Jesse Pinkman az eddigi leghosszabb Breaking Bad résszel búcsúzik.
A ’90-es években olyan szériák változtatták meg a sorozatnézési szokásainkat, mint a Twin Peaks, vagy az X-akták, majd 1999-ben jött az HBO-s Maffiózók, ami végképp felkavarta az állóvizet, és egy profi gengszterdrámát láthattunk a tévében. David Chase szériáját tényleg lehetett egy hat évados filmnek tekinteni, és ha azt lehetett, akkor a Breaking Badre (Totál szívás, csak mindenki utálja a magyar címét) ez hatványozottan igaz.
Most, hogy a Trónok harca zárását sikerült elrontani a rajongók szerint, így mindenki csont nélkül vágja rá, hogy a Breaking Bad jelenleg a legjobb sorozat a világon. Ezzel én akkor sem vitatkoztam, amikor a Trónok harca utolsó évadja még a közelben sem volt. Még maga George R.R. Martin is a világ legkegyetlenebb szörnyetegei közé sorolta a főszereplőt. Vince Gilligan már az elején pontosan tudta mit akar, eltervezte Walter White útját, ahogy azt is, hogy miképp fog véget érni.
Az, hogy Jesse főszereplő maradt, egy kicsit a véletlen műve, de olykor véletlenek kellenek, hogy egy mű tökéletes legyen. A 2007-es és 2008-as forgatókönyvíró sztrájk bejátszott ebbe, mert Vince Gilligan az első évad 9. részében megölte volna Jesset, de ezt sosem írták meg. Gilligan arra már útközben jött rá, hogy Pinkman túl értékes karakter, a széria egyik mozgatórugója lehet, így nem szabad eltenni láb alól. Végül Walter és Jesse között egy igazi apa-fiú kapcsolat alakult ki, ami nagyon meghatározó volt végig. Akármin is kaptak össze, a lojalitásuk mindig megmaradt a másikkal szemben.
Jesse volt a csúcson, és nagyon lent is a sorozatban, de hát talán ő szenvedte meg a legjobban Walter felemelkedését. White-ot lehet a bosszú vezérli a széria végén, de ott lapul benne, hogy meg akarja menteni Pinkmant is.
A végén Jesse ugyebár kisírt szemekkel felszabadulva elautózik a semmibe, miután a maga módján elbúcsúzik Waltertől. A film rögtön ezután veszi fel a fonalat. Jesse a kocsiban ül, és a rádiót bekapcsolva hallgatja egykori társa mészárlását. Ezeket a kedvcsinálókat külön forgatták le, szóval nem lesznek benne a filmben.
Akik jól füleltek, azok tudhatták, hogy a rádió kilenc áldozatról számolt be. Gilligan még a film előtt elárulta egy interjúban, hogy Walter bizony halott, és ezt azért is tette, hogy a fanok ne ezen kattogjanak, hanem Jesse történetére figyeljenek. Az El Caminóban ő is van a középpontban, és ebből nem is akar kilépni az alkotás, szerintem nagyon helyesen. Fel fogjuk kapni a fejünket néhány szereplőre, mivel lesznek visszaemlékezések, de ez mind azt mutatja meg, hogy Pinkman milyen hosszú utat tett meg, mennyit szenvedett, és hogy a karaktere hova is fejlődött.
A készítők jól döntöttek, hogy az alkotás a Netflixen debütált, mert ez tényleg nem egy mozifilm, hanem egy két órás Breaking Bad epizód, ami elvarr egy szálat. Egyáltalán nem éreztem feleslegesnek, és nem volt illúzióromboló sem, amitől nagyon féltem az elején. Az persze tény, hogy az El Camino a rajongóknak készült, csak ők fogják díjazni ezt a kalandot, ami elé nincs értelme úgy leülni, hogy nem fejeztük be a szériát, de csak kíváncsiságból szerintem nem is vetette bele magát senki.
Egyszerűen tudni akartuk, mi történt Jesse-vel, és ezt meg is kapjuk. Nem is szabad olyan zárást várnunk az El Caminótól, mint a széria végétől. Lesznek persze itt is izgalmak, dráma, még a jól működő poénok is előkerülnek, de a sztoritól jóval erősebb lesz a hangulat: Vince Gilligan párbeszédei és képei, Dave Porter zenéje, a szereplők, és a többi. Ez egy Breaking Bad nosztalgia vasút, amiben végre Jesse is békére lelhet.
Most pedig jöjjön pár spoileres megjegyzés, amit már csak azoknak szánok, akik megnézték a filmet, a többieknek itt befejeződött a cikk.
Az El Camino tényleg Jesse sztorija, az ő filmje, és fent is megjegyeztem, hogy ez egyáltalán nem baj, mert kell ez a misztikum. Hogy mi megy igazából a Walter White utáni világban, azt csak a híradásokból tudjuk meg, mert ugyebár végig Jesse szökése van a történet középpontjában. Így mondjuk nem fogjuk megtudni, hogy mi történt a White családdal, és milyen port kavart a környezetükben ez az egész.
Jesse bőrébe bújva titeket sem érdekelne. Meg kell menekülnötök, nem azon gondolkodni, hogy miképp fogtok eljutni Walt temetésére, akit lehet le is puffantotok, ha nem kap golyót a végén.
Walter sztorija a Breaking Badben véget ér, ahogy a családé is. Gondolkodtam, hogy bele akarják-e szőni valahogy Saul Goodmant a filmbe, de az is logikus, hogy nem tették. A Better Call Saul sorozatban a fekete-fehér részek a jelenben játszódnak, ami már Walt halála után történik. A volt ügyvédnek, most egy kis péksége van, és retteg, hogy bármikor elkaphatják. Teljesen más úton jár, mint Jesse, így kizárt, hogy összefussanak újra. A nemrég elhunyt Robert Forster által alakított Ed őt már rég eltüntette, míg Jessenek igen csak meg kellett szenvednie Alaszkáért.
A visszatérő szereplők közül Waltert nem tolták túl. Őt mindenképpen bele kellett tenni, hogy mi rajongók felvisítsunk. Itt még a kaland elején vannak, amikor Jesse nyikhaj és tudatlan, míg Walterből nem vált szörnyeteg. Fura újra így látni Heisenberget, amikor még nem részegítette meg a hatalom. Két barát ül itt egy reggeliző asztalnál: Jesse nem sejti, milyen pokol vár rá, míg Walt sem gondolja, hogy ő lesz a világ egyik legjobb és legrafináltabb bűnözője.
Akit azonban túltoltak kicsit, az Todd. Amúgy is utáljuk, de itt tényleg sokat szerepelt. Rendben, hogy fel kellett vezetni Jesse miképp jut a pénzhez, de a vacakolás a halott takarítónővel már kicsit sok volt. Gilligan nem szeret kapkodni, de itt értelmesebben is ki tudta volna tölteni az időt szerintem.
Ezen kívül nekem minden a helyén volt, és ami a legfontosabb, a film nem tudta lerombolni a Breaking Bad által felépített kultuszt. Ha a Better Call Saul is véget ér, akkor lehet le is kellene zárni ezt az univerzumot.