Volt egy Oscar-díjas operatőrünk: Zsigmond Vilmos

Zsigmond Vilmos Szegeden született és ott is járt középiskolába, egyszerű középosztálybeli családból származott. A képek iránti rajongása már ekkor elkezdődött, édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózás nyelvét, ahonnan már egyenes út vezetett az operatőri hivatás felé. Később Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Illés György tanítványaként végzett operatőrként. Zsigmond főiskolai társaival együtt megörökítette az 1956-os eseményeket, majd táskájában csaknem tízezer méternyi filmmel elhagyta az országot. Ennek is köszönhettük, hogy a nyugati sajtó tudomást szerzett a főbb történésekről.

Több mint egy évtizednek kellett eltelnie, mire sikerült beilleszkednie új hazájának társadalmába, illetve operatőrként képes volt kitűnni az amerikai mezőnyből. Zsigmond Vilmos ugyanis olyan tudás birtokában volt, amelyet más ottani operatőr nem birtokolt: ismerte az európai filmszemléletet, a szovjet mozgóképművészettől a francia és olasz új hullámon át a magyarokig, és ezek összessége határozta meg a vizuális látásmódját. Amikor az amerikai film új rendezőgenerációja megjelent, hirtelen fontos lett Zsigmond Vilmos „másféle” műveltsége, az egyediség a mozgóképben.

 

Az operatőr egyik legfontosabb munkája a Harmadik típusú találkozások volt, amit Steven Spielberggel közösen forgattak. Végül ez hozta meg neki a legendás Oscar-díj szobrocskát, amire amúgy ezen kívül még háromszor jelölték. Ezután soha nem dolgozott együtt Spielberggel a szóbeszéd szerint azért, mert Zsigmond Vilmos elfelejtette megköszönni a rendezőnek a díjat – akárcsak a stáb többi tagjának, hiszen inkább tanárainak, legfőképpen Illés Györgynek, azaz a magyar iskolának tulajdonította a sikert. Másnap érkezett a lakására egy fax Julia Philips producertől, amelyen az állt: „You are welcome!”, azaz: Szívesen!


Zsigmondnak megvoltak a saját elképzelései, és nem volt szüksége nagy rendezők útmutatásaira, rögtön ki is szúrta magának Michael Cimino akivel belevágtak a Robert De Niro és Christopher Walken főszereplésével A szarvasvadászba, ami 5 Oscar-díjat nyert. Az operatőr 1992-ben az Emmy-díjat is megkapta, egy az HBO számára forgatott dokumentumfilmmel, ami Sztálin életét mutatta be.

 

Zsigmondnak azonban voltak vicces sztorijai is, egyszer például Barbra Streisand dobta ki a Funny Lady forgatásáról. A színésznőnek egy operatőr barátja azt mondta, csak egy bizonyos szögben szabad megvilágítani az arcát. Zsigmond Vilmos ezzel megpróbálkozott, de a színésznő szerint egyiken sem mutatott szépen. Na de kérem, Barbra Streisand-ről beszélünk. Mindig is hatalmas színésznő lesz, de hogy szép?

 

Zsigmond Vilmos valószínűleg veseelégtelenség következtében halt meg a Csendes-óceánhoz közel fekvő kaliforniai házában, ahová karácsonykor ment fel. Az operatőr élete utolsó időszakában két filmterv látványvilágán dolgozott, köztük egy Kemal Atatürk török politikus életéről szóló alkotáson.


Halála után Koltai Lajos operatőr nyilatkozott:

„Borzalmas veszteség, nehéz mit mondanom. Amikor még nem tudtam, hogy nincs igazán jól, még az is megfordult a fejemben, milyen nagyszerű lenne mégis filmet csinálni együtt. Egyszer ugyanis, nagyon régen tettünk egy fogadalmat egymásnak, hogy ha kettőnk közül valaki rendezőként filmet készít, akkor a másikat viszi operatőrnek. Nem így alakult az életünk" - idézte fel Koltai Lajos, megjegyezve, Zsigmond Vilmos 85. születésnapja alkalmából adott tavalyi budapesti díszvacsorán már lehetett érezni, hogy "valami nincsen rendben".”

„Ha van olyan, hogy filmíró művészet, akkor ő valódi filmíró művész volt, az egész filmet tudta és csinálta. Igazából nem volt neki mit követnie, ment a saját útján. Ez volt a legnagyobb dolog, amit tehetett: volt saját útja, és azt járta. Ezzel hódította meg Hollywoodot is, hogy saját nyelven beszélt, és hogy mindig olyan maradt, amilyen volt. Nagyon tudta élvezni a tájat, az életet, az ízeket, a szépet. Mindig lógott a nyakában egy fényképezőgép, akármilyen körülmények között találkoztunk. Mindent rögzített, a hangulatot, az embert, az időjárást, mindent.”


Zsigmond Vilmosról nem csak a hazai, de az amerikai sajtó is kiemelten emlékezik:

A Los Angeles Times telefoninterjúban szólaltatta meg az Oscar-díjas művész üzlettársát, Yuri Neymant, aki Zsigmond feleségétől tudta meg a halálhírt. Neyman hosszasan méltatta, hogy milyen nagy hatással volt a magyar operatőr a filmiparra. "Új stílust fedezett fel és dolgozott ki az Egyesült Államokban és a független filmkészítésben. Teljesen új hangon szólalt meg, megtanította az embereket, hogy másként gondolkodjanak és másként nézzék a világot" - fogalmazott az üzlettárs-barát. Hozzátette, hogy Zsigmond Vilmos - még mielőtt díjakat nyert volna - független filmesként is kivételes alkotóművész volt.

A The Hollywood Reporter mesternek nevezi az elhunyt művészt, és Hollywood egyik legbefolyásosabb, legnagyobb hatású operatőrjeként említi. A lap idézi Steve Postert, az Operatőrök Nemzetközi Szervezetének elnökét, aki megjegyzi, hogy Zsigmondot 2003-ban a céh tagjai minden idők tíz legnagyobb hatású operatőrjének választották. "Az egyik legnagyobb tiszteletben álló tagunk volt, inspirált és támogatott sokunkat. Mindannyian tudtuk, milyen óriás volt ő" - fogalmazott Poster.