A természetfeletti Tycho

Persze megnéztük a Hurts koncertet, amiből Sziki fogja majd a kritikát hozni nektek. Igazából idén kétszer is jártak Magyarországon, és nem tudnak rossz bulit csinálni, Theo Hutchcraft hangja meg még mindig zseniális élőben. A The Chainsmokers non-stop dubstep lüktetésébe már a VIP-ből néztem bele, és csak azért, mert tudom pár rajongó ismerősöm megkövezett volna, ha nem teszem. A látványon kívül nem sok mindent adott, a két lemezlovas főhős meg igyekezett többnyire remixekkel szétszedni a közönséget. Amúgy már harmadikak a legjobban kereső DJ-k listáján, de ez nem változtat a hozzáállásomon, hogy én egy forintot nem adnék értük. Így mentem is a Tycho koncertig a Sziget cirkuszába, ahol a The Black Blues Brothers olyan műsort adott, ami külön cikket fog érni a Fesztivál végén.

Scott Hansent (Tycho)afféle polihisztornak tartják a művészeti világban. Grafikus, fotós, zenész és emellett még képzőművészettel is foglalkozik. Igazából ezek a világok a zenéjében is összecsúsznak. Mondják ezt pszichedelikus IDM-nek, afféle intelligens tánczenének, downtemponak, én még ezt megcsavartam, és chill-indie stílusnak nevezem, keverve elektronikus elemekkel, mint mondjuk a minimal.

Tycho név egy embert takar, de hát már ez is gyakorlatilag együttesként működik. A banda talán nincs hozzászokva, hogy ilyen nagy közönségnek játszanak (bár már sokszor volt rá példa), mert az A38 bár csak a második helyen van a színpadok között a Szigeten, de még így is hatalmas. Ettől függetlenül remekül beterítették az egészet önmagukkal, zenével, na meg az elmaradhatatlan háttérvetítéssel, ami mindig adott egy kis pluszt.

Egy kis Electronic Beats Berlinben:

A Sziget közönsége tárt karokkal várta a hajnali fél 2-kor kezdő zenekart, és nem csak a szívüket, de a lelküket is kitárták feléjük. De miért is fog imádni a hallgatóság egy chill-indie bandát, akik hajnalban nem felrázni akarnak, hanem elrepíteni a zenéjükkel? Hát azért mert marha jók! Ráadásul instrumentális, és még ének sincs benne, de pont ettől képzelheted oda magadat, ahova akarod. Egy afféle modern klasszikus zene, aminek minden egyes pontja dermesztő precizitással van megkomponálva.

A Szigeten sem működhet minden, az első szám után egy kis technikai probléma volt, pont Scott szintijével, de utána minden ment tovább mintha mi sem történt volna. Mivel hosszabb koncertet kellett adniuk, így a srácok jobban elengedték magukat, és az elszállósabb, kicsit melankolikusabb számokat is elővették.

A frontember megint mindenhol ott volt a zenében, ha kellett a szintetizátorokat püfölte, ha kellett csodás szólókat játszott a gitáron. Bármit művelt, teljesen más világ kapuit nyitotta meg. De alapból a csapat tagjai is rugalmasak: úgy cserélgették a hangszereket, ahogy éppen jól esett nekik.

Ez a koncert egy örömzenélés volt, túlvilági dallomokkal, és Tycho eredeti stílusával. Ha az ember nem ismeri, és belehallgat, joggal kérdezheti, hogyan működhet ez több ezer ember előtt? Hát működik, és nem is akárhogyan. Ezért jó a Sziget, mert ilyen előadókat is elő mer venni a pakliból. Igazából ennek a kicsit őszi időre hajazó hétfő hajnalnak Tycho volt a nyertese, nem véletlenül. (Torony)

Akusztika a KEXP-ben: