Csóri ókori írnokok komoly fájdalmakkal küszködtek Egyiptomban, pedig lett volna megoldás

Az ókori Egyiptomban nem csak a piramisokat építő fizikai munkások szenvedtek testi fájdalmaktól, a társadalmi ranglétra magasabb fokán álló írnokok is jajgatva keltek ki az ágyból reggelente. Azok az írnokok legalábbis biztosan, akik 2700 és 2180 között tevékenykedtek Abusir nekropoliszban. Szakértők szerint az ókori egyiptomi lakosságnak mindössze 1 százaléka volt írástudó, de ők sem lazsálással múlatták az időt. A nagy igénybevétel miatt degeneratív ízületi elváltozások jeleit mutatták.

Petra Brukner Havelková, egy friss tanulmány szerzője a prágai Nemzeti Múzeumban ismertette a kutatása eredményeit. Szerinte egyértelműen beazonosítható, hogy a közel háromezer éves csontvázak közül ki volt írnok és kinek volt valamilyen más foglalkozása. Az írástudókról ma már tudjuk, hogy tinédzserként kezdtek el dolgozni és sokan halálukig űzték a tollforgatás művészetét.

Az ókori írnokok teste alkalmazkodott a testtartáshoz, ami a munkához kellett. 

A jellegzetes elváltozások közé tartozott az alsó állkapocs és a koponya, a jobb kulcscsont, a jobb váll, a jobb hüvelykujj, a jobb térd és a gerinc közötti ízületekben kialakuló gyulladás, különösen a nyaknál. A csapat a felkarcsonton és a bal csípőcsonton is talált fizikai terhelésre utaló nyomokat, valamint benyomódásokat a térdkalácsban és elváltozásokat a jobb bokában.

Az elváltozások összhangban vannak azokkal a pózokkal, melyeket ókori írnokokról készített szobrokon látunk. Ülő helyzetben, a könyök megtámasztása nélkül, lefelé néző tekintettel másolták és kanyarították a jeleket, ez a póz megterhelte a gerincet, a csigolyákat és az ízületeket.

Az állkapocs körüli változások összefüggésbe hozhatók az írnokok azon szokásával, hogy az írásra használt nádtollak végét folyton rágták, amíg az ecsetszerű nem lett, hogy több tintát vegyen fel.

A hüvelykujjban bekövetkezett változások összefüggésbe hozhatók az íróeszközök tartásával, ami napi több órán át tartó fixált mozdulatot jelentett. 

Brukner Havelková szerint nagyon valószínű, hogy az írástudók gyakran fejfájástól szenvedtek, és a bizonyítékok szerint alkalmanként az állkapcsuk is kimozdult a helyéről.

„Nem lennék meglepve, ha ők is kéztőalagút-szindrómában szenvedtek volna, de sajnos ezt nem tudjuk azonosítani a csontokon"

– mondta a kutató.

Lett volna megoldás az írnokok fájdalmaira

Az ókorban még nem ismerték az íróasztalt, pedig sok fájdalomtól megkímélte volna az írástudók társadalmát, ha megfelelően alátámasztott és magasított asztalokon végezték volna a tevékenységüket.

Az első, íróasztalnak nevezhető használati tárgyat a középkorban kezdték rendszeresíteni. Az európai kolostorokban található másoló szobákban szerzetesek másolták a kéziratokat, leginkább állva, döntött felületű, fából készült emelvényre helyezve a papírt, a másolandó kódexet, a tintatartót és a világításhoz szükséges gyertyát.

Forrás: Guardian