promotions.hu
Sötét mód
Keresés
Menü megnyitás
Mi ez a gigantikus szobor Németország közepén?
Borítókép:  Profimedia
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc
Megosztás
Másolás

Pontosan 2010 éve, az Úr 9. évének szeptember 9-éjén (9.9.9.) péppé vertek három római legiót, de úgy, hogy hosszú évekig még a csata nyomait sem találták. A teutoburgi mészárlás a 19. században a német nacionalizmust is erőteljesen fűtötte, a napóleoni háborúk után kezdték építeni a hatalmas szobrot, amelynek kardja fenyegetően mutat Franciaország, a nagy ellenfél felé.
 

[[adv]]

Akkora sokkhatás érte a Római Birodalmat, hogy az ütközetben vereséget szenvedett három légió sorszámát azonnal visszavonultatták, soha többé nem volt XVII, XVIII, XIX légió.

A germánok és a rómaik között folyamatosan mérgesedett el a helyzet, amikor a „német” törzsek a Baltikum felől elkezdtek szépen lassan lefelé csorogni a térképen, és egyre délebbre jutottak. A rómaiak az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva verték vissza a harcias barbárok támadásait, a törzsek belharcait kihasználva próbálták féken tartani a germánokat.

Krisztus után 9-ben azonban teljes csődöt mondott az addig sikeresen alkalmazott stratégia, a gondos római nevelést kapott Arminius (Hermann) heruszk vezér ugyanis csapdába csalta Varust és a három prominens légiót. Úgy tűnt, Arminius azért hívta be a területre a rómaiakat, hogy szövetségben velük végső csapást mérjenek a birodalom ellen háborúra készülő törzsek ellen. A valóság ezzel szemben az volt, hogy Arminius maga volt a háború kezdeményezője, ő lázította a törzseket.

Az erdő sűrűjében előre nyomuló légiókat folyamatosan zaklatták a lázadók, szépen fárasztották őket, hogy aztán egy döntő pillanatban bevigyék a végső csapást. A rómaiak eközben nem tudtak kikényszeríteni egy nyíltsisakos ütközetet, erejük pedig egyre csak fogyatkozott. Teutoburgnál végül a germán törzsek teljesen bekerítették a légiókat, majd szinte az utolsó emberig levágták őket. Germania provincia soha nem alapult meg, a birodalom a Rajnánál elérte kiterjedése csúcsát. Bár a rómaiak hosszú évtizedekig nem mondtak le a nagy tervről, és vezettek hadjáratokat a területre, az áttörő siker csak nem jött el. A germánok nem olvadtak be a birodalomba, megőrizték saját nyelvüket.

Pár évvel a csata után egy másik légiót elképesztő körülmények fogadtak a csata helyszínén, az erdő tele volt csonthalmokkal és fákra szögezett koponyákkal.

Az ütközet emlékezete a festészetben, szobrászatban és az irodalomban is fennmaradt. Az egyik leglátványosabb megmozdulás az úgynevezett Hermann-emlékmű megépítése volt 1838 és 1875 között. Manapság a csata egyik legjobb rekonstrukcióját is megnézhetjük – hála a Total War szériának –, és akár le is győzhetjük a germánokat. Apró segítség, hogy a játékban a végtelenségig tolhatjuk a játékidőt, hiszen bármikor nyomhatunk egy pause-t, Varuséknak viszont csak pár órájuk volt arra, hogy ellenálljanak a beláthatatlan erdőből előretörő germán harci cunaminak.

Az emlékmű abban a korszakban keletkezett, amikor a német egység egyre inkább központi téma lett a német nyelvterületeken. A jövőben létrehozandó nagy német birodalom vezető pozícióáért a Porosz Királyság és a Habsburg Birodalom küzdött. Végül a poroszok győztek, három nagy háborúban totális győzelmet aratva mindazokon, akik útjába álltak a Berlin vezetésű össznémet formációnak. Először a dánokat rommá verve kitolták Poroszország határait, majd Königgrätznél a Habsburg seregeket tették szinte a földdel egyenlővé az új, hátultöltős és gyorstüzelő puskáikkal, hogy aztán 1870-ben megtámadják a birodalom létrehozásának legsúlyosabb ellenfelét, a franciákat. A jól trenírozott, technikailag is jobban felszerelt német hadsereg döntő győzelmet aratott a franciák felett, és egészen Párizsig vonult, hogy aztán Versaillesben kikiáltsák a nagynémet egységet.

Mikor az emlékművet elkezdték építeni 1838-ban, még csak álom volt a német egység (a németek pedig a napóleoni idők alatt elszenvedett megaláztatásból szerettek volna valahogy kikecmeregni), a Hermann-kultusz pedig arra volt hivatott, hogy legalább fejben egységbe forrassza a német nyelvű fejedelemségeket és királyságokat, amire 1875-ben elkészült, már a franciák felett aratott győzelemnek állított emléket. Arminius kardja ezért mutat Franciaország felé.

Hasonló tartalmak
Galéria - Van képünk hozzá
Színes
Tech & Tudomány
Helyi Hírek
Időjárás