Nemcsak John Williams és Hans Zimmer tud zseniális filmzenéket írni, bár néha olyan, mintha csak ők ketten léteznének. Morricone, Vangelis és Rózsa Miklós persze örök alternatívák, de immár melléjük tehetünk egy itthon eddig kevésbé ismert nevet: Michel Legrand-ét. Életművét könnyen megtaláljuk a dalaiban.
Napjaink két agyonjátszott és agyonhallgatott filmzeneszerzője John Williams és Hans Zimmer. Az 1932-es születésű John Williams felfoghatatlan mennyiségű Oscar-jelölést kapott mostanáig, jelenleg 51-nél tart, ennél csak Walt Disney-nek jött össze több. A legutóbbit 2017-ben Az utolsó Jedikkel érte el, míg magát a díjat eddig ötször kapta meg, többek között
1977-ben a Csillagok háborújával (mármint az alapfilmmel, ami később felvette az Egy új remény címet), 1993-ban a Schindler listájával.
A német Hans Zimmer egész más generáció, jelenleg 61 éves, ő jegyzi az Esőember, Az őrület határán vagy éppen a Gladiátor és a Sherlock Holmes muzsikáját. Neki is van Oscarja, mégpedig 1994-ből, Az oroszlánkirályért.
Amiért most e két nevet előhoztuk, az, hogy alternatívát nyújtsunk e két – egyébként briliáns elme – dallamaira. Persze vannak azért örök alternatívák filmzenében – Ennio Morricone, Vangelis, Rózsa Miklós, hogy csak hármat mondjunk – ám a klasszikus zene népszerűsítésében elkötelezett
Bartók Rádió is rendre John Williamshez és Hans Zimmerhez nyúl, amikor mostanában előveszi a filmzenéket.
Kivéve, ha nem. Ezért is jó, hogy létezik a Cine-java című műsor, amely most rengeteget tett azért, hogy megismerjük és megszeressük Michel Legrand alkotásait.
Az 1932-es születésű francia zeneszerző idén január 26-án hunyt el, itthon az igazi felfedezéséhez mintha halálhíre adta volna az alapot. A Cine-java egyik februári műsora róla szól, történetéhez a legjobb dalaiból válogattak, a műsor itt továbbra is meghallgatható.
Ha valakinek ez fontos, Oscarból itt sincs kevés, sőt… Michel Legrand háromszor is megkapta, először Thomas Crown-ügy Les moulins de mon coeur (Szívem malmai) című betétdaláért 1969-ben, aztán A kamaszkorom legszebb nyaráért 1972-ben, majd 1984-ben a Yentl című – Barbara Streisand – filmmel.
Michel Legrand zeneszerző, karmester és (dzsessz)zongorista volt egy személyben. Mint halála után a távirati iroda is beszámolt róla,
olyan művészekkel dolgozott, mint Ray Charles, Orson Welles, Jean Cocteau, Frank Sinatra vagy Édith Piaf.
Énekesek zongorakísérőjeként és dalok feldolgozójaként kezdte a pályafutását, majd az újhullám megjelenésekor az 1960-as években filmzenéket kezdett komponálni. A francia Catherine Deneuve főszereplésével készült Cherbourgi esernyőkkel ő lett a francia musical atyja, a különleges hangvételű filmet a szereplők végigéneklik, beleértve a párbeszédeket is.
A Cherbourgi esernyők Karády Katalin, Szécsi Pál és Koós János is előadásában is elhangzott itthon egy-egy dal erejéig, de alighanem kevesen tudták, kinek a szerzeménye.
Michel Legrand alakjáról a zenéi közül a legtöbbet talán az a felvétel mond el, amelyen maga zongorázza és énekli el élete talán legszebb alkotását.