Mit csinálj az őrült gyilkossal, akit nem lehet megölni?

[[video]]Halloween éjszakáján rémisztgetni nem nagy teljesítmény, hiszen mindenki ezt csinálja. Az ijesztő jelmezek alatt rejtőző gyerekek persze inkább a csokiért mennek, és nem azért, hogy bárkit halálra rémisszenek. A Mindenszentek előtti este hagyománya azonban mégiscsak a boszorkányokig, démonokig és kísértetekig nyúlik vissza, akármilyen édesek hát az angolszász világ gyerkőcei az édességgel teli kosaraikkal, a házilag készített szellem-lepedők, véres göncök és rémálarcok mögött bárhol ott lehet az igazi gonosz. Akitől eleinte nem is félünk, hiszen Halloween van, épp az a furcsa, ha valaki nem öltözik őrült gonosztevőnek, így amikor kiderül, hogy a sok játék között van egy véresen komoly gyilkos is, már késő. Ebből a nyugtalanító gondolatból indult ki John Carpenter, amikor 1978-ban elkészítette Halloween című horrorját, amelyben az azóta kultikussá vált Michael Myers nevű fiktív sorozatgyilkos szedte áldozatait.

Myers nem csak az egyik legrémisztőbb, de a legkeményebb gyilkos is a világon. Az elmúlt negyven év alatt többször leszúrták, lelőtték, lefejezték, elgázolták és elégették, de elpusztítani sosem tudták. A vérfagyasztó maszk mögé rejtőző pszichopata gyilkológép ismét visszatért, hogy újra – talán utoljára? – szembenézzen egykori áldozatával, akit négy évtizede futni hagyott.

Carpenter 1978-as filmje mérföldkő volt a slasher (amelyben általában egy pszichopata gyilkos gyomorforgató módon végez az áldozataival) horrorfilmek terén. Nélküle aligha készültek volna el, de legalábbis egészen másként működtek volna az olyan horror-szériák, mint a Péntek 13, a Rémálom az Elm utcában, a Sikoly, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron és így tovább. Nem Carpenter filmje volt az első a műfajban, hiszen A texasi láncfűrészes mészárlás és a Fekete karácsony jó pár évvel megelőzték a Halloweent, ám a feszültségkeltés nagymestere remekül építette fel a sztorit, amelynek elemei azóta is több tucat horrorban bukkantak fel. Az első film sikere szinte kötelezővé tette a folytatásokat, annál is inkább, hiszen Carpenter a fináléban nyitva hagyta a kérdést, vajon Myers életben maradt-e. És hamarosan jöttek is az újabb Halloween-filmek, majd a képregények, regények, számítógépes játékok és minden, amit el lehetett adni a maszkos őrült segítségével.

A széria immár 11 részesre duzzadt, ám a Magyarországon most bemutatott epizód csak az első részről vesz tudomást, ami azóta történt, arról nagyvonalúan elfeledkezik. Ezért is tértek vissza az első rész címéhez, mindenféle hangzatos kiegészítés nélkül. Nem újdonság ez a franchise életében, hiszen a harmadik részben például nem is esett szó Myersről, az 1998-as H20: Húsz évvel később című hetedik felvonás pedig semmissé tette a megelőző három rész történetét. Tizenegy éve Rob Zombie készítette el az eredeti film szinte pontos másolatát, majd annak folytatását, hosszú előkészület után idén pedig a mozikba került a legújabb darab, amelyben a negyven évvel ezelőtti gyilkos mellett első áldozata, a hajszál híján megmenekült Laurie Strode is visszatér, méghozzá az eredeti film színésznője, Jamie Lee Curtis alakításában.

A Halloween-széria sztorija egy megdöbbentő gyilkossággal indult: a hatéves Michael Myers késsel lemészárolta saját nővérét. Az eset után elmegyógyintézetbe került, ahonnan 15 évvel később kiszabadult, és ámokfutásba kezdett, pont Halloween éjszakáján. Célpontjai a nővéréhez hasonlóan fiatal lányok voltak, akik esténként (így a tragikus éjszakán is) gyermekekre vigyáztak. Fojtással, belezéssel, vagy épp a torok elmetszésével végezte ki gyanútlan áldozatait, az egyik babysitter azonban nem adta könnyen az életét. Laurie Strode (Jamie Lee Curtis első filmszerepében) keményen küzdött, és végül lenyomta a pszichopata gyilkost.

Azóta eltelt negyven év, és amíg Myers (az eredeti film gyilkosát játszó Nick Castle tért vissza a szerepbe) egy elmegyógyintézet vendégszeretetét élvezi, Laurie Strode egy erődszerű házban várja, hogy egykori támadója ismét felbukkanjon. A nő mindenre felkészült, közelharcból épp úgy kiképezte magát, mint fegyveres küzdelemből, és a csapdákkal, rejtekhelyekkel, és egyéb nyalánkságokkal felturbózott házikó is készen áll Myers visszatérésére.

A négy évtized a nő számára hamar elillant, a közönség memóriáját ugyanakkor fel kell frissíteni, így a sztori egy újságíró párossal indul, akik a sorozatgyilkos motivációját igyekeznek felderíteni. Nyomozásuknak köszönhetően egész könnyen vehetjük fel a fonalat a tíz rész alatt többször újra- és felülírt sztoriban. Hamar találkozunk a főgonosszal is, igaz, csak hátulról látjuk őt, sötét hatalmát azonban így is remekül felmérhetjük: az elmegyógyintézet hatalmas nyitott terében „sétáló”, vagyis bilincsben az udvar padlójához rögzített társai fékevesztett reakciója jelzi, Myers semmit sem veszített őrületéből. Ezt csak felerősíti a bizarr jelenet képi világa: a piros-fehér kockakövek fölött őrjöngő betegek, és a halálos csendben mereven előre tekintő Myers alakjának kontrasztja.

Időközben, ugyancsak az újságírók munkájának hála, megtudjuk, hogy a nagy készülődés közben Strode élete tönkrement, kétszer elvált, és elveszette a lánya feletti felügyeletet is, akivel szinte minden kapcsolata megszakadt, így a nő még az unokáját is alig ismeri. Egy dolgot tud, hogy a világ kegyetlen és gonosz. Sajnos azonban erről nem sikerül időben meggyőznie a leszármazottait. Pedig gyorsan kiderül, hogy Laurie-nak van igaza, Myers, miközben egyik intézményből szállítják a másikba, egy balesetnek köszönhetően kiszabadul, és néhány rutinszerű gyilkosságot követően – csak, hogy ki ne menjen a gyakorlatból – elindul gyermekkora színhelyére, (a fiktív) Haddonfieldbe.

Ezzel, ahogy arra számíthattunk, elszabadul a pokol. Myers áldozatokra les, a holttestek útja pedig szükségszerűen Laurie-hoz vezet. Csakhogy az eredeti áldozatnak azóta utódai is lettek, akiket egy igazi pszichopata gonosztevő nem hagyhat figyelmen kívül, a nagyi előtt a lányt (Judy Greer) és az unokát (Andi Matichak) is el kell tennie láb alól. A féktelen belezés és fojtogatás közepette azonban arra már nem jut ideje, hogy végiggondolja, ha annak idején eggyel nem bírt, vajon milyen eséllyel száll szembe három nővel, akik génjeikben hordozzák az őrült gyilkosok elleni küzdelem minden csínját-bínját?

A közepesen vagy egészen gyalázatosan rossz részek alaposan megtépázták a Halloween-franchise hírnevét. A szérián az sem segített, hogy állandóan új történetszálat vettek fel az alkotók, így talán már a megveszekedett fanatikusok sem nagyon tudták követni, hol tartunk, ki van még életben, és ki akar meggyilkolni kicsodát. Az új film emiatt is komoly hátrányból indul, David Gordon Green rendezőnek, és a forgatókönyvet rajta kívül jegyző párosnak, Danny McBride-nak és Jeff Fradley-nek köszönhetően azonban az alkotás gyorsan legyőzi a problémákat, és előnyt kovácsol a széria gyengeségeiből. Egy kultfilm örökébe lépni nem egyszerű, az új Halloween azonban tisztességes folytatás, pontosabban újrakezdés lett. Nemcsak tiszteletadásként, de önértékén is értelmezhető horror, amely ugyan nem újítja meg a műfajt, és közel sem lesz olyan hatása, mint az eredetinek, de a műfaj rajongóinak nem okoz majd csalódást.

De még azoknak sem, akik többet keresnek egy filmben a rémisztgetésnél. A történet ugyanis túlmutat a gyilkosságokon, és a gonosz természetének analízisévé válik. Azért senki ne rémüljön meg, nem pszichológiai doktori disszertációt alkottak a forgatókönyvírók, csupán csak alaposan körüljárták, mi motiválhat egy bomlott elméjű gyilkost, hogy elkövesse a szörnyű tetteit. Élvezetet nyújt neki, gyermekkori traumáját dolgozza fel ezen a kegyetlen módon, vagy ő maga a megtestesült gonosz? Megnyugtató választ persze nem kapunk, hiszen amikor menekülni kell egy álarcos őrült elől, fene se akar okos kérdéseket feltenni, pláne nem megválaszolni azokat, akkor csak a túlélés számít.

A Halloween több szempontból is napjaink társadalmi problémájának ütőerén tartja a kezét. Nehezen szabadulhatunk a gondolattól, hogy a szükségszerűen bekövetkező támadásra készülő Laurie a háborús paranoia szimbolikus alakja. Az újrainduló, és egyre jobban felpörgetett fegyverkezési verseny közepette, a nő állandó készenléti állapotát nem könnyű máshogy magyarázni. És persze a nők elleni erőszak, illetve a női nem küzdelme a támadások ellen is hangsúlyos szerepet kap, amely a MeToo-mozgalom idején több mint aktuális. Hogy mást ne mondjunk, három generáció női hősei fognak össze a kérdés nélkül pusztító férfi erő ellen, a diadaluk persze erősen kérdéses, hiszen, mint tudjuk, Michael Myerst nem lehet csak úgy elpusztítani. Így már most nagy összeggel fogadnánk a hamarosan érkező folytatásra.

Annál is inkább, mert a Halloween minden idők második legjobb horrorjaként nyitott az amerikai mozipénztárakban, négy nap alatt több mint 100 millió dollárt szedett össze.

(fib)