Ez az oka, hogy Abrams-nek és Terrio-nak baromi nehéz feladata volt, hogy valahogy összefogják a történetet, és pontot tegyenek a végére. Először is visszahozták a Skywalker-saga egyik legikonikusabb karakterét, Palpatine-t, aki már önmagában is elég nagy húzónév, hogy a kiábrándult rajongókat visszacsábítsa a franchise-hoz.

A legfontosabb kérdés az volt vele kapcsolatban, hogy hogyan tér vissza?

Nem spoilerezek, csak annyit mondok, hogy nem egy új keletű módon.

Abrams-ék itt segítségül hívták a kiterjesztett univerzumot, a könyveket, amiből nagyon sokat merítettek a Skywalker kora történetéhez. Ez azok számára egy örömteli húzás lehet, akik jártasak a könyvekben és a filmeken túli történetekben, de aki csak a mozifilmeket követi, az több részt, elemet, utalást nem fog érteni. Volt, amit én sem értettem, mert ennyire én sem vagyok képben a kiterjesztett univerzummal. Ezzel a nézők egy részének zavaros lesz a történet, nem csak kapkodós. Mert az.

142 percben ennyi kérdést megválaszolni, és ennyi szálat elvarrni nem egy hálás feladat, nem is sikerül minden kérdést megválaszolni, sőt, van, ami még inkább fogja bökni a csőrünket utána. A film erénye viszont, hogy pörög. Egyik akcióból ugrunk a másikba, és egyik apró csavar követi a másikat. Ezzel viszont az a baj, hogy a túl gyors tempó miatt a nézőnek felfogni sincs ideje, hogy mit is látott abban a jelenetben, nincs ideje ízlelgetni, mert egy pillanatra elgondolkodik a látottakon, és máris a következő jelenetben arcon csapja az újabb meglepetés. Egy idő után volt olyan, hogy jött egy csavar, de csak egy fejbiccentésre futotta tőlem, mint reakció, annyira nem érintett meg a dolog.

Annál jobban érintett meg az, hogy mennyire elpocsékolták Lando Calrissian karakterét. Billy Dee Williams volt az egyetlen a régi gárdából, aki még nem jelent meg az új trilógiában, így ezt gyorsan orvosolni kellett. Hogy őszinte legyek, a kötelező fan service-n kívül semmi haszna nem volt az öregnek. De nem ő az egyetlen mellékszereplő, akinek behozatala felesleges volt, és hasznos játékidőt vett el más, központi karakterektől és történetelemektől.

Finn számomra még mindig egy értelmezhetetlen figura, azon kívül, hogy ő mindenhol takarított az Első Rendnél, semmi említésreméltót nem tett az egész trilógia alatt; szerintem Rian Johnsonnak hagynia kellett volna, hogy Az utolsó Jedik végén beleszálljon abba a bizonyos „faltörő kosba”. Csak keresztülhúzta a számításait Rose, aki itt már csak azért van jelen, mert Johnson volt olyan marha, és megteremtette az előző epizódban.

Poe kap egy apró háttértörténetet, néhány apróságot megtudunk a múltjáról, bár ő is egy teljesen érdektelen karakter számomra, az ő jelenléte mégsem volt zavaró. Annál zavaróbb volt az, hogy a Ren Lovagjai mennyire egy kihagyott ziccer. Őket is már csak az utolsó filmre lehetett besűríteni, és ez meg is látszik az eredményen.

Megérkeztünk a történet kulcsfiguráihoz. Kylo Ren szerintem még mindig az új trilógia legérdekesebb karaktere, az ő útja ezzel a filmmel válik teljessé, Adam Driver fantasztikusan formálta meg őt. Ahogy Daisy Ridley is Rey-t. Bár Kylo-nak is fontos szerepe van a filmben, a Skywalker kora mégis Rey-vel foglalkozik többet. A vele kapcsolatos minden rejtélyre fény derül, végre megtudjuk róla mindazt, amit akartunk. Mellettük pedig ott van az öreg Palpatine, akit természetesen ezúttal is Ian McDiarmid alakít, még mindig zseniálisan. Az ő egyik jelenetéhez köthető a filmnek az a pillanata, amikor libabőrös lettem. Egyszerűen imádtam, és jó volt viszontlátni őt a rettegett Sith Nagyúr szerepében.

Mint ahogy az is tetszett, ahogy Abramsék tovább tágították az Erő misztikumát, és végre a filmekben is kicsit mélyebbre merülünk a Sith-vallásban. Ezek közül biztos lesz olyan, ami sokaknál kiveri a biztosítékot, de aki a The Mandalorian sorozatban amiatt a bizonyos húzás miatt nem picsogott, az itt se merje kinyitni a száját. Mert tisztában vagyok azzal, hogy vannak furcsa dolgok a Skywalker korában, és logikai bakik is, de ez még mindig a Star Wars, az ilyen dolgok abszolút beleférnek. Ami számomra nem fér bele, az a túltolt poénkodás. Ez szerencsére itt nincsen.

Ellenben rengeteg fan service van a filmben, nagyon sok utalás régi karakterekre, űrhajókra, néhány nagyon rossz döntés a dramaturgiában, és többször is megjelenik A Jedi visszatér, szóval a klasszikus trilógiából való átdolgozás, ha nem is olyan látványosan, mint Az ébredő Erő esetében, itt is jelen van. Ami viszont nincs jelen, amit nagyon hiányoltam ebből a trilógiából: a látványos csatajelenetek, és az epikus fénykardpárbajok. Szerintem ezeknek teljesen híján voltak az új filmek, azonban egy gyengébb párbajt és légi csatát is a magasba tud repíteni John Williams zenéje.

A mesternek, ahogy még sokak számára, ez volt az utolsó Star Wars-film. Méltó módon vett ő is búcsút ettől a világtól, a korábbi filmek ismertebb témái mind felcsendülnek a Skywalker korában.

Nagyon sokat lehetne beszélni erről a filmről, pláne spoileresen. Lehet keresni benne a hibákat, azt mindig könnyebb találni. De a hibák mellett az értékek, mindaz, ami miatt hálásak lehetünk az új filmeknek, ezek miatt fogunk majd örömmel visszatekinteni Az ébredő Erőre, Az utolsó Jedikre és a Skywalker korára.

Ha a szívemre teszem a kezem, nekem is A Jedi visszatérrel zárult le a Skywalker-saga, de mégis örülök, hogy egy kicsit többet kaptam belőle.

Nem érhet fel a korábbi filmekhez? Szerintem nem.

De az én esetemben szó sincs arról, hogy az új trilógiával a Disney tönkretette volna a gyerekkoromat. Ezután is ugyanúgy imádni fogom a Star Warst, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezeket a részeket nem fogom többször megnézni. A Skywalker korát hamarosan moziban fogom újranézni, mert szeretném megérteni azokat a dolgokat is, amiket első megtekintésre nem sikerült. Ehhez viszont előtte kicsit olvasgatnom, kutatgatnom kell.

42 év. Ennyi idő telt el a Skywalker-saga először és utoljára elkészült etapja között. Most lezárul egy korszak, egy hatalmas korszak a Star Wars életében. Új idők jönnek, úgyhogy becsüljük meg mindazt, amit ettől a kilenc filmtől kaptunk. Most egy időre búcsút kell intenünk ennek a világnak, de hiszem, hogy a Disney fog még nekünk jól összerakott, fantasztikus Csillagok háborúja-filmeket készíteni. Én pedig ugyanolyan lelkesedéssel fogom őket várni, mert mindig jó lesz visszatérni a messzi-messzi galaxisba...