Szörnyű véget ér a Trónok harca

Újra bebizonyosodott, amit mindig is tudtunk: nem a véres csaták miatt lett minden idők egyik legnépszerűbb sorozata a Trónok harca. A Hosszú éjszaka címre keresztel harmadik rész mozifilmeket megszégyenítő epikus ütközete persze történelmet írt, tévében ilyet még soha nem láttunk, és talán soha többé nem is fogunk. Mégsem amiatt marad majd emlékezetes a sorozat, hanem az olyan részeknek köszönhetően, mint a legújabb. Amiben a kegyetlen szükségszerűség ismét rádöbbent bennünket, hogy a legfőbb mágia, a legnagyobb rejtély az emberi működés, amely megakadályozza, hogy boldogan éljünk, amíg meg nem halunk. Ne legyenek kétségeink, a Trónok harca szörnyű véget fog érni. Onnan, ahol most állnak legalábbis nehéz elképzelni a happy endet.

Mérsékelten spoileres beszámoló a vesztükbe rohanó harcosokról és összeesküvőkről.

Az Éjkirály legyőzését követő reggel a halottaktól való búcsúé. Jon a máglyáknál mond megható beszédet, amelynek értékéből még az sem vesz el sokat, hogy Észak Királyának olyan a hangja, mint egy másnapos metálénekesnek a turné utolsó koncertje után. Miután a halottaknak búcsút intettek, jöhet a party. Féktelen ünneplés helyett azonban inkább baljós tekinteteket, elharapott mosolyokat, és egyre nyilvánvalóbb feszültséget látunk. Most, hogy az Éjkirály első rész óta fenyegetően növekvő árnya a gonosszal együtt szertefoszlott, felszínre kerültek azok a kibékíthetetlen ellentétek, amelyek veszedelmesen egy irányba mutatnak. A véres tragédia irányába.

Sansa és Arya nem bízik Daenerysben. Mivel előbbi Észak úrnője, utóbbi pedig a hős, aki megölte az Éjkirályt, kétkedésük a leendő királynőben nem lebecsülendő. Pontosan tudja ezt a Sárkányok Anyja is, aki megesketi Jont, hogy senkinek nem beszél a valódi származásáról, különben nagy baj lesz. De ahogy kiejtette a szavakat, máris tudjuk, hogy elvetette az újabb pusztítás magjait. Hiszen, ha valamit megtanulhattunk a Trónok harcából, az az, hogy egy rettenetes dolog feltételezése egyet jelent annak bekövetkeztével. A másik tanulság pedig, hogy soha, de tényleg soha ne húzz ujjat Varysszal. A kopasz eunuch ugyanis csak egy dolgot szolgál: a birodalmat. Ha úgy látja, hogy valaki nem alkalmas királynak, azt nem támogatja többé. És Varys immár nem a sárkánykirálynőre szavaz, hanem Havas Jonra, vagyis Aegon Targaryenre, a trón jogos örökösére. Hamar rádöbbenünk, az Éjkirály csak mókás plüssfigura volt az emberekhez képest.

Na és innen jön a komolyabb spoiler.

Némi civakodás, és egy régóta várható, mégis meglepő szexjelenet után – vajon Tormund és Brienne, vagy Sansa és Tyrion, esetleg a két sárkány? Egyik sem talált – a feszültséggel teli szövetségesek elhatározzák, hogy bekerítik Királyvárat, kiéheztetik a népet, amely bánatában jól Cersei ellen fordul, és így vérengzés nélkül vehetik be a fővárost. A terv azonban gyorsan füstbe megy, amikor az egyre kevésbé szimpatikus Euron Greyjoy rajtaüt a Sárkánykőre hazatérő flottán. Ekkor jön az első megdöbbentő haláleset, az Éjkirállyal való csatában alaposan megtépázott „második számú” sárkány, Rhaegal elpusztul a vízi ütközetben. Ami pedig még ennél is sokkolóbb, hogy Euron elragadja Daenerys kedvenc társalkodó hölgyét, Szürke Féreg szívszerelmét, Missandei-t, és láncra verve viszi Cersei elé.

És bár ekkor még mindig vissza lehetne táncolni a szakadék széléről, a bubi frizurás királynő béke helyett két kézzel tenyerel rá az emberdaráló indítógombjára. A már alapból bosszúszomjas Daenerys Királyvár falai alatt áll seregével, és megadásra szólítja fel Cerseit, akit azonban még Tyrion nyersen őszinte és szívbemarkolóan racionális szavai sem téríthetnek el a pusztítástól. Ő már határozott, és tudja, hogy nincs visszaút. Aki végig követte a sorozatot, az nem is számíthatott másra, még ha titokban reménykedtünk is a boldog és igazságos végkifejletben. Cersei lefejezteti Missandeit. Válaszul Daenerys megfordul, és elindul a táborába, olyan tekintettel, amilyet atyja, az Őrült Király halála óta vélhetően nem látott még a Westeros. Igen: a szelíd szőke kislányból vérszomjas zsarnok lett, aki nem fogja sajnálni százezrek életét azért, hogy ráülhessen végre a nem is annyira kényelmes Vastrónra.

A csata előttünk áll, és még az is lehet, hogy valami isteni csoda folytán megússzuk a vérontást, de nagyon kicsi az esélye. A sárkánykirálynő a téboly határán áll, ráadásul még saját emberei, és legfőbb szövetségesei szerint is inkább Jonnak kellene uralkodnia. Két, a hatalmához az utolsó csepp vérig (nem csak a sajátjukig) ragaszkodó királynő néz farkasszemet, nem sok jóra nem számíthatunk tehát a hátralévő két részben. Nagy összeggel nem fogadnék egyik főhős életben maradására sem. Nagyon úgy tűnik, hogy jól már nem jöhetünk ki a dologból, mindenképen szörnyű, fájdalmas véget fog érni a Trónok harca.

Ennyi fenyegető halál után muszáj feloldani azonban feszültséget. Szerencsére az alkotók is így gondolhatták ezt, amikor az intrika és a pusztítás ígérete mellett visszacsempészték a humort is a sorozatba. Brienne, Jaime, Tyrion és Podrick ivós játéka, Tormund szokásos formája, Sandor Clegane és Arya civódása, illetve a semmiből felbukkanó Bronn és a Lannister-fivérek kedélyes csevegése is feltartóztatja egy pillanatra a fenyegetően közelítő véget. De csak egy pillanatra.