A legvadabb összeesküvés elméletek, melyek mindmáig a Titanic körül keringenek

A Titanic elsüllyedését követően rengeteg olyan teória látott napvilágot egészen napjainkig, miszerint nem csupán szerencsétlen baleset, vagy emberi mulasztás következménye volt a katasztrófa, amely 1517 ember halálát okozta.

Ezek közül bemutatunk most néhányat, amely teóriák valóban komoly visszhangot kaptak a maguk idejében, vagy a szerencsétlenséget követő néhány évtizedben.

Az RMS Titanic a kor egyik legnagyobb és legfelszereltebb utasszállító óceánjárójának számított a 19. század elején. A hajó 1912. április 10-én indult első, és egyben utolsó nagy útjára 2223 utassal a fedélzetén Southamptonból New Yorkba, azonban pár nappal később, április 14-én éjjel az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött, melynek következtében pár órával később kettészakadt a hajó törzse és elsüllyedt.

De nézzük is akkor, hogy milyen összeesküvés elméletek szövődtek a Titanic katasztrófájával kapcsolatban:

J. P. Morgan szervezte meg a katasztrófát, hogy végezzen riválisaival

A teória szerint a dollármilliomos bankár, J. P. Morgan az üzleti riválisait, Jacob Astort, Isidor Straust and Benjamin Guggenheim-et kívánta eltenni láb alól, akik mindannyian a hajó fedélzetén tartózkodtak.


Jacob Astor, Isador Straus, és Benjamin Guggenheim (balról jobbra)

Ezt arra a tényre alapozzák a konspiráció hívei, hogy eredetileg Morgan is a Titanicon utazott volna New Yorkba, de röviddel az utazás előtt meggondolta magát. Arra azonban már nem adnak magyarázatot, hogy mégis hogyan volt képes elintézni, hogy a hajót a jéghegynek vezettesse, és a katasztrófát követően vetélytársai pont az áldozatok közt legyenek.

Az elmélet alapján Morgan azért akarta őket megöletni, mert ellenezték a Federal Reserve (Szövetségi Tartalék), vagyis az Egyesült Államok jegybank rendszerének a létrehozását. És habár Astor és Guggenheim nyíltan nem foglalt állást a témában, Straus valóban ellene volt.

Ennek a teóriának az alternatív változata, hogy a Rothschild bankár-család vagy a jezsuiták voltak azok, akik ilyen tragikus módon rendezték meg Astor, Straus és Guggenheim halálát a Titanicon. Azonban ahogy azt a The Washington Post is megjegyzi: „Az egész egy évszázados antiszemita szóbeszéd…  A Rothschild család az 1800-as évek elején Európa-szerte alapított bankházakat, és a család azóta is az összeesküvés-elmélet kedvelőinek egyik fő célpontja.”

A Titanic soha nem is süllyedt el

Egy ilyen teória is szárnyra kapott egyesek közt, ugyanis az emberek annak idején is kaphatóak voltak a biztosítási csalással kapcsolatos sztorikra, így talán nem meglepő, hogy ez az egyik legnépszerűbb összeesküvés-elmélet.

Az elmélet hívei szerint a Titanicot a tulajdonos cég, a White Star Line kicserélte annak egyik testvérhajójára, az RMS Olympic-re, ami valóban nagyon hasonlított a Titanicra, ám egyik óceánjáró biztosítási értéke sem fedezte volna a másik teljes kárát.

A történet alapja, hogy az Olympic 1911 szeptemberében szintén súlyosan megsérült útja során, miközben Southamptonból New Yorkba hajózott, és vissza kellett térnie Belfastba, a Harland and Wolff hajógyárba, hogy megjavítsák. Miután kijavították a sérülést, a hajó ugyan sikeresen megtette a Southampton–New York útvonalat oda és vissza, de 1912 márciusában, néhány héttel a Titanic indulása előtt vissza kellett térnie Belfastba további javítások elvégzésére.

A konspiráció szerint, néhányan úgy vélték, hogy az Olympic túlságosan károsodott ahhoz, hogy a továbbiakban nyereségessé váljon az üzemeltetése, ezért nem érte volna meg, hogy az érte járó biztosítás fejében megjavítsák a hajót. Ekkor jött képbe testvérhajója, a Titanic, melyet szerintük kicseréltek a sérült hajóra, hogy az amúgy is sérült Olympic elsüllyesztésével a Titanicért járó magasabb kárösszeget kapja meg a vállalat.

Paul Burns, a Titanic Múzeum kiállításnak az elnöke és kurátora elismeri, hogy bár igen elmés a történet, azonban teljesen abszurd.

