Dobó Kata meztelen, és ettől sírni lenne kedvünk

[[adv]]

Kata vagyok, van még egy Pepsid? Egy generáció alapélményét jelentette ez a kérdés. Ahogy a friss üdvöske, Dobó Kata, mint egy vörös démon áll az ajtóban… szem nem maradt szárazon.

Persze nem véletlenül került a reklámba, az után, hogy alig egy évvel korábban felbukkant A miniszter félrelép egyik főszerepében, ha dögös nőre volt szükség, csak Dobó Kata jöhetett számításba.

Nemrég próbára tették a reklám kultikus erejét: vajon Kata húsz évvel később is hirtelen szívritmuszavart okoz-e a kérdésével a férfiaknak? A Pepsi reklámja önironikus volt ugyan, de nem eléggé ahhoz, hogy a kilencvenes évek végének hangulatát összemérhesse napjainkkal, a végeredmény így inkább lett kínos, mint szórakoztató.

Akárcsak a színésznő első rendezése, a Kölcsönlakás, ami A miniszter félrelép őrült félreértés-parádéját igyekszik feleleveníteni, de a kólás reklámmal ellentétben még az irónia is hiányzik belőle.

Kevés kínosabb dolog van, mint amikor valaki nagy lendülettel, és látható szenvedéllyel viccet mesél, amin viszont senki sem nevet. A kényszeredett mosoly, ami lassan az arcodra szárad, már annyira megalázó, hogy legszívesebben a kezedbe temetnéd a fejed, de a döbbenettől meg sem tudsz mozdulni. Amikor ez a bénultság egy teljes mozitermen lesz úrrá, akkor joggal kérdezhetjük, vajon mi volt az alkotók szándéka?

A Játékszínen három éve fut Ray Cooney és John Chapman vígjátéka, a Kölcsönlakás Dobó Katával az egyik főszerepben. A színésznő annyira beleszeretett a darabba, hogy elhatározta filmre viszi. A terv sikerét sokan megkérdőjelezték, és még többen voltak, akik azt szerették volna tudni, egy, a kamera túloldalán teljesen rutintalan, elsőfilmes rendezőre miért bíz majdnem 350 millió forintot a Filmalap? S bár Dobó Kata kapott maga mellé egy úgynevezett technikai rendezőt, a dolog így is rázósnak tűnt. Végül valószínűleg azok csalódtak igazán, akik szívből drukkoltak a színésznőnek, hogy első próbálkozása ne fulladjon kudarcba. Hiszen a kárörvendők megkapták, amire számítottak, de a lelkes rajongók mihez kezdjenek egy ilyen filmmel?

Mivel A miniszter félrelép ugyanúgy Cooney műve, mint a Kölcsönlakás, a komikum forrásával már az első pillanattól kezdve tisztában lehetünk: a félreértéseken lehet nevetni. Méghozzá a szexuális töltetű félreértéseken. A címben szereplő lakás a gyermekkönyveket kiadó Balázs (Haumann Máté) és felesége, a tanárnő Anikó (Balla Eszter) otthona. Mivel épp felújíttatják a nőiesen zseniális dizájnerrel, Márióval (Szabó Simon), a házaspár elutazik, üresen hagyva a kéglit. Ez többeknek is kapóra jön, titkos légyottjuk ideális helyszínének remélik a kölcsönlakást. Anikó testvére, Linda (Martinovics Dorina) férje, Henrik (Klem Viktor) hűtlenségét bosszulná meg, méghozzá a jógaoktatójával (Fehér Tibor), csakhogy Henrik – nem mellesleg Balázs kollégája – is ugyanoda szervezte újabb kalandját egy hivatásos művésznővel (Kiss Ramóna). És ha ez nem lenne elég, Márió is az üresnek vélt lakásban randevúzna Szilvivel (Kopek Janka), a legkisebb lánytestvérrel. A hab a tortán a szűziesen prűd gyermekkönyv szerző, Petra érkezése, aki Balázs kiadójához szerződne, ám csak abban az esetben, ha a tulajdonos és köre kellően erkölcsösnek bizonyul.

