A szabadságharcos szerzetes, akinek minden magyar régész hálás lehet

Ahogy a 91-es busz özönlik le ötvennel a Rózsadombról, az ember azon kapja magát, hogy egy szokatlan nevű ember nevét ismételgeti: Rómer Flóris, Rómer Flóris. Amikor gyerekként utaztam néha ezen a vonalon, azt sem tudtam, hogy nő vagy férfi az illető, akinek utca, buszmegálló őrzi a nevét Budapest elit negyedében. Idővel, némi olvasás után azzal szembesültem, hogy ha ő nincs, nincs magyar régiségtudomány, és régészet, vagy legalább is nem abba az irányban indul el, mely Rómer hatására elindult.

Rómer Flóris akkor született Poszonyban (1815), amikor még Himnuszunk sem volt, legfeljebb a kereszténység ágai szerinti néphimnuszokat szavalták az emberek. Szülei német anyanyelvűek voltak – apja után őt is Rammerként anyakönyvezték –, de őt magyarra és szlovákra is taníttatták. A teológiai iskola elvégézése után az ország egyik legszebb pontjáról, a tihanyi apátság ablakából kémlelhette a magyar jövőt, a bencés rend szerzeteseként, segédlelkészeként. Tudományos értekezései révén József főherceg nevelőjévé emelkedett, mellette a bencés növendékeket is tanította.

Rómer-szobor Pozsonyban (Fotó: emlekhelyek.csemadok.sk)

1848-ban a szabadságharc megszakította a tudományos pályát, Rómer utász, majd bátorsága révén százados lett – nevét pedig Rómerre magyarosította. Bizonyíthatóan részt vett az 1849 áprilisában vívott váci csatában, és ott volt Buda visszafoglalásakor is. A harctéri kurázsi a szabadságharc leverése nyomán osztrák tömlöcbe juttatta, ahol öt éven át raboskodott. Innen szabadulva a papi szeminárium régészeti tanszékének vezetője lett, majd Ráth Károllyal közösen elindították a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket, Magyarország első történelmi szakfolyóiratát. A városban múzeumot alapított.

Pestre költözve gimnáziumi igazgatónak kérték fel, majd a Magyar Tudományos Akadémia felvette tagjai közé. Több régészeti szakfolyóiratot is szerkesztett, sőt külföldre is járt, az ő révén kapcsolódott be a magyar archeológiatudomány a nemzetközi vérkeringésbe. Neki köszönhető, hogy 1876-ban Budapesten tartották az ősrégészek és antropológusok nemzetközi kongresszusát.

A kiegyezést követően az ő tevékenysége nyomán indult el az egyesített Budapesten az egyetemi szintű régész képzés. A Magyar Történelmi Társulat születésénél is atyáskodott.

Élete utolsó éveiben a tudományos élettől a vallás felé fordult vissza, elfogadta a nagyváradi kanonoki felkérést, s rendszerbe tette a püspöki palota közel húszezer kötetes könyvtárát, illetve itt is múzeumot hozott létre. 30 önálló könyvet és mintegy 450 tudományos közleményt írt.

A nagyváradi püspöki palota, melynek könyvtárában élete utolsó éveiben Rómer Flóris dolgozott (Fotó: turizmus.com)

1889. március 19-én, 130 évvel ezelőtt halt meg Nagyváradon. Ma Budapest mellett Nagyváradon, Gödöllőn, Veszprémben is utca viseli a nevét, Győrben és Pozsonyban pedig szobra áll.

(Forrás: mult-kor.hu, arcanum.hu)