És bár a teória hívei sokáig kitartottak történetük mellett, már a kezdetektől fogva számos ok volt, ami miatt gyenge lábakon állt a sztori. Ezek közül az egyik legfőbb ellenérv az volt, hogy a Titanic biztosítása sem lett volna elegendő az Olympic okozta veszteségek fedezésére. Illetve pont az ekkortájt szintén New Yorkba tartó, és a Titanic rádiójeleit észlelő Olympic legénysége erősítette meg a hírt április 15-én, miszerint a Titanic valóban elsüllyedt.

Az Olympicot végül megjavították és még közel negyed évszázadon keresztül járta ezt követően a tengereket, míg 1935-ben végleg kivonták a forgalomból.

Egy múmia átka sújtotta a Titanicot

A katasztrófa egyik áldozata az a William T. Stead volt, aki a 20. század elején ismert brit újságszerkesztőként rejtélyes, spirituális témákat kutatott. Életének utolsó éveiben egy múmia átkával foglalkozott, amely jó ideje már lázban tartotta a londoni lakosokat, és ami sokak szerint számos pusztításért és katasztrófáért volt felelős a brit fővárosban.

A különféle „egyiptomi átkok” és az „indián temetkezési helyek” mítoszaihoz hasonlóan, ez a mítosz is a gyarmatosítók aggodalmát fejezte ki azon emberek iránt, akiknek földjeit kizsákmányolták.

A katasztrófa túlélőinek elmondása szerint Stead a Titanic fedélzetén is sokaknak elmesélte a múmia átkáról szóló történetét. Miután a hajó elsüllyedt, az egyik túlélő elmondta Stead történetét a New York World című folyóiratnak, és a média kissé tovább színezve azt, felkapta a sztorit. A rá következő hónapban a The Washington Post már ezzel a hatásvadász címmel jelentette meg a cikkét:

A Titanic szelleme: Hoodoo múmia átka üldözte az embert, aki a történelmét írta.

Burns úgy véli, hogy néhány ember összeköti a „múmia átkát” azon egyiptomi leletekkel, melyeket a túlélő Margaret Brown valóban magával vitt a Titanicon, hogy eljuttassa a denveri múzeumba.

A történet másik változata szerint a szóban forgó múmia szintén a Titanic fedélzetén volt, mert a British Museum korábban eladta azt egy amerikainak, és éppen a Titaniccal szállították volna át New Yorkba.

Ám az igazság az, hogy ez a múmia még mindig a British Museumban van, és semmilyen másik múmiát nem szállított a hajó, így a többi összeesküvés-elmélethez hasonlóan ez a történet elég valószínűtlennek tűnik.

A hajó számát „NO POPE”-nak olvashatjuk tükörben nézve

Az egyik mítosz szerint a Titanicot építő belfasti Harland and Wolff vállalat mélyen katolikus munkásait lesújtotta az eset, mikor meglátták egy tükörben a hajó számát, amely így a „NO POPE”, azaz „nincs pápa” szövegként volt olvasható. Ezt igen rossz ómennek vették, és a katasztrófát követően többen is erre a rossz előjelre hivatkoztak.

De van ennek a történetnek bármi alapja is? Nem igazán, ugyanis a történet két szempontból is igencsak sántít.

Először is a hajóra festett hajótest szám igazából a 401 volt, ugyanaz, mint a telephelyszáma a Harland and Wolff-nál, illetve a Kereskedelmi Tanácsnál bejegyzett száma is 131.428. De még ha a szám valóban a 3909 04 is lett volna, akkor sem keltett volna riadalmat az ír munkások között, mivel azok már nem katolikus felekezetűek voltak, hanem protestánsok, ugyanis a politikai változások következtében a gyárak többnyire már csak protestáns munkaerőt alkalmaztak a 20. század fordulójára.

Hogy ez a téves történet valójában miért kapott szárnyra, senki nem tudja. Feltételezhetően a korabeli katolikus-protestáns ellentétek kapcsán vált később szóbeszéddé a munkások körében a Titanic katasztrófáját követően.

Mint láthatjuk, az emberi fantázia soha nem ismert határokat, és mindig is szerette valamiféle misztikus, megmagyarázhatatlan dologhoz kötni a nagyobb katasztrófákat. Így történt ez a Titanic esetében is, ahol most csak néhány jelentősebbnek mondható konspirációt osztottunk meg a sok közül.

Paul Burns, a Titanic Museum kurátorának elmondása szerint, a múzeum látogatói közül még mai napig is sokan rákérdeznek egy-egy Titanic körüli mítoszra, amely azt mutatja, hogy az embereket most is inkább a misztikum vonzza jobban, mint a valóságon alapuló száraz tények.