Ilyen a hazai mozi

Hogy engem moziba tudjanak csábítani, ahhoz elég komoly blockbuster film kell, ami nem csak az agyatlan látványra megy rá, de története is van. Nem csak azért járok kevesebbet moziba, mert öregszem, hanem engem idegesít, ha beledumálnak a filmbe. Ha már beledumál valaki, az legyen az egyik barátom otthon a kanapén. A Prometheust egy 12 éves gyerek mellett kellett végigszenvednem, aki a film végéig legalább hússzor megkérdezte az apjától: – Mikor jönnek már az Alienek? Apa lesznek benne? – és ez nagyon sokáig ment. Az ember persze ilyenkor nem tud rászólni, hogy fogja már be. Az apa is elmerült volna a dolgokban és jött a regulázás: – Karcsika, nézzed már a filmet jó? A technika fejlődésével már tényleg jobban szeretek itthon filmezni. El tudok távolítani minden zavaró tényezőt, és egy csúcsszuper tévé helyettesíti a vásznat is.

A jelen helyzet úgy áll, hogy a magyarok 40 százaléka rendszeresen, legalább félévente jár moziba, a 16 és 29 év közötti korosztály pedig legalább háromhavonta látogat el a vetítésekre. Ez a szám kimagasló a régió országait vizsgálva, a magyarok közül kétszer annyian vesznek jegyet a filmekre, mint a románok, csehek vagy a lengyelek. Technika terén is nagyon jól állunk, mert sokat fejlődtek a hazai mozik, ezzel is visszacsábítva a nézőket.

Talán a másik adat már kevésbé meglepőbb, de ezt eddig is tudtuk, a magyar nép többsége nem szereti a feliratot. Az összesen ezer válaszadó többsége, 78 százaléka ragaszkodott a magyar nyelvű, szinkronizált alkotásokhoz, 18 százalék részesítette előnyben az eredeti nyelven, feliratozva vetített filmeket, míg négy százalék az eredeti nyelven, felirat nélküli filmeket tekinti meg a legszívesebben.


A hazai mozilátogatók elsősorban a film műfaja alapján választanak egy adott produkciót, tízből csupán négy embert érdekel a pozitív vagy negatív kritika. Akkor úgy tűnik csak az én barátaim olyanok, hogy rákukkantanak IMDb-n a filmre, mert itt 10-ből 9 lenne az arány. Amit egyértelműen imád a hazai közönség, azok a vígjátékok. Sokan mondják nekem is, főleg a 30 éven felüli korosztály, hogy ők már csak röhögni akarnak egy jót a hosszú hét után, és nem érdekli őket semmilyen bizarr vagy cselekményes sztori. A komédiákat természetesen az akciófilmek követik műfajban, a harmadik helyen pedig az életrajzi filmek, vagy az igaz történetek alapján készült alkotások állnak.

 

Nem akartam megemlíteni, de általában színészek alapján választunk filmet, a szomorú többség. A magyar nézők kedvenc színészei Jason Statham, Brad Pitt, Sandra Bullock, Angelina Jolie, csak az elit kör. Ezzel még nincs is gond, de azzal már sokkal inkább, hogy a többségnek fogalma sincs, hogy ki rendezett vagy írt meg egy filmet, előzőleg jó munkái voltak-e az illetőnek, vagy pocsék. Talán ha jobban mögé látnánk a filmeknek, tudatosabban választanánk ki kedvenceinket. Itt jön a nagyobb probléma, ha valami bűn rossz Amerikában, akkor már tudják, hogy azt nálunk el lehet sózni. Bizony, Magyarország rajta van ezen a térképen. Egy kis plusz reklám, és máris kiváló filmnek gondoljuk az adott produkciót, ami amúgy hatalmasat bukott, és nálunk lehet kozmetikázni a bevételein egy kicsit. Ha nem ismerjük a filmeket, könnyen beleeshetünk Hollywood csapdájába.

 

Van itt még egy fő probléma, amiről kevés szó esik. Rengeteg alkotás nem jut el a hazai mozikba, de itt főleg a multiplexekről beszélünk, mint mondjuk a Cinema City. Nálam hála égnek itt van a környéken a Krúdy mozi, ami egy kiváló művész filmszínház, és elhozzák azokat a filmeket, amiket a pláza mozik nem hajlandóak műsorra tűzni. Itt nem is azzal van a gond, hogy nem láthatunk egy díjnyertes, mondjuk francia filmet. Gyakran Oscar-díjas alkotásokról beszélünk, amik nem jutnak el a hazai közönséghez a mozikba, de még ott van sok olyan film, ami egyszerűen zseniális, mégsem talál magának hazai forgalmazót. Aki veszi a fáradtságot, azt bármilyen film meg tud találni, kiaknázva az internet adta lehetőségeket. Bár feliratos lesz, de lehet nagyobb élményt fog nyújtani, mint akármelyik blockbuster film. Legyünk kísérletezőbbek, és akár otthon, akár moziban, próbáljunk be új produkciókat!

A cikket még egy mozizós élménnyel zárnám, ami szintén kedvenc. Ez talán jól tükrözi az itthoni helyzetet is. Egy látszólag jól kinéző párocska nézi mellettem az Eredet című filmet. A barátnő megszólal a film háromnegyedénél: – Most én nem értem, akkor a DiCaprio álmodja az egészet, vagy már meghalt?