Tíz érdekesség a 25 éves A remény rabjairól

A remény rabjait hála az égnek a mai napig egész gyakran tűzik műsorra egy-egy csatornán, így az új generációk is megismerkedhetnek ezzel a remekművel. És azt tapasztalom, hogy aki csak megnézi, imádja. Hiába 25 éves, de örökzöld és megunhatatlan. Az évforduló alkalmából összeszedtem 10 érdekességet a filmmel kapcsolatban.

1. Kevésbé köztudott, hogy a film rendezője, Frank Darabont magyar származású, a középső meve Árpád. A szülei 1956-ban, a forradalom után hagyták el az országot. A kis Frank 1959-ben született meg, egy párizsi menekülttáborban. 1983-ban Los Angelesbe költöztek, ahol Darabont már azon agyalt, hogyan lehetne megfilmesíteni Stephen King novelláját. Miután a fiatal alkotó egy olyan amatőr rövidfilmet készített, ami elnyerte King tetszését, Darabont találkozhatott az íróval. King-nek kétségei voltak afelől, hogy egy 96 oldalas novellából egy egész mozifilmet lehet készíteni, de végül eladta a jogokat mindössze 1 dollárért.

2. Darabont a könyvhöz képest kisebb változtatásokat talált ki a filmhez, ugyanakkor végig tisztelettel bánt az alapanyaggal. Ilyen változtatás például Red karaktere is, aki az alapműben egy fehér, ír férfi. Az előkészítések idején még szóba került Clint Eastwood, Harrison Ford, Paul Newman és Robert Redford is a stúdiónál, de a rendező kitartott amellett, hogy Morgan Freeman alakítsa a karaktert. Így bár a regényhez képest Red nem lett fehér, de poénként benne hagyták a forgatókönyvben azt a részt, mikor Andy megkérdezi Red-et, hogy miért ez a beceneve, mire Red azt válaszolja, hogy

„talán azért, mert ír vagyok.”

A színészhez kapcsolódó érdekesség, hogy a karakter börtönaktájában nem Morgan Freeman fiatalkori képe, hanem a fia, Alfonso látható. Ez azért volt szükséges, mert Red fiatalkorában került börtönbe, és az akkor 57 éves Freeman fotóját mégse rakhatták be az aktába.

3. Darabont kénytelen volt megváltoztatni a film címét. Eredetileg ugyanis Rita Hayworth and Shawshank Redemption címen futott volna, csakúgy, mint a novella. Aztán a rendezőt folyamatosan színésznők bombázták levelekkel, mert azt hitték, hogy egy életrajzi film készül Rita Hayworth színésznőről. Sőt, Darabont még egy telefonhívást is kapott egy ügynöktől, aki amellett, hogy agyon-vissza dicsérte a forgatókönyvet, egy szupermodellt ajánlott be neki a főszerepre. Ezután lett a film címe a The Shawshank Redemption. A magyar címfordításokkal kapcsolatban egyébként sokszor fel vagyunk háborodva, de el kell mondanom, hogy nálunk egyáltalán semmi baj nem volt a film címével, főleg, ha megnézzük, más országokban hogyan fordították: a skandináv országban Rita Hayworth – A szabadulás kulcsa, Szlovákiában Szökés a Shawshank-i börtönből, míg Tajvanban teljesen érthetetlen okból 1995: Fantasztikus címen futott.

4. Attól függetlenül, hogy maga a történet Maine-ben játszódik, a filmet Ohio-ban az Állami Büntetésvégrehajtási Intézetben forgatták. Az épület sajnos annyira rossz állapotban volt, hogy a stábnak teljesen fel kellett újítania. Miután befejezték a filmet, az Intézetben néhány helyszínt, börtöncellát és az igazgatói irodát meghagyták, és napjainkban múzeumként látogatható.

5. Morgan Freeman-ből a forgatás végére kiváló baseball-játékos, pontosabban elkapó lett. Emlékszünk arra jelenetre, mikor a két főhős először találkozik a börtönudvaron? Mikor elkezdték ezt a jelenetet felvenni, Freeman nem volt valami jó a labdaelkapásban, mire végeztek a jelenet leforgatásával, ami 9 órát vett igénybe, a színész profi lett. Mivel kesztyű nélkül, megállás nélkül dobálgatta a labdát 9 órán keresztül, érthető, hogy utána fájt és borogatni kellett a kezét.

6. Tim Robbins előtt olyan színészek jöttek szóba Andy Dufresne szerepére, mint Tom Cruise, Jeff Bridges, Tom Hanks, Kevin Coster, Matthew Broderick, Nicolas Cage, Johnny Depp és Charlie Sheen is. Volt, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem vállalta a szerepet, de a legtöbben nem bíztak az egy tévéfilmes rendezőben. Így volt vele Tim Robbins is, de ő végül beadta a derekát. És milyen jól tette! A színész egyébként úgy készült Andy szerepére, hogy néhány napot magánzárkában töltött, hogy megtapasztalja az élményt.

7. A filmben szereplő fiktív börtön visszatérő elem. Ugyancsak Stephen King írása alapján készült a Dolores Claiborne című film 1995-ben, aminek egyik jelentében a címszereplő azzal fenyegeti meg a férjét, hogy a Shawshank-be záratja, ha még egyszer hozzáér a lányukhoz.

8. Frank Darabont a négy évvel A remény rabjai előtt bemutatott Nagymenőkből merített ötleteket, mint például a narrátor alkalmazását, és az idő múlását jelző vágástechnikát. Ehhez tartozó érdekesség, hogy Morgan Freeman legendás narrációját a forgatás megkezdése előtt vették fel mindössze negyven perc alatt. Ez először nem sikerült jól, mivel a technikusok minimális háttérzajt hallottak ki a felvételből, amit nem tudtak kiszűrni belőle. Végül az új felvétel több mint három hét alatt született meg.

9. Ha jobban megnézzük a filmet, azt vesszük észre, hogy csupán két nőnek van szöveges szerepe az egész film alatt. Az egyik az a vásárló, aki Brooks-ra panaszkodik a vegyesboltban, a másik pedig, akihez Andy a szökése után odamegy a bankban.

10. A film a bemutatásakor hatalmasat bukott. Amerikában mindössze 18 millió dollárt kapart össze, ami kevés volt ahhoz, hogy megtérítse a 25 milliós gyártási költségeket. Aztán mikor hét Oscar-díjra is jelölték a filmet (egyet sem váltott díjra), újra meglendült a nézettsége, de ez sem volt elég az anyagi sikerhez. Ehhez képest, mikor VHS-en megjelent, és ki lehetett kölcsönözni, mindenki megőrült érte. 1995 legtöbbet kölcsönzött filmje lett, és azóta is töretlen a népszerűsége, aki csak látja, imádja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az IMDb 250-es TOP-listáján ez a film vezeti a rangsort 9,2-es ponttal.