Döbbenetes sírfelirat került elő az ókori Rómából, csontig hatol a fájdalom

Szőrös társaink a történelem során hűséges kísérőink voltak és az ókorban is kedvelték őket a különböző kultúrákban. Az alábbi antik civilizációk például mély tisztelettel és szeretettel fordultak azokhoz az állatokhoz, akiket nem csak praktikus szempontokból tartottak, hanem egyszerűen azért, mert élvezték a társaságukat.

A szakemberek szerint a háziasított állatok olyanok, amelyeket az ember megszelídített vagy más szóval domesztikált, hogy valamilyen hasznot hajtson számára – például élelmet, munkaerőt vagy más praktikus előnyöket nyújtva a gazdának vagy gondozónak. Másrészről a házi kedvencek nem kizárólag praktikus célokból kerülnek kiválasztásra; azokat csupán a gazdájuk örömére tartják.

A háziállatok domesztikációját ebben az esetben az egyszerű öröm és társaság nyújtotta élvezet motiválja. Azonban már 12.000–9500 évvel ezelőtt néhány ősünk szoros kapcsolatban temetkezett kisállatával, ami valószínűleg az érzelmi köteléküket örökítette meg.

Mezopotámia

Az ókori Mezopotámiában a kutyák különleges szerepet játszottak az emberek mindennapi életében. Míg a macskák az utcákon járták a várost, a kutyák vadásztak és védték a lakók állatállományait és otthonait. A mezopotámiaiak nem csupán praktikus okokból tartották a kutyákat, hanem tisztelettel is tekintettek rájuk. Kisebb amulettek és szobrok ábrázolták ezeket a négylábú társakat, mint az egészség, gyógyulás és védelem szimbólumait.

A kutyák gyakran megjelentek művészeti alkotásokon és a mitológiákban is. Az emberek otthonaikban is tartottak kutyákat, ahogyan azt a 2700 éves Šumma Ālu táblák is bemutatják. Az ókori Mezopotámiában alkották meg az első kutyáknak szánt nyakörveket, amelyek közül néhány egyszerű volt, mások pedig díszes változatokat öltöttek, hangsúlyozva a kutyák iránti különleges gondoskodást ebben a kultúrában.

Egyiptom

Az egyiptomi kultúrában a kutyák és macskák fontos szerepet játszottak, sokan családtagként tekintettek rájuk. Gyakran temették el a halott mellé, mumifikálva, hogy segítsenek a gazdájuknak a túlvilágon. Az Anubisz isten, akit gyakran kutyaként ábrázoltak, segítő kezet nyújtott ebben a folyamatban. A macskákat is sírba helyezték, és Básztet istennő macskaként volt ábrázolva.

Az egyiptomiak erős érzelmi kötelékkel voltak összekapcsolva négylábú társaikkal, gyakran jelzőket is írtak a sírokra, amelyek a halott mellett fekvő állat jellemzőit emelték ki. Hérodotosz, a görög történetíró megjegyezte, hogy egy macska halála mély gyászt váltott ki az egyiptomiakból.

Róma

Az ókori Rómában, hasonlóan Egyiptomhoz, szokás volt feliratozni a kutyák sírjait. Az egyik sírfeliratban a következő szöveg olvasható:

"Pont annyira sírok, miközben utolsó nyughelyedre viszlek, mint amennyire örültem, amikor tizenöt évvel ezelőtt a saját kezemben hoztalak haza."

Ezzel szemben érdekes módon nem találhatók hasonlóan megemlékező feliratok a macskáknak, mivel az ókori Rómában nem volt szokás a macskák társállatként tartása, sem pedig az ókori Görögországban.

Forrás: discovermagazine