Házibuliban Ákossal

Ákosék ugyanis a 12. kompkoncertet tartották meg, amely a MOL Nagyon Balaton programsorozat részeként már számos hazai előadónak adott lehetőséget egy ilyen bulira. Az eseményről annyit érdemes tudni, hogy a tó két túlsó partjáról elinduló két komp a Balatonon találkozva beáll egymás mellé, és a nagyérdemű onnan élvezheti a performanszt. A két építményen nagyjából 1000 főnyi Ákos rajongó foglalhatott helyet, de én így is abszolút úgy éreztem, hogy egy házibuliban kötöttem ki Ákossal, ugyanis még kiemelt állójeggyel sem jutottam korábban ilyen közel az énekeshez, igaz volt már szerencsénk személyesen is találkozni.

Az élmény akkor hágott tetőfokára, amikor észleltem, hogy a méltán híres Világi Péter társaságában bulizhatom végig a 105-110 percre tervezett fellépést. Az estet csak tetézte, hogy életem legrosszabb vice házmesterét is meg kellett innom, amit nem igazán hiszem, hogy szódával keverhettek, mert ilyen rossz íze nem tud lenni két deci rozénak önmagában némi bubis vízzel. Szóval muszáj volt rádobni egy 4 dl-es, csapolt Sopronit is. Mindezt megspékeltem a világ legborzasztóbb és legszárazabb kiflijébe belegyömöszölt hot-dog élményével is a koncert végén.

Ákos viszont szerencsére hozta magát. A Kezdet Előtt című intro idején ugyan bedöglött a mikrofon és gyakorlatilag minden második Ákos szót lehetett érteni, de mire kedvenc 50 évesünk felállt a színpadra, addig már nagy örömmel lopta el Lepe mikrofonját, hogy némi zúzással köszöntse a közönséget. Én a szerencsésebbek közé tartoztam, és már alapból a komp színpadjáról futhattam vízre, de a másik hajóról érkező társaság számára is volt lehetőség átjönni. Ugyanakkor azon a réven is tökéletesen látszott a színpad akár magasabbról, akár az alsó szintről, így senki nem panaszkodhatott a kilátás miatt.


A buli jellemzően egy klasszikus rock-koncertet hozott, ahol Ákos megtartott néhány számot az 50 ülős sorozatból, de leginkább a jól ismert slágerekre fókuszált. A Szabadonnak viszont nem áll túl jól a rockverzió, de a Bonanza Banzai számok és az Ikon-Hello szintű klasszikusok még mindig akkorát szólnak, hogy bármelyik élő koncerten meghallgatnám azokat. A magam részéről azt hiszem négy éve voltam utoljára Ákos bulizós koncerten és egyre inkább azt érzem, hogy bármennyire imádom az ilyen koncerteket, sokkal jobban vágyom a különleges, ritkán játszott számokat és az 50 típusú eseményeket. Illetve a mai napig mindannyian idézzük a 2006-os albumbemutatót, ami egy kegyetlenül erős anyagot volt hivatott bemutatni. Az énekes rengeteget játszik és egyszerűen nyughatatlan, a magam részéről titkon nagyon várok egy 30 éves Bonanza Banzai bulit, vagy egy angol koncertet. Nem hiába, elkényeztetett bennünket Ákos, és ma már mindannyian kiemelt extrát várunk tőle, bár eddig nem igazán kellett csalódnunk.

 

Ákos mindenesetre szeptember végén jön egy középlemezzel, amin négy új dalt találunk. Ennek tematikája várhatóan a rockos vonalat viszi majd, aminek részese lesz Madarász Gábor és Bánfalvi Sándor ellenállhatatlan zúzós stílusa. Nagyon várjuk már!