Ezt használtuk mosakodásra a szappan feltalálása előtt, ma is működne

Semmi sem hasonlítható ahhoz a felemelő érzéshez, amikor lesúroljuk magunkról a szennyeződést, az izzadságot és a piszkot egy hosszú nap után. A szappan lehet szilárd vagy folyékony, a lényeg, hogy habzik, elpusztítja a kórokozókat, illata pedig jó hatással van a mentális egészségünkre is. De vajon hogyan mosakodtak, mit használtak az emberek a szappan feltalálása előtt? 

A szappannak meglehetősen hosszú története van, azonban biztosra vehetjük, hogy évezredeken át a víz volt a fürdés elsődleges eszköze. Az Indus-völgy civilizációjában – amely kultúra a mai Pakisztán, India és Afganisztán egyes részein virágzott i.e. 2600 és 1900 között – a Mohenjo-daro-i Nagy Fürdő volt az egyik legkorábbi nyilvános gőzfürdő. 

Biztosra vehetjük azt is, hogy mielőtt a szappan általánossá vált, az emberek jelentős részének rendkívül rossz szaga lehetett

– mondta a Live Science-nek Judith Ridner, a Mississippi Állami Egyetem történésze.

A modern szappankészítmények sok extra összetevőt tartalmaznak, az ősi, alapszappan meglehetősen egyszerű főzet volt. Lúg és zsír kombinációja – állítja Kristine Konkol, az Albany State University vegyésze. Kémiai vegyületként úgy működik, hogy a szappanmolekulának vízkedvelő feje és zsírkedvelő szénlánca van, amely körülveszi és felemeli a szennyeződésmolekulákat. Ez az alapképlet kulcsfontosságú a szappan esetében. 

A szappan előtt mit használtunk mosáshoz, tisztálkodáshoz?

Mivel a szappan hamar lebomlik, nehéz visszakövetni a történetét. Azonban kutatóknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a mai tisztálkodószerek elődei növények, állati epe, különböző olajok, homok és fahamu keverékei voltak. 

A szappanszerű anyagokról szóló legkorábbi írásos feljegyzések Kr.e. 2500 körül íródtak és Mezopotámiából származnak. Az agyagtáblák tanúsága szerint a sumérok vizet és nátrium-karbonátot – például növényi hamuból származó por alakú sót – használtak öntisztításra, sört és forró vizet pedig a sebek tisztítására.

Néhány száz évvel később a mezopotámiai akkád birodalom már olyan növények keverékét használta tisztálkodásra, mint a datolyapálma, a fenyőtoboz és a tamariszkusz nevű cserjés növény. Az ilyen keverék összhangban van a modern szappanok alapvető összetevőivel.

Véletlen lehetett az első szappan feltalálása?

A modern kutatások arra engednek következtetni, hogy az emberek valószínűleg nem szándékosan hoztak létre a szappant – mondta Konkol. Ha egy zsíros serpenyőt növényi hamuval tisztítanak magas hőfokon, akkor szappan keletkezik, akárcsak az állati zsírok fahamuval történő forralásakor. Ezek a módszerek már az ókori Egyiptomban is ismertek voltak. 

Az ókori görögök és a rómaiak kissé eltérően közelítették meg a fürdőzést. Vízben való öblítés után illatos olívaolajat kentek magukra, ezután egy strigil nevű, vasból vagy bronzból készült íves szerszámot használtak a maradék szennyeződés lekaparására, majd újra lemosták magukat.

Nem tudjuk pontosan, hogy a szappannal való fürdés mikor vált rutinszerűvé, de a nyugati világban biztos, hogy csak későn, valamikor az 1800-as évek elején-közepén.

Az ipari forradalom a szappangyártást a háztartásokból a gyárakba helyezte át, egyre nagyobb hangsúlyt kapott a higiénia, az orvostudomány is fejlődésnek indult. Emellett fontos üzleti célokat szolgált a szappan elterjedése, a változást ügyesen kihasználták az olyan vállalatok, mint például az egyesült államokbeli Procter & Gamble, ami azóta is világhírű.

Forrás: Live Science