Benkó Sándor 1940-ben született Budapesten, zenei tanulmányait hatéves korában, a MÁV Zeneiskolájában kezdte meg hegedű szakon, majd később Berkes Kálmánnál tanult klarinétozni, szaxofonon 1953 óta játszott. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1963-ban diplomázott, majd 1995-ig oktatott is, 1972-ben doktori címet szerzett. Mérnöki munkásságát Zipernowsky-emlékéremmel ismerték el, a Magyar Mérnök Kamara és a Magyar Mérnök Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Számos könyve nívódíjat kapott.
A Benkó Dixieland Bandet 1957-ben alakította meg, amely a világ az egyik legjobb, Magyarország legnépszerűbb jazz együttese lett. Magyarországi fesztiválok és versenyek sorát nyerték, és számos kitüntetést kaptak. Nemzetközi karrierjüket az 1960-as években kezdték a szomszédos országokban, majd az 1970-es évektől nyugaton is koncerteztek, 1971-ben megnyerték a montreux-i jazzfesztivált, 1972-ben San Sebastianból a közönség nagydíját hozták el. A tekintélyes angol Music Week magazin 1976-ban az Év csillagainak választotta őket.
Amerikai sikersorozatuk az 1980-as években indult: 1982-ben a kaliforniai Sacramentói Jazzfesztivál nagydíját nyerték el, 1983-ban Kaliforniában az Év zenekarává választották őket, 1987-ben az Amerikai Egyesült államok akkori elnöke, Ronald Reagan, 2007-ben pedig George W. Bush tüntette ki őket.
Művészetüket Magyarországon is elismerték: a zenekarvezető többek között Kossuth-, Liszt- és Prima Primissima-díjban, az együttes a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetésben részesült.
Benkó Sándor virtuóz klarinétosként, zenekar-alapítóként mintegy hatvan évig jelen volt a magyar zenei életben.