Jojo Mayer újra Budapesten!
Zene, Film & Kultúra
A zürichi születésű, New Yorkban élő dobos fenomén sanszos, hogy egy turnén fogant, mivel édesapja turnézenész volt. Két éves korában kapta első dobfelszerelését, amin maga tanult meg játszani. Élete első nyilvános szereplése Hong Kongban volt 3 évesen. Nem tizenhárom, három. 18 évesen már profiként járta be Európát Monty Alexander együttesével, és szerepelt az összes fontos jazz fesztiválon (pl.: Montreux, Nizza, Athén, North Sea Jazz Festival). Ennek köszönhetően léphetett fel később olyan nagyságokkal, mint Dizzy Gillespie vagy Nina Simone, de számtalan kiválósággal zenélt már, többek között Hiram Bullockkal, Gerald Veasleyvel, Wah Wah Watsonnal, Me’shell NdegéOcellóval, John Zornnal.
A ’80-as évek végén és a ’90-es években már szólóban is bejárta a legnevesebb dobfesztiválokat, aztán „kinőtte” a jazzt és olyan műfajokkal kezdett kísérletezni, mint a speed garage, a nu-skool breaks, a jungle és a drum n’ bass. Nerve nevű formációját azért hozta létre, hogy ezeket a stílusokat szabadon vegyíthesse, a lehető legnagyobb teret adhassa a kísérletezésnek, és valami olyan egyedülálló dolgot hozzon létre, amihez foghatót nagyon, nagyon kevesen csinálnak a világon. Ha egyáltalán bárki. Jojo Mayer a Nerve-vel valami egészen elképesztő energiával előadott, stílusokon túlmutató, de mondjuk így: dobközpontú elektronikus-pszichedelikus zenét játszik, ami, ha nyitott zenehallgatókból indulunk ki, egyszerre okozhat eufóriát a jazz, a progresszív- és pszichedelikus rock, az utazós, dubos downtempo és a (hangszeres) drum n’ bass rajongóinak. Legutóbbi koncertjei és lemezei kapcsán a Modern Drummer magazin azt írta róla: „Mayer a ’dob Istene’ státusz felé tart”, amivel mi csak egyet tudunk érteni.
Mayer 2007 óta készít lemezeket a Nerve-vel, legújabb albumuk, a Ghosts of Tomorrow pedig épp akváriumos fellépésük előtt jelenik meg. A címadó dalt, ezt a hihetetlenül magával ragadó, sötét, sodró, nagyvárosi robot-szellemjárást hallgatva fel is kell hívnunk a figyelmet: lehet, hogy Mayer koncertjéről négykézláb kell majd távozni, mert ettől letérdelünk, az biztos.
A ’80-as évek végén és a ’90-es években már szólóban is bejárta a legnevesebb dobfesztiválokat, aztán „kinőtte” a jazzt és olyan műfajokkal kezdett kísérletezni, mint a speed garage, a nu-skool breaks, a jungle és a drum n’ bass. Nerve nevű formációját azért hozta létre, hogy ezeket a stílusokat szabadon vegyíthesse, a lehető legnagyobb teret adhassa a kísérletezésnek, és valami olyan egyedülálló dolgot hozzon létre, amihez foghatót nagyon, nagyon kevesen csinálnak a világon. Ha egyáltalán bárki. Jojo Mayer a Nerve-vel valami egészen elképesztő energiával előadott, stílusokon túlmutató, de mondjuk így: dobközpontú elektronikus-pszichedelikus zenét játszik, ami, ha nyitott zenehallgatókból indulunk ki, egyszerre okozhat eufóriát a jazz, a progresszív- és pszichedelikus rock, az utazós, dubos downtempo és a (hangszeres) drum n’ bass rajongóinak. Legutóbbi koncertjei és lemezei kapcsán a Modern Drummer magazin azt írta róla: „Mayer a ’dob Istene’ státusz felé tart”, amivel mi csak egyet tudunk érteni.
Mayer 2007 óta készít lemezeket a Nerve-vel, legújabb albumuk, a Ghosts of Tomorrow pedig épp akváriumos fellépésük előtt jelenik meg. A címadó dalt, ezt a hihetetlenül magával ragadó, sötét, sodró, nagyvárosi robot-szellemjárást hallgatva fel is kell hívnunk a figyelmet: lehet, hogy Mayer koncertjéről négykézláb kell majd távozni, mert ettől letérdelünk, az biztos.
Zene, Film & Kultúra
Legnépszerűbb
Egy elmegyógyintézetben ragadtak néhány őrült lakóval, egyikük sem juthat ki élve - A Grave Encounters minden idők egyik legijesztőbb filmje
Drasztikus lehűlést hoz a hidegfront, hirtelen bezuhan a hőmérséklet, havazás sem kizárt
Óriási botrány André Rieu budapesti koncertjén, egy nyugdíjas megalázó közjáték után követelte vissza a jegyárat
A pasim kért tőlem egy szívességet: most ügyvédekkel és rendőrökkel töltöm a napjaimat, nincs kiút
Egy apuka túl szépnek találta a kislányát, elvitte DNS-tesztre, hogy ott valami olyan dolog derüljön ki, amire senki nem gondolt
