Akinek 55 évesen is jól áll a seggriszálás

A Depeche Mode sokadik turnéja ez, amely egyben a legújabb lemez bemutatójaként is szolgál. Az új dalok nagyon is jól működnek ebben a köntösben. A Depeche Mode arca ma már nagyon más, mint akár tíz vagy húsz éve, és másként töltik be az új dalok a teret, mint a korábbiak, de a jó bor is idővel nemesedik és nyeri el új arcát.

A turné még csak alig három hete vette kezdetét, de máris hódít és terjed Európában, mert mit sem számítanak az évek, a srácok ugyanolyan formának örvendenek, mint évtizedekkel ezelőtt. Az Üllői úti stadionban még soha nem tartott koncertet a Mode(meg ugyebár még senki, ugyanis a DM vette el a koncertszüzességét), a Népstadion átépítése miatt azonban ez a pillanat is elérkezett és bár kevesebb nézőnek jut hely, mint a nemzeti arénában, de így a hangulat is jóval bensőségesebb, mint amit az open air koncerteken megszokhattunk a bandától.

 

A repertoárban persze most sem kellett csalódni, ugyanakkor a nem egyszeri koncertre járó fanatikus szinte könyörögne egy kevésbé ismert számért, amit legalább ő az égbe kiálthat az értetlen arcok között. A bizonyos számok elé kerülő új intró felvezetések viszont különös meglepetésekkel szolgáltak. A rájátszásban lejátszott David Bowie - Heroes című száma pedig tökéletesen illeszkedik a jelenlegi Spirit turné mondanivalójához, ahol többek között az az égető kérdés is felettünk lebeg, hogy vajon hol marad az a bizonyos forradalom? Jómagam mindenesetre négyévente egyfajta áldásnak tekintem, ha Dave Gahan szenvedélyes torkából személyesen is hallhatom az Enjoy The Silence, Walking In My Shoes, Personal Jesus hármast. Néhány dalhoz a korábbiakhoz hasonlóan ismét járt ajándékba egy egyedi videó, amit a kivetítőn csodálhattunk meg. A dalokhoz komponált alkotások teljes képet adnak, és jóval fentebb emelik az egyébként is fontos számokat. Így a koncert csúcspontjai közé nálam ismét a közös Home éneklés, a teljes Walking In My Shoes szám vagy Martin egy szál gitáros Somebody című nótája tartozott, de az Everything Counts is újra hozta az elvárt libabőr állapotot.

Összességében eszméletlen horderejű performansz az, amit kaptunk a fiúktól. Ebben pedig még mindig felfoghatatlan, hogy Dave Gahan vajon 55 éves kora ellenére is miként tudja ilyen lendülettel végig szaladgálni az egész koncertet, meg-megállva egy jól megszokott seggriszálásra, ami valószínűleg az egész világon csak tőle nem tűnik ócska ripacskodásnak. Andrew Fletcher továbbra is kitűnően tapsol, Martin vokálja feledhetetlen, a gitárjátéka és a megjelenése pedig remek. Semmi sem változik és ez pontosan így van jól! Abban pedig senkinek ne legyen kétsége, hogy négy év múlva újra visszatér a Depeche Mode és kapunk majd egy új albumot is, mert ez bizony nem csak nekünk, de a banda tagjainak is ugyanúgy egy életforma, amit szinte képtelenség abbahagyni. (Sziki)