Már a király temetésére készülnek a palotában: nagyon rosszul van III. Károly, szomorú hírek érkeztek az uralkodó állapotáról
Október 23-án éjjel a forradalmárok egy mobil rádiós kocsit telepítettek a Parlamenthez, és innen folytatták a rádióadást, telefonvonalak segítségével. Zene gyanánt néhány bakelitlemezre bukkantak, rajta Beethoven Egmont-nyitányával– olvasható a Fidelio honlapján megjelent friss cikkben.
Az Egmont-nyitány szólt akkor is, amikor október 24-én délben Nagy Imre bejelentette, hogy amnesztiát kap, aki azonnal leteszi a fegyvert. De gyakran felcsendültek részletek a Bánk bánból is Simándy József, Fodor János, Melis György és Radnay György előadásában: a Hazám, hazám, az összeesküvési jelenet, illetve a Meghalt a cselszövő (a Hunyadi Lászlóból). És még sok más klasszikus zenemű, amely a szabadságról szólt: a Nabucco, a Don Carlos és az Igor herceg (Borogyin) dallamai– írja a Fidelio.
1989 kora tavaszán született, jóval az újratemetés előtt, és ahogy a legtöbb számunk, ez is közös munka eredménye volt. A dal zenei ötlete Dorozsmai Pétertől származik, az eredeti angol szöveget Duncan Shiels írta, aki a nyolcvanas évek végétől egy brit lap munkatársaként tudósított Magyarországról. Duncan ezt megelőzően már több új számunk angol szövegének szerzője volt, amelyeket az akkor Ausztriában, a Robert Ponger stúdiójában készülő új EAST CD-re szántunk. (Robert Ponger Falco producereként és zeneszerzőjeként tett szert nemzetközi hírnévre és jelentős vagyonra.) A történethez tartozik, hogy amikor 1988 májusától a Bécs melletti stúdióban dolgoztunk és a közeli panzióban laktunk, az osztrák televízió esti híradójában rendszeresen olyan felvételeket láttunk Magyarországról, amelyek az akkori MTV-ben nem kerülhettek adásba. Nagyon bevésődött egy képsor, amely emlékeim szerint 1988. június 16-án készülhetett. A 301. parcella gazos, elhanyagolt sírjai között többnyire idős emberek emlékeztek rokonaikra, szeretteikre, az ötvenhatos forradalom mártírjaira, amikor a közeli bozótosból váratlanul lovasrendőrök ugrattak elő. A gyászolók közé rontottak, és a kardjukkal hadonászva, időnként egy-egy ütést mérve a menekülőkre, szétkergették az embereket. Kinti munkánk során sokszor volt közöttünk beszélgetés témája az akkori magyarországi történések és az osztrák híradóban látottak. Duncan-nek is hasonló élményei lehettek, hiszen hosszú heteket töltött velünk a stúdióban és a panzióban– mondja Móczán Péter, az East frontembere nullahategy.hu oldalon korábban megjelent nagyinterjúban.
1989 tavaszán elkészült a dal hangfelvétele Tamás halandzsa énekével, majd néhány nap múlva Duncan megírta rá a szöveget, angolul. A számnak a Wind Of Change címet adta, mert az angol szövegnek fontos eleme volt a rendszerváltozás is. Majd néhány hét elteltével Márkus Józsi megírta a magyar szöveget, amelynek a témája szintén az 1956-os forradalom volt, de ebben a verzióban a rendszerváltozás kevesebb hangsúlyt kapott. Közben megérkezett Nyugat-Európából az a Umatic videokazetta, amelyen az ötvenhatos archív filmfelvételek voltak, olyanok, amelyeknek a jelentős része nem volt megtalálható a hazai filmarchívumokban. A klip a titokban készült Magyar Televízió Szabadság téri épületében. A vágószobákban készülő műsorok kapacitásából innen-onnan egy-két órákat lecsípve készült a teljesen archív felvételekből összeállított mű. Márkus Józsi volt a rendező és Balczer Frigyes a vágó. Amennyire én tudom, Sándor István, A hét című műsor akkori főszerkesztő-helyettesének támogatása segítette a klip megszületését és adásba szerkesztését. 1989. szeptember 10-én így lett része a rendszerváltozásnak az East ’56 című dala és klipje. A következő hónapokban, amikor sorra dőltek le kelet-európai diktatúrák bástyái a világ számos pontján sugározták a televíziók a klip angol nyelvű változatát– emlékezett vissza a dal megszületésére Móczán Péter.