Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Trónok harca: amikor azt hitted, hogy már mindent láttál, jön a sárkánytűz

Trónok harca: amikor azt hitted, hogy már mindent láttál, jön a sárkánytűz

Zene, Film & Kultúra

Trónok harca: amikor azt hitted, hogy már mindent láttál, jön a sárkánytűz

Zene, Film & Kultúra

fib 12:12

Mindenki pusztításra számított, de erre aligha. Vajon Daenerys vagy Cersei élte túl a végső csatát, és ki ülhet végül a Vastrónra?

Hét és fél évadon át szívattak bennünket. Azt hitted, hogy az Éjkirály gonosz? Két éven át készültél a Hosszú Éjszakára, rettegtél az élőhalottaktól? Úgy számoltál, hogy a nagy fináléban majd Westeros jövőjéről a fagyos nagyúr és a maroknyi túlélő ember küzdelme dönt majd, amolyan Gyűrűk Ura jelleggel? Hát marhára nem. Nincs az a mágikus sátánfajzat, aki felveheti a versenyt az emberi pusztításvággyal.

Lesz még itt bőven spoiler, ha nem akarod, hogy bármi kiderüljön, mert a saját szemeddel szeretnéd látni nem csak a Trónok harca, de a tévétörténet legpusztítóbb, legkegyetlenebb és őrültebb epizódját, akkor csak óvatosan olvass tovább.

Persze a múlt heti epizód árnyalta már a képet némileg. Amikor Cersei balga módon kivégeztette Missandeit, rajta kívül már mindenki tudta, hogy ezzel megpecsételte saját, a családja és a királysága sorsát. Pláne, hogy a Gregor Clegane által lefejezett tolmács-tanácsadó utolsó szava a Dracarys (vagyis a sárkánytűz általi pusztítás) volt.

Daenerysnek pedig az ilyesmit nem kell kétszer mondani, ha lehet tüzet okádni, a Sárkányok Anyja nem gondolkodik sokat. Nem lehet azonban ilyen egyszerű a dolog, hiszen ha Drogon hátán lovagolva a Targaryen-utód minden ellenállás nélkül bevehetné Királyvárat, akkor nem lett volna min izgulnunk. A háromból az egyik sárkányt, Viseriont az Éjkirály ölte meg (hogy aztán feltámassza, és vele romboltassa le a Falat), vagyis az oké, neki elhisszük, csakhogy menet közben a második, Rhaegal is elpusztult, méghozzá Euron Greyjoy kezétől (nyilától). Ez pedig már felvet bizonyos kérdéseket. Ha a félelmetes lény ilyen sebezhető, akkor lehet, hogy mégis Cersei nyeri a végső csatát? Lehet, hogy Daenerys és Havas Jon halálukat lelik az összecsapásban? És minden, amit eddig láttunk hiábavaló volt?

Amilyen meglepő volt Euron rajtaütése a negyedik epizódban, legalább annyira becsapós is. Nem azért, mert a logika és a fizika törvényeit a forgatókönyvírók egy tollvonással húzták át, hanem azért, mert csupán egy célja volt, hogy elhiggyük, Daeneryst le lehet győzni. Nem lehet. Királyvár partjainál ott a Vasflotta, a kapui előtt az Arany Kompánia tízezer zsoldosa, és mi történik? Jön a Sárkánykirálynő és Ollókezű Edwárdra emlékeztető sminkben ledarál mindent és mindenkit.

De ne szaladjunk annyira előre. Már csak azért sem, mert már az első öt percben olyasmi történik, ami Westeros történelmében tucatnyi hatalmasság alatt sem: elhalálozik a kismadarak atyja, a suttogás nagymestere, a Birodalom egyik őrzője, Varys. Azt eddig is tudtuk, hogy őt sosem a hatalom, mindig a Hét Királyság megmentése motiválta, jó uralkodót akart, aki gondoskodik a népről. Ezért persze sokszor szörnyű dolgokat tett, de a célja nemes volt, nem is élhette meg a finálét. Jött ugyanis a körbesuttogás: Sansa elmondta Tyrionnak, Tyrion elmondta Varysnak, Varys elmondta Havas Jonnak, aki persze nem mondta el senkinek, de a lojális Tyrion végül Jon helyett elmondta Daenerysnek, amit már mindenki tudott, vagyis, hogy Jonnak kell a Vastrónra ülnie, nem a Sárkányok Anyjának. Ezen Daenerys berágott, már amúgy is elég őrült ábrázatán tovább mélyültek a ráncok, és hogy vérszomját csillapítsa, árulásáért elevenen elégettette Varyst. Aki, jegyezzük meg halkan, talán az egyetlen néma áldozata volt eddig a sárkánytűznek, egy jajszót sem ejtett, pedig sok derék vitéz üvöltött már a fájdalomtól a tűzben, emlékezhetünk rá jól.

