Futball a mozivásznon

Mielőtt elmenekülnétek, kezdjünk is mindjárt a „Menekülés a győzelembe” című klasszikussal, ahol a futball maga testesíti meg a reményt és a szabadság iránti vágyat. A film talán a valaha készült leghíresebb alkotás futballtémában, hiszen olyan szereplők tűnnek fel a műben, amit nem sokat kell magyarázni. Stallone, Michael Caine, Max von Sydow színészlegendák mellett a világ valaha élt legjobb játékosa Pelé, az angol válogatott rendíthetetlen ’66-os csapatkapitánya, Bobby Moore és a szintén világbajnok Ardiles is szerepet kap. Bár nem világrengető darab, de kötelező.

Ám igazi korszakát mégis a 2000-es évek elején kezdte kiélni a szakma, hiszen a futballsztárok ekkor már valódi globális márkákká váltak és a jelenlegi átnyálazásból aligha kihagyhatatlan David Beckham, a kevésbé jól sikerült „Csavard be, mint Beckham” alkotás mellett, a Pepsi számára gyártott filmek, amik a mai napig éles emlékeket hagynak minden ma már 30 körüli fanatikus elméjében. Beckham cowboyként, gladiátorként, szörfösként és minden módon vedelte az üdítőitalt, amihez persze évről évre társultak aktuális tagok. Az biztos, hogy a Pepsi egy életre elfelejtette ezt követően a karakterek ilyen jellegű ábrázolását, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a többi iparág esetében sem látunk már ilyen darabokat.

2005-ben jött a Green Street Hooligans, Elijah Wood főszereplésével, ami talán az egyik leghíresebb huligán filmmé vált. A mozi a Green Street Elit nevű bandát, a West Ham United rajongóinak kemény magját mutatja be. Sokan az egyik legjobb futball filmnek tartják, szóval nem érdemes kihagyni. De ha már a legjobb futball filmet keressük, akkor érdemes megemlíteni a legrosszabbat is. A 2014-es Közös szenvedély című FIFA propagandafilmnek senki se menjen a közelébe, ha jót akar. A 30 millió dollárból készült mozi költségvetésének nyolcvan százalékát a FIFA teremtette elő, és ők dicshimnuszt akartak. Frederic Auburtin, aki a rendező, katasztrófának nevezte az alkotást, és azért könyörögött, hogy őt ne vonják bele a szervezet piszkos ügyeibe, az amerikai mozinézők pedig teljesen ignorálták a filmet. IMDb-n 2,1-en áll jelenleg, de a kutya sem szavazott rá.

Nagyon népszerűek lettek bizonyos sztárok a visszavonulásukat követően, így őket minden létező filmbe megpróbálták behalászni, ha kellett, ha nem. Ilyen volt Eric Cantona és Vinnie Jones. A túlmozgásos, a stoplit fiatalon lerakó játékosok voltak ők, akik kellően extravagánsak voltak ahhoz, hogy ne akarjon kihozni belőlük valamit Hollywood. Cantona a magyarul „Csere.com” című alkotás mellett a „Barátom, Eric” vagy a „Megváltás” címre hallgató filmekben tűnt fel. Egyébként 30 alkalommal állt valamilyen formában már a kamerák elé. (Lent: Vinnie Jones valahogy jobb színész lett, mint focista)


Vinnie Jones karaktere ennél is érdekesebb, ugyanis az egykori focista, sokkal komolyabb és méretesebb szerepeket is kapott, amiben bebizonyította, hogy nem egy tehetségtelen alakról beszélünk esetében. Leghíresebb szerepei Guy Ritchie filmjeihez kötődnek. A „Blöff” vagy a „Ravasz az agy és a két füstölgő puskacső” mind igazi brit alkotások voltak, a maguk pikírt humorával és groteszkjeivel. Vinnie mára sorozat sztár, játszott a megújult „MacGyver”-ben, a „Zöld Íjász”-ban és főszereplő az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „Galavant”-ben. Az egykori játékos 94 különböző alkotásban csillogtatta meg jellegzetes mosolyát és alighanem még legalább ennyiszer szeretné. Állítólag a „Kingsman” második részében is jut neki némi szerep. A legendás Eurotrip jelenetet meg ugye ki felejtené? Szemmel nyitni a sört, csak a sci-fikben lehetséges, na meg Vinnie Jones képes rá.

 

Ahogyan az is várható volt, hogy egyszer valaki egy képzeletbeli feltörekvő sztár életét is be akarja mutatni, így a „Gól” tündöklése és bukása is megér pár gondolatot. Ami különösen azért érdekes, mert mégis két klub adta a nevét magához a filmhez és nem fals csapatok mezeiben láttuk szaladgálni hősünket. Beckham feltűnése a második részben már éppen elég volt ahhoz, hogy sok nézőt becsábítson a moziba. Ugyanakkor érdekes, hogy a két film összességében kudarcot vallott a jegypénztáraknál és nem ütötte át azt a bizonyos gátat, amit eredetileg megcélzott volna. (Stanley Says; Torony)