Ha egy térbe összezsúfolsz ennyi embert, garantált a feszültség, ha felfűtöd őket némi szexuális gerjedelemmel, már robbanásközeli állapotot idézel elő, és ha még félreértésekkel is megfűszerezed, totális a siker. Ez lehetett Ray Cooney receptje, ami baromi egyszerűnek tűnik, ám hamar kiderül, hogy az egyik legkegyetlenebb módszer arra, hogy leleplezze a művészeket. Egy ilyen kamaradarab vagy lehengerlő szórakozás, vagy teljes csőd, más út nincs, hiszen csak és kizárólag akkor működik a dolog, ha minden a helyén, ha a poénok tizedmásodperc pontossággal érkeznek, ha a színészek még egy fél centit sem tévednek a térben, és pont úgy mozdulnak, oda néznek, úgy szólalnak meg, ahogy azt a darab szabályai megkövetelik. Ehhez pedig egy igazi karmesterre van szükség, aki egy ellentmondást nem tűrő diktátor és egy, a tréfákból kifogyhatatlan bohóc keverékeként tartja egyben a dolgokat, és engedi el a gyeplőt újra és újra, amikor arra van szükség. De persze csak néhány pillanatra, hogy lehetőséget adjon a színészeknek a bennük rejlő komédia kiélésére, hogy aztán egy svájci óra pontosságával pörögjön tovább a játék.

Dobó Kata nem bohóc és nem is diktátor, csupán egy lelkes színésznő. Abban az egy mondatában, hogy „van még egy Pepsid?” több humor és feszültség volt, mint az egész Kölcsönlakásban. A ritmust már az első percekben elveszíti a film, onnan kezdve pedig a tanácstalan színészek mintha egy félreütő metronóm hangjára mondanák fel a jól-rosszul betanult szövegüket. Ezzel pedig a komédia ideális esetben bájosan csetlő-botló hőseinek minden vonzereje elvész. Esendő emberek helyett, félrehangolt bábokat látunk a vásznon. Egyedül Balla Eszternek sikerül néha valódi érzelmeket felidéznie, és a testvéreit játszó Martinovics Dorina és Kopek Janka is mutatnak életjeleket, főként, ha hárman együtt vannak a színen. A többieknek ilyen luxusra már nem futja, de legalább nem szúrtak úgy ki velük az alkotók, mint Szabó Simonnal és Oroszlán Szonjával. Néha izgalmas, amikor egy állandó szerepbe kényszerített színészt felszabadítanak, és korábbi alakításaival szöges ellentétben álló karaktert bíznak rá, de a Kölcsönlakás esetében ez a próbálkozás is katasztrófába fulladt. A faragatlan tuskóként ismertté vált Szabó Simon a finomkodó, modoros dizájner szerepében olyan, mint egy tüllszoknyás elefánt a szaniter üzletben. Csak sokkal kevésbé vicces. Oroszlán Szonja félénk íróként pedig lehetne akár egy szexuális fenevad is, akinek elfojtott energiái a lehető legrosszabbkor törnek felszínre, hogy tovább fokozzák a káoszt, de nem így történik. Az erkölcs az erkölcs, ezzel nem szabad viccelni.

Feltehetően az összes jelenet esetében így gondolhatta ezt a forgatókönyvíró, az Üvegtigrissel ismertté vált Búss Gábor Olivér. Minden legyen egyértelmű, már-már az ostobaságig leegyszerűsített, nehogy a közönség fennakadjon a túlbonyolított vicceken. Ezzel azonban azt érték el, hogy a komédia lényege, a duplafenekű humor egyszerű Sas-kabarévá változott, ahol a pumi, mint ősi magyar kutyafajta és a punci, mint női nemi szerv hangzásbeli hasonlósága lehet a vicc forrása. Ebből lesz 2019 legszexibb vígjátéka – az alkotók szerint.

A vígjáték, ahogy arról már volt szó, a legkegyetlenebb műfaj. Minden apró hibát nevetség tárgyává tesz, és ez igaz a rendezőre is. A humor levetkőztet, a művész pőrén áll a közönség előtt, kitárja karjait és csak annyit mond, ez van, nevessetek. Dobó Katával is ezt teszi a Kölcsönlakás. Nekünk pedig sírni lenne kedvünk.