Varys nincs többé tehát, Tyrion, hiába a királynő segítője, egyre kevésbé tud tanácsokat adni Daenerysnek, akit ráadásul még Havas Jon is elutasít: hűséges hozzá, mint királynőhöz, de a szenvedély már a múlté. Így akkor marad a félelem, vonja le a végkövetkeztetést Daenerys, és ehhez mérten indul csatába. Mivel Westeroson nem őt szeretik, hanem Jont, egyetlen esélye maradt: ha a kénköves poklot hozza el, évtizedekig rettegni fognak tőle, ami pont elég időt ad neki, hogy újra felvirágoztassa a Targaryen-dinasztiát.

Ha összeadjuk az eddigieket, mi lesz a végeredmény? Egy lángokban álló Királyvár. Az is lett, de nem ám csak úgy ímmel-ámmal felperzselt, kicsit dulakodós, aztán megadós módban. Daenerys maximumra pörgette az őrületet. Miután a teljes Vasflottát és Arany Kompániát felégette Drogonnal, az ártatlan civilek ellen fordul, utcáról utcára repülve gyújtja fel a várost, százezreket küldve a tűzhalálba. Eszelős pusztítását Jon hitetlenkedéssel vegyes undorral nézi, hűségét komolyan próbára teszi a királynő, és végül úgy dönt, nem folytatja a gyilkolást. Kiáltását, amivel visszatartja az ártatlan lakosok felé özönlő északi sereget, dühös tekintettel nyugtázza Szürke Féreg, és máris megvan a befejező rész nagy párharcának párosítása, hiszen Daenerys leghűségesebb embere nem fogja annyiban hagyni Jon „árulását”.

A nagy pusztulat nem lenne teljes persze vezéráldozatok nélkül, és ez a rész e téren sem volt szűkmarkú. Kezdjük a régóta várt összecsapással: végre egymásra találtak a Clegane-testvérek. Sandor Aryával együtt lopózott be az ostromlott Királyvárba, hogy előbbi a bátyját, utóbbi pedig Cerseit tegye el láb alól. Amikor azonban kiderült, hogy az ostromból sárkánytűz-mészárlás lett, Sandor meggyőzi Aryát, hogy meneküljön, Cersei nem ér annyit, vagy azt akarja talán a lány, hogy olyanná váljon, mint ő, a Véreb? Ez hatott, Arya rádöbbent, hogy talán nem az a küldetése, hogy az Éjkirály után Cerseit ölje meg, köszönetet mondott Sandornak (mindenért feltehetően), és sarkon fordulva spurizott ki a városból. Sandor így egyedül maradhatott gyűlölt bátyjával, aki, amint meglátta öccsét, hirtelen kilépett az élőhalott szerepkörből, megölte teremtőjét, Qyburnt, és magára hagyta a kétségbeesetten menekülő Cerseit, hogy befejezze, amit gyermekként félbehagyott: megölje Sandort. Régóta vártunk erre az ütközetre, és bár egy kegyetlen gyilkos, titokban talán féltettük is a Vérebet, akinek azért mégis van szíve. Sajnos a halálból feltámasztott, szörnyeteg bátyjának Gregornak már nincs, így amikor Sandor belémártja a kardját, a Hegy meg se rezdül, tovább aprítja öccsét. Nincs más választása a Vérebnek, a mélybe kell taszítania karddal elpusztíthatatlan testvérét, meg is teszi, önmagát is feláldozva az ügy érdekében. A két Clegane így együtt zuhannak a halálba, a háttérben a lángoló Királyvárral.

Már találkoztunk a menekülő Cersei-jel, térjünk vissza hozzá. A királynő egy darabig őszintén bízik a sikerben, élete azonban a szeme láttára ég porrá Drogon tűzétől. Mikor minden elveszett, menekülni kényszerül, ám gyorsan mindenki elhalálozik körülötte, hogy végül Jaime karjába fusson, aki csak miatta szökött be a városba. Együtt menekülnének azon az útvonalon, amit Tyrion választott nekik, hiszen hiába hűséges Daeneryshez, a testvéreit mégsem hagyhatta veszni. De sajnos az iker- és szerelmespár a rájuk váró vitorlást már sosem érheti el. Egymás karjaiban haltak meg, amikor rájuk omlott a palota alagsorának mennyezete. És micsoda kegyetlen irónia, épp azon a helyen vesztek oda, ahová Robert király annak idején a halott sárkányok koponyáit vitette, vagyis Lannisterek (majdnem) utolsó tagjai sárkánykoponyák között nyugszanak.

