promotions.hu
Sötét mód
Keresés
Menü megnyitás
Nick Cave vagy QOTSA? Megpróbálunk segíteni az utolsó pillanatban
Borítókép:  kcbi.org
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc
Promotions
Megosztás
Másolás
Nagy dilemma ez, ugyanis mindkét banda nemcsak hogy kiváló élőben, de rendszerint csavarnak is egyet a dalaikon, amikor élőben tolják, szóval nem azok a „kipipálható” sztárok ők, akiket elég egyszer, vagy kétszer megnézni.

Úgyhogy dönteni talán pénzfeldobással lenne a legkönnyebb, de aki ódzkodik az eféle megoldásoktól, annak összeállítunk egy 5+5-ös csomagot, hátha segítünk vele valakinek. Vagy ha még jobban összekavarjuk, akkor elnézést kérünk.

Nick Cave and the Bad Seeds

1. Loverman


James Hetfield személyes kérésére még a Metallica is feldolgozta. Ez már önmagában sokat elmond a dalról, de ha meghallgatjuk a szenvedélyes dühkitöréssel és sejtelmes szavalással kísért, lázálomszerűen lüktető számot, akkor mindjárt kapunk is párperces esszenciát abból, amit Nick Cave nyújtani tud a közönségének.

2. Weeping Song


A legjobb persze nyilván az lenne, ha a Queens Of The Stone Age és az ausztrál trubadúr egy színpadon lépnének fel és akkor ezt a nótát együtt énekelnék el, de hát ezen most ne búslakodjunk. Egyébként ha valaki el tud vonatkoztatni, ezeknek a karizmatikusra gyűrött arcú pacsirtáknak a gesztikulációjától, táncától, akkor érdemes alaposan elmélyedni a zenében, újra és újra meghallgatni, hogy pontosan mit is játszanak a háttérben a muzsikusok. Hamar kiderül, hogy a könnyen dúdolható sláger egy komplett miniszimfónia.

3. Into My Armsid


Persze, ha olyan munkamániás egy komponista, mint Nick Cave, akkor könnyen lehet, hogy a zongorán való matatás közben megtalálja a tökéletes dallamot, és akkor nem is kell bevetnie a maga kamarazenekarát, csak elénekelnie rá egy megkapóan szép szöveget. Egyszerűnek tűnik, de ilyen igazgyöngyöt csak azok találnak, akik tényleg lemennek nagyon, nagyon mélyre.

4. Stagger Lee


Régimódi történetmesélős dal, piramisszerűen építkező bluesos hangulatokkal megzenésítve. Ez Nick Cave egyik erőssége: eljátszani a színpadon egy sztorit, teljes eksztázisban, miközben világklasszis muzsikusok figyelik minden rögtönzött rezdülését, hogy azonnal reagáljanak rá. A közönség ilyenkor általában csak áll földbegyökerezett lábakkal és néz, mint aki nem hiszi el, hogy valaki még mindig képes ilyen előadásra.

5. Push The Sky Away


Tökéletes bizonyítéka annak, hogy Nick Cave-nek még mindig van érvényes mondanivalója, annyi lemez és annyi dal után is. És hogy mi ez a mondanivaló? Ehhez elég megnézni pár hozzászólást a YouTube-on és kiderül, hogy konkrétan életmentő ez a dal. Vagy lélekmentő. Mondjuk a kettő valahol egy és ugyanaz.

Queens Of The Stone Age

1. No One Knows


Hogy a QOTSA ezzel a nótával vált végleg szupersztárrá, a rock megmentőivé, popikonokká (megfelelő aláhúzandó), azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy fesztiválokon a No One Knows riffjét már úgy dúdolják kórusban, ahogy mondjuk a Seven Nation Army-ét szokás. De inkább hallgassuk az eredeti, pattogós verziót.

2. If I Had A Tail


Hibátlan ritmus, hanyag pengetés, misztikus vokálok a semmiből: szinte minden QOTSA-dalra el lehet ezt mondani, de mégis mindenkinek más a kedvence közülük. Ez különbözteti meg a nagyokat az utánzatoktól.

3. Make It With Chu


Na meg az, hogy olyasmit is bevállalnak, amit más nem merne. Na most, ezzel a félreérthetlen szöveggel megáldott, született slágerrel Josh Homme-ék 19-re lapot húztak, amikor rögzítették. Később pedig, amikor Cee-Lo-nak megengedték, hogy velük együtt énekelhesse a dalt, akkor kiderült, hogy ez tulajdonképpen egy soulszám, ami történetesen jól áll a Queens Of The Stone Age-nek.

4. The Lost Art Of Keeping A Secret


A csapat Rated R című lemezének egyik rejtett gyöngyszeme. Ezzel a koronggal nyitotta meg útját a QOTSA a sivatag legnagyobb stonerbandája címtől a világhír felé. Nem véletlenül: a lemez minden dala pimasz, furcsa, merész, kemény és csípős. Így egyszerre.

5. Little Sister


Egyszerű, mint egy pofon, de üt is akkorát. Lehetne belőle több mindent is kiemelni, kezdve a kolomptól, a sodró refrénen át, a zajos gitárhangzásig, de minek? Ez egy tökéletes rockhimnusz, amiről úgy tűnik, hogy bárki megírhatta volna, de hát mégsem ez a helyzet.

(Tompos Ádám)
Hasonló tartalmak
MaxiNewz
Színes
Tech & Tudomány
Helyi Hírek
Időjárás