Végre visszatér a Keane

Egészen 2012-ig kell visszamenni, ugyanis ekkor kaptuk meg a srácok negyedik lemezét, a Strangelandet, amit anno rommá is hallgattunk. Aztán rögtön 2013-ban érkezett a The Best of Keane album, ami azt is jelentette a csapat részéről, hogy sziasztok, mi most egy hosszabb szünetre vonulunk.

Volt olyan, aki pihent, de Tim Rice-Oxley és Tom Chaplin zenélgetett. Az utóbbin van főleg a hangsúly, mivel a Keane énekeseként akart egy kicsit új utakat keresgélni. 2016-ban meg is jelenet a szólóalbuma The Wave címmel, amit mai napig szívesen hallgatok. Megvan benne a Keane életérzés, a szövegek is mélyek, de az a tipikus hangzás hiányzott, amit csak Tim Rice-Oxley és a csapat tud megteremteni.

Aztán még számomra rátett egy lapáttal, mert karácsony-rajongóként igen csak visongatásra kényszerített, amikor előállt egy ünnepi albummal. Ez volt a Twelve Tales of Christmas. Rendben, nem lett valami nagy szám, de nekem közel áll a szívemhez.

Alkotói szünet, pihenés, nevezzük aminek akarjuk, de 2019-ben végre visszatér a Keane. Chaplin is el tud énekelgetni egyedül, mint Dave Gahan a Depeche Modeból (neki is van számtalan szólóprojektje) de azt tudják, hogy a márkától nem lehet szabadulni, és a Keane egy márka, akárcsak a Depeche Mode.

Egy valami már jó lesz a szeptemberben, és az az ötödik Keane album, ami Cause and Effect címmel debütál 20-án. A srácoktól 11 darab új szerzeményt kapunk, amiből a The Way I Feel már megjelent. Amúgy a dalcímek már publikusak, ide kattintva éritek el őket.

Amikor meghallgattuk a The Way I Feelt, csak annyit mondtunk a rajongó barátommal, hogy igen, ez egy tipikus Keane dal, és egészen biztos vagyok benne, hogy csak egy felvezetésnek szánják, mivel ettől erősebb szerzeményeket fogunk kapni. Az eddigi albumok felépítését nézve ezt merészen ki is tudom jelenteni, mivel még egyikben sem csalódtam.

A Keane 2012-ben vállalkozott arra, hogy meglátogatja Magyarországot, ami igen meglepő volt, mivel a csapat eddig még sosem járt hazánkban. Arról is írtam, de az még egy régi rendszerben született írás, így nem másolnám be ide, azonban bármikor bármilyen Keane kedvelőnek felidézem, aki elkap egy bambira, mivel életem egyik legjobb koncertje volt. Remélem az új albummal ismét felénk veszik az irányt valamikor, de most még csak örüljünk a nagy visszatérésnek.