Jaime mielőtt még Cersei karjaiban elhunyt volna, útközben a Királyvár felé még meggyilkolta a saját szerepét picit túlbecsülő Euron Greyjoyt. Kemény küzdelem volt, de Vas-szigetek szülötte haldoklás közben is büszke volt rá, hogy halálos sebet ejtett Jaime-n, akit azonban végül a plafon gyilkolt meg. Szegény Euronak ennyi öröm sem maradt.

És akkor végül Aryáról. Semmi pánik, a hős amazon életben maradt. Daenerys legnagyobb bánatára, mert ugye emlékszünk még Melisandre jóslatára? Arya barna, kék és zöld szeműeket fog a másvilágra küldeni. Az első kettő megvolt, és mivel a kettőből az egyik zöldszemű, Cersei kiesett, már csak egy lehetősége van: a Sárkányok Anyja. Arya pedig szerencsésen végignézi, hogyan pusztítja el Daenerys a várost, látja az összeégett, csonkolt, a fájdalomtól üvöltő ártatlanokat, így amikor kilovagol az elpusztult Királyvárból, biztosak lehetünk benne, hogy a lány halállistájának első helyén immár Sárkánykirálynő áll.

Daenerys elérte, amire vágyott, ő lett Westeros ura. Csakhogy a főváros romokban, az emberek halottak, szövetségesei pedig elborzadtak attól, amit a királynő tett. Ebből jól nem lehet már kijönni. És akkor itt jön két apróság. Varys a halála előtt levelet írt valakinek, amiben Jont nevezte meg a trón jogos örökösének. Nem tudjuk, kinek címezte a szöveget, de akárki legyen is a végállomás, biztos, hogy nem véletlenül tudatta vele Varys, kinek is kellene a Vastrónra ülnie. A másik pedig a sárkánytűztől városszerte felrobbanó futótüzek. A zöld lánggal égő rettenetről tudjuk, hogy az az Őrült Király hagyatéka, és az egész város alatt ott rejtőzött, Aerys egyre súlyosabb paranoiájában így akarta meggyilkolni az ellenfeleit. Csakhogy most Daenerys borított tűzzel a várost, és kit vágtak be hirtelen a futótűz fellobbanása után? Persze, hogy Havas Jont. Jelezvén, hogy az Őrült Királyt meggyilkolták azért, mert pusztítani akart, így e logika szerint Daenerys sem maradhat életben.

Nyolc évad, nyolc év, hetvenkét epizód, több százezer (millió?) halott, és immár csak egy hétre vagyunk a Trónok harca végétől. Jövő héten ilyenkor már nem lesz több kérdés, reménykedés, vagy várakozás, minden idők egyik legjobb(nak tartott) sorozat véget ér. A finálé szörnyű lesz, erre nagy összeggel fogadhatunk, a lezárás pedig legyetlen, ami hetekig, hónapokig kísérti majd a rajongókat. Alig várom.

Utóiratként pedig álljon itt egy kérdés. Az utolsó évad nem kevés kritikát kapott minden irányból: a korábban rettentően igényesen kidolgozott széria a kritikusok szerint kicsúszott az alkotók kezéből: logikai bakugrások, indokolatlan események, elnagyolt epizódok, rossz karakter-ábrázolások és így tovább. Ezekkel nem értek egyet. Nincs itt hely kifejteni, miért, legyen elég annyi, az utolsó évadnak tucatnyi komoly hibája van, mégis következetesen viszi a pokol irányába a sztorit, méltó lezárása a Trónok harcának. Van azonban egy dolog, amire, ha sárkánytűzzel égetnek el, akkor sem tudok magyarázatot adni: mi a francért teszik állandóan az első vonalba szegény Ser Davost? Vagy tízszer hangsúlyozta a szerencsétlen, hogy egy csempészből lett lovag, sosem harcolt, nem is nagyon tud, úgy fogja a kardot, mint egy csecsemő a csörgőt, akkor miért kell mindig az élen vonulnia? Ez valami irónia? Még a legnagyobb pusztítás közepette is mulattatni akarják a közönséget? Mindegy, de remélem, ezek után Davos is azon nagyon kevesek között lesz, akik túlélik az utolsó részt.

Borítókép: Forrás: watchersonthewall.com

Legolvasottabb hírek

Legújabb galéria