Lehet nem is lett olyan jó a Stranger Things harmadik évada?

[[adv]]

A Stranger Things 3. évada a 2019-es év egyik legnagyobb durranásaként beharangozott sorozatos esemény volt idén. A Netflix sorozatpolitikája végtelenül megosztó, hiszen a teljes egészében megjelenő szezon nagyon erős löketet ad, viszont elveszi azt a két-három hónapos időt, amelyet a korábbi években már megszokhattunk a televíziós szériák kapcsán.

A Stranger Things harmadik évada ennek ellenére továbbra is döntögette a nézettségi rekordokat, mit sem törődve azzal, hogy a színvonal már közel sincs ott, ahol azt megszokhattuk.

Azt természetesen eddig is tudtuk, hogy a különleges képességekkel rendelkező Eleven könnyedén menti meg barátai hátsóját, ugyanakkor ebben az évadban az ilyen szituációk erősen túl lettek tolva. Ráadásul az is egyre kevésbé tűnt reálisnak, hogy a csetlő-botló fiatalok behatolnak a titkos szovjet bázisra, ahol szinte legyőzhetetlen szerepben tetszelegve fejtik meg a rejtélyeket. Viszont ne ugorjunk ennyi előre, hiszen érdemes egy kicsit hátrébb lépni, hogy alaposan megvizsgáljuk a széria főbb problémáit.

A Stranger Things ugyanis az elmúlt években nem csupán az eredetiségét veszítette el, hanem abba az irányba indult el, amelyben a rajongók kiszolgálása mindenek felett állóvá vált. Amíg korábban a karakterek szerepét kifejezetten jól sikerült megtalálni, addig ezt a bravúrt ezúttal már nem tudták megismételni az alkotók. Olyannyira nem, hogy igazából egyik főbb karakternél sem volt érezhető, hogy a készítők különösebben törekedtek volna bármilyen a korábbiakhoz hasonló felépítettségre, konfliktusszálra vagy érdemi motivációra, amely hajtja a szereplők cselekedeteit.

Maradtak nekünk a csínytevő gyerekek, akik néhány, eddig ismeretlen arcot behúzva mennek a saját fejük után. A korábbiakhoz képest ezúttal a helyszín is jóval korlátoltabb keretek között zajlott, és a valós misztikum helyét átvette egy pláza zárt és sablonos épülete, na meg egy ismeretlen búvóhely.

Nehéz lett volna meghatározni azt is, hogy pontosan mennyi idő alatt zajlottak le az események, hiszen az első részben a gyerekek románca miatt aggódó Hopper lényegében az utolsó pillanatokig elfelejti Elevent és társait. Így az ő szálaik gyakorlatilag az utolsó részre kapcsolódnak csupán össze.

Hopper ebben az évadban különösen fura szerepet kapott, hiszen a korábbiakhoz képest is jobban meghízott, motivációja szinte megmagyarázhatatlannak tűnt, és leginkább egy minden mindegy alapon cselekvő, depressziós zsaru karakterét hozza, aki folyamatosan iszik és cigizik. Idejét a sokat dolgozó Winona Ryder alakította Joyce társaságában tölti, akinek gyereke természetesen a többiekkel csatangolva menti éppen a világot.

Joyce gyereke, Will abszolút központi karakter volt a sorozat életében, ebben az évadban azonban egy olyan srácot csináltak belőle, aki a nyakát tapogatja, amikor érzi az örökké fenyegető veszély közeledtét. Hopper pedig egy végső csatára kihegyezett face to face harcot vív egy rejtélyes szereplővel egy teljes évadon át, megszégyenítve az összes középkategóriás akciófilm minden kliséjét.

Az évad végén való drámai feszültség sem jön át. A sorozat nem tud eljutni arra a pontra, hogy a daralás kellős közepén valóban egyre fentebb tekerjék a potmétert, hiszen a részek sablonosak és kiszámíthatók. Az évad némi cliffhangerrel zár ugyan, ami tartogathat izgalmakat a következő évadra, de ahhoz, hogy ténylegesen komolyan vehető Stranger Thingsről még beszélhessünk, ahhoz a készítőknek tovább kell lépniük a megszokott és jól bevett sémákon.