Harminc éve, 1989. január 22-én hunyt el Weöres Sándor. Halálról, életről, öröklétről írt alkotásaiból válogatottunk.
Weöres Sándor géniusza leírhatatlan, nem is erőlködnénk a leírásával. Ezzel együtt most, halálának 30. évfordulóján született már olyan írás, amely érzékeltetni tud belőle valamit, ilyen a Magyar Kurír összeállítása.
Aki az életútjára kíváncsi, néhány mellbevágóan aktuális gondolatával, annak a cultura.hu-n megjelent sorokat tudjuk ajánlani.
De Weöres Sándor világáról, pontosabban arról a világból, amelybe betekintést nyerhetett, természetesen ő mond el a legtöbbet. Halálévfordulóján halálról, életről, örökéletről írt verseiből, gondolataiból válogatottunk.
Öröklét
A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem
a síkság, hegy, tenger, folyó
öröknek látszik és muló.
Világűr és mennyboltozat
sok forgó égi kapcsolat
a milliárdnyi tűzgolyó
öröknek látszik és muló.
Mit eltemet a feledés,
egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület mely elpörög
Múlónak látszik és örök
Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.
Meztelenség
A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: „Teljesen tiszta vagyok.” De vannak, igen kevesen, egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kinálkozik; ha veszíteniök kell, vagyontárgyat, egészséget, családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi. Szavaikból nem sokat meríthetsz, de lényükből magát a mindenséget.
Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni: máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább.
Akik megtalálnak
Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.
Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.
Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.
Keresem azt, aki enyém:
ő is keres majd. Megtalál.
Én önmagamat keresem:
egyetlen lesz, ki nem talál.
Én keresem az életem:
életem egyetlen halál.
Én keresem halálomat
és életem majd megtalál.
(AA)