Bundabotrány Az álommeló körül: kinek a puszipajtása a hisztis jelölt, Rachel?
A fotózás alapjait szinte teljesen magamtól sajátítottam el, bár tapasztaltabb barátaim igen sokat segítettek ebben. Nagy nehézségek árán szereztem meg csak – tökéletesnek még ma sem nevezhető – felszerelésemet, ami természetesen még most is fejlesztés alatt áll, ahogy a technika fejlődik. Bár egyik alapelvem az, hogy a technika nem mindenható, a kedvenc mondásom pedig az, hogy minden rossz munkás a szerszámát szidja. (…) Minden kattintást úgy igyekszem elkövetni, hogy az valamivel mindig többet nyújtson a néző számára a megszokott látványnál. (…) A fényképezés szinte átalakította az egész életem, életformámmá vált. Más szemmel nézem a világot is, mióta a keresőt a szemem elé emeltem. Egy lehullott levél, egy emberi mosoly is más már számomra mint azelőtt, mert amikor valami szépet látok, képzeletben akkor is exponálok egyet. (…) Hálás köszönet családomnak, feleségemnek Enikőnek, lányomnak Dorcinak, és fiamnak Donátnak, hogy támogatnak, illetve elviselik őrültségeimet.(